Halfarkasfélék
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ékfarkú halfarkas
(Stercorarius parasiticus) | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Halfarkasfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Halfarkasfélék témájú médiaállományokat és Halfarkasfélék témájú kategóriát. |
A halfarkasfélék (Stercorariidae) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe tartozó család.[1][2]
Rendszerezésük
A családot John Edward Gray brit zoológus írta le 1870-ben, az egyetlen ide sorolt nemet Mathurin Jacques Brisson francia zoológus írta le 1760-ban, az alábbi fajok tartoznak ide
- ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus)
- nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus)
- szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus)
- nagy halfarkas (Stercorarius skua)
- délsarki halfarkas (Stercorarius maccormicki)
- barna halfarkas (Stercorarius antarcticus)
- chilei halfarkas (Stercorarius chilensis)
Előfordulásuk
Az Északi- és a Déli-sarkvidék környékén fészkelnek. Természetes élőhelyeik a tengerpartok, szigetek és a nyílt tengerek. Vonuló fajok[3]
Megjelenésük
Testhosszuk 41-64 centiméter közötti. Jellemzően szürke vagy barna a tollazatuk.
Életmódjuk
Táplálékparaziták, más madarak által elfogott halakkal táplálkoznak. Dögöket, rovarokat, tojásokat és fiókákat is fogyasztanak. Saját maguk is vadásznak, a kisebbek lemmingeket, a nagyobbak nyulakat, sirályokat és más madarakat is elfognak.
Szaporodása
Fészekaljuk többnyire 2 tojásból áll.
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
