Gálffy Mózes
| Gálffy Mózes | |
 | |
| Született | 1915. július 13. Nagyszeben |
| Elhunyt | 1988. július 23. (73 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | nyelvész, egyetemi tanár |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gálffy Mózes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. július 13. – Budapest, 1988. július 23.) romániai magyar nyelvész.
Életpályája
Középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte (1939), ugyanitt az Unitárius Kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1940–41), majd az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa (1942–44). Adjunktus, 1956-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetem, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén, 1970-től nyugalomba vonulásáig tíz éven át professzor.
Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan volt. Foglalkozott névtani kutatással is. Nyelvföldrajzi gyűjtőmunkát végzett Kalotaszegen, a Fekete-Körös völgyében, a moldvai csángók között és a Székelyföldön. Ebből az anyagból szerkesztette meg Szabó T. Attilával és Márton Gyulával a Csángó nyelvatlaszt és Márton Gyulával a Székely szóföldrajzi szótárt (mindkettő kéziratban). Az erdélyi magyar nyelvjárások témaköréből írta szaktanulmányait a szakfolyóiratokba (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Studia Universitatis Babeș–Bolyai, Series Philologica, Cercetări de lingvistică). Kiemelkedik tanulmánya a kalotaszegi Magyarbikal népnyelvének névszótöveiről (Magyar Népnyelv, IV, Debrecen, 1943), a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékének nyelvjáráskutató munkájáról a Magyar Autonóm Tartományban (A V. Babeș és Bolyai Egyetemek Közleményei, Társadalomtudományi Sorozat 1956/1–2) s egy mutatvány Csík és Gyergyó tájnyelvi atlaszából (Márton Gyulával, NyIrK 1957/1–4). A Iorgu Iordan-emlékkönyvben (1958) Principii în cercetarea sistemului fonetic al dialectelor című tanulmányával szerepel. Az Igaz Szóban a szótárak és a választékos nyelvhasználat (1965/1), majd a szövegszerkesztés, ill. szövegelemzés (1980/11) kérdéséről értekezett; nyelvészeti szakcikkeket közölt a Korunk, Utunk, Tanügyi Újság hasábjain.
Mint a mai magyar nyelv egyetemi előadója 1948-ban társszerzőként lényeges szerepet vállalt az anyanyelvi oktatás korszerű megalapozásában a VI, VII és XI. osztályok számára készült Magyar nyelvtan megírásával. A Helyesírási tájékoztató (1969) és a Magyar helyesírási szótár (1978) című romániai kiadványok munkatársa. Lényegbevágóan szólt hozzá a többállítmányú egyszerű és a mellérendelő összetett mondatokat elhatároló vesszőhasználat vitájához (Magyar Nyelv, Budapest, 1981/4).
Élénken foglalkoztatta a romániai magyar nyelvművelés. Rövid közleményeivel jelen volt a napi- és hetilapokban, s Anyanyelvünk művelése címen (1975) számos munkatárs nyelvművelő cikkeit szerkesztette kötetté.
Munkái
- Keresztneveink becéző alakjai a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943)
- Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből (Márton Gyulával és Szabó T. Attilával, Kolozsvár, 1944)
- Mai magyar nyelv I–III. (egyetemi jegyzet, Szabó Zoltánnal, Kolozsvár, 1958)
- A mai magyar nyelv kézikönyve (Balogh Dezsővel és J. Nagy Máriával, 1971)
- Nyelvi forma – nyelvi érték. Alak- és mondattani elemzések (1972)
- Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Márton Gyulával, Sepsiszentgyörgy, 1974)
- Anyanyelvünk művelése (cikkek és tanulmányok, Murádin Lászlóval, 1975)
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További információk
- Oláh Ferenc: Anyanyelvről – felsőfokon. A Hét 1972/1.
- Szikszay Jenő: A mai magyar nyelv kézikönyve. Tanügyi Újság 1972. jan. 4.
- J. Nagy Mária: A nyelvi forma értéke. A Hét 1973/36.
- Beke György: A nyelv az ihletője, gondja, megtartója. Brassói Lapok 1975. aug. 2.
- Cs. Gyimesi Éva: Kettős hivatás. Beszélgetés Gálffy Mózessel. A Hét 1975/36.
- Dávid Gyula: Közügy, magánügy. Utunk 1976/23.
.svg){kind=small}