Hópelyhecske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hópelyhecske (egyes fordításokban Hópehelyke) Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij színműve nyomán komponált négyfelvonásos operája, amelyet 1882. február 10-én mutattak be Szentpétervárott.

Az opera szereplői és helyszínei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Tavasz tündér mezzoszoprán
Fagy király basszus
Hópelyhecske koloratúrszoprán
Az erdő szelleme tenor
Bakula, koldus basszus
A felesége mezzoszoprán
Berengyej cár tenor
Bermjata, bojár basszus
Lel, pásztor alt
Kupava, egy gazdag polgár lánye szoprán
Mizsgir, gazdag kereskedő bariton
Első hírnök tenor
Második hírnök basszus
Egy nemes ifjú mezzoszoprán
  • Kórus: bojárok, a cár kísérete, énekesek, zenészek, pásztorok, erdei szellemek, Tavasz tündér kísérete.
  • Történik: Berengyej cár országában, mesebeli időkben.
  • Az opera színhelye: Előjáték: az erdő mélyén; I. felvonás: egy falu főtere; II. felvonás: csarnok a cár palotájában; III. felvonás: erdei tisztás; IV. felvonás: Jarilo király völgye.
  • Játékidő: három óra.

Az opera cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jevgenyija Zbrujeva Lél szerepében. (Bolsoj Színház, Moszkva 1894)
Leonyid Szobinov Berengyej cár szerepében. (Bolsoj Színház, Moszkva 1911)

Előjáték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fagy király és Tavasz tündér az emberek közé készülnek küldeni lányukat. Azt remélik, hogy Jarilo napisten így nem fog rátalálni Hópelyhecskére és nem tudja majd felolvasztani. A kislány kacagva csatlakozik az erdőn átvonuló emberekhez, akik közül egy öreg házaspár a lányának fogadja

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lel egy szép dalt énekel Hópelyhecskének, amiért cserébe egy virágot kap a lánytól. A pásztort azonban nem érdekli a szegény házaspár fogadott lánya. Inkább a falu tehetősebb családból származó lányainak udvarolgat. Mizsgir vele ellentétben teljesen rabja lett Hópelyhecskének. Beleszeretett, és még menyasszonyát, Kupavát is kész elhagyni miatta.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jarilo napisten megharagudott Berengyej országára, amiért befogadta Hópelyhecskét. Emiatt ugyanis felborult a természet rendje: a hópelyheknek el kell olvadniuk a tavaszi nap sugaraitól. A cár ígéretet tesz Jarilónak, hogy kiengeszteli. Hópelyhecske egyébként is csak bajt hozott az országába: viszályt szított az egyébként békésen egymás mellett élő emberek között. Kupava jelenik meg, aki elpanaszolja az uralkodónak, hogy szerelme elhagyta. A cár felelősségre vonja Mizsgirt, amiért az visszavonta a szavát, Hópelyhecskével kapcsolatban pedig hamar meggyőződik róla, hogy a lány még nem ismeri az igazi érzelmeket. Ezért kihirdeti, hogy Hópelyhecskét annak adja feleségül, aki felébreszti annak szívében a szerelmet.

III. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nép vidáman mulat. A cár engedélyezi Lelnek, hogy daláért cserébe a legszebb lányt válassza menyasszonyául. A pásztor választása Kupavára esik, Mizsgir ezt látva Hópelyhecskénél próbál szerencsét. Szenvedélyes szavaival azonban csak elriasztania sikerül a lányt. Hópelyhecske kétségbeesetten fordul anyjához, hogy adja meg neki az emberi érzelmeket.

IV. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tavasz tündér fájó szívvel, de teljesíti lány kérését. Hópelyhecske már megérti Mizsgir szerelmes vallomását, és felébred az ő szívében is az érzelem. Boldogan adja oda kezét a legénynek. Azonban boldogságuk nem tart sokáig. Hópelyhecske átmelegített szívét elérte a napsugár, amely végül teljesen felolvasztja. Végre visszaállt a természet régi rendje. Hópelyhecske örökre búcsút vesz szerelmétől és az emberek világától. Mizsgir bánatában a folyóba veti magát. A bánat megtöri Fagy király hatalmát, és a kiengesztelt napisten újból meleget áraszt az országra.

Az opera zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hópelyhecske zenei alapszövetét a dalszerűen finom hangvétel és bensőséges líra jellemzi. A Rimszkij-Korszakovra annyira jellemző természet ábrázolások lágy, érzelmes harmóniákban öltenek testet. A darab áriákból, dalokból, kavatinákból és végigkomponált jelenetekből, valamint mesterien felépített kórusrészekből tevődik össze. Az opera szép példája a szerző rendkívüli formagazdagságának. A műben a drámai csúcspontok és a lírai epizódok gondos, architektonikus építkezés eredményeképpen váltják egymást. Az operát lezáró naphimnusz minden bizonnyal egyik ihletője volt az Igor Sztravinszkij Tűzmadár című táncjátékát lezáró jelenetnek.

Rimszkij-Korszakov ezt az operáját is átszövi az orosz népzene világa: a farsangi, a lakodalmi és a napimádó jelenetek táncaiban, dalaiban egyaránt feltűnnek folklór vonások. A természeti képeket hangutánzó effektusokkal idézi meg a zenekar. Az opera szövegkönyvét Osztrovszkij nyomán maga a zeneszerző írta.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve, Park Könyvkiadó, 2009., 350-351.
  • Eősze László: Az opera útja, Zeneműkiadó, Bp., 1972., 347.
  • Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Bp., 1967., 596-599