Gyebjoszi
| Gyebjoszi (Дебёсы) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Udmurtföld |
| Járás | Gyebjoszi |
| Irányítószám | 427060 |
| Körzethívószám | 34151 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5778 fő (2012)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | UTC+04:00 |
| Elhelyezkedése | |
.svg)
 Gyebjoszi
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 57° 39′, k. h. 53° 49′Koordináták: é. sz. 57° 39′, k. h. 53° 49′ | |
Gyebjoszi
Pozíció Udmurtföld térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyebjoszi témájú médiaállományokat. | |
Gyebjoszi (oroszul: Дебёсы, udmurt nyelven Дэбес) falu Oroszországban, Udmurtföldön, a Gyebjoszi járás székhelye.
Lakossága: 5720 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése[szerkesztés]
Udmurtföld keleti részén, Izsevszktől 141 km-re, a Csepca felső folyásának jobb partján terül el. A legközelebbi vasútállomás a 32 km-re lévő Kez, a Kirov–Perm vasúti fővonalon. Itt vezet a Kazany–Perm főút, mely sokáig a falun haladt keresztül, később elkerülőutat építettek.
Története[szerkesztés]
Írott források először 1646-ban említik. Első templomát 1749-ben alapították, ez számít a falu alapítási évének. A fatemplom 1754-ben készült el, de két évvel később leégett. Az új fatemplom építését 1767-re fejezték be, ezt 1854-ben lebontották. Addigra már állt az új, kőből épített templom, melyet 1846-ban szenteltek fel. A szovjet időszakban, 1939-ben bezárták, 1961-ben lebontották. A 2006-ra felépített új templomot a következő évben szentelték fel.
A 19. század elejétől a régi szibériai út (szibirszkij trakt) egyik fontos állomása volt. Itt futott össze az útvonal Szentpétervárról kiinduló északi és a Moszkvából kiinduló déli ága. A forgalmas hely számos vjatkai és permi oroszt vonzott, és a kezdetben tisztán udmurt település vegyes lakosságú lett. A 19. században évente öt vásárt rendeztek és hetente tartottak piac napot. 1920-ban a Votják Autonóm Körzet (a későbbi Udmurt ASZSZK) része és középszintű közigazgatási székhely, 1929-ben pedig járási székhely lett.
Népesség[szerkesztés]
- 1959-ben 2 898 lakosa volt.
- 1970-ben 3 506 lakosa volt.
- 1979-ben 4 355 lakosa volt.
- 1989-ben 5 383 lakosa volt.
- 2002-ben 5 828 lakosa volt, melynek 64,4%-a udmurt, 32,2%-a orosz, 0,5%-a tatár.
- 2010-ben 5 720 lakosa volt.
Múzeuma[szerkesztés]
A falu különlegessége a nagy szibériai út történetét bemutató múzeum (Музей истории Сибирского тракта). Egy régi kaszárnya épületében kapott helyet, mely valójában a szibériai száműzetésre indulók pihenőhelye, börtönépülete volt. Hasonló építmények sorakoztak 25-30 versztánként a hosszú útvonalon. A múzeumon kívül eredeti formájában meghagyták (vagy megrendezték) a régi út 1,2 km-es szakaszát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2015. március 24., http://18.rkn.gov.ru/docs/18/Udmurtstat_Katalog_np_UR_2012.xls, http://www.webcitation.org/6XGMZPE6J
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
Források[szerkesztés]
- Szelo Gyebjoszi. Szibirszkij trakt (orosz nyelven). Komanda Kocsujuscsije. [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
- szerk.: V. V. Alekszejev: Uralszkaja isztoricseszkaja enciklopegyija (orosz nyelven). Jekatyerinburg: Akagyemknyiga (2000)[halott link]
- Udmurtföld Állami Levéltárában a debjoszi templomról (Hozzáférés: 2015-04-28)