Ku-cseng

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Guzheng szócikkből átirányítva)
Ku-cseng
Guzheng 02.jpg
16 húros ku-cseng

Más nyelveken
kínai: 古箏
pinjin: guzheng
Besorolás
húrosciterák
pengetős, húrlábbal
Menzúra 880–150 mm
Hangolás pentaton D – d³
Rokon hangszerek koto, ku-csin

A ku-cseng (古箏, guzheng) (ku: ’régi’, a hangszer neve röviden cseng) kínai húros, pengetős hangszer, citeraféle. Hagyományosan 16–21 selyemhúrral van felszerelve. Jellemzője, hogy a húrokat külön-külön mozgatható húrlábak osztják kétfelé.

A ku-csenghez hasonló felépítésű, vele rokon hangszerek a japán koto, a mongol yatga, a vietnami đàn tranh. A ku-csengtől eltérő kínai citeraféleség a ku-csin.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ku-cseng fából készült citeraféle. Elnyújtott téglalap formát mutató körvonala van, tetőlapja legtöbbször keresztirányban, néha hosszirányban is enyhén ívelt. A hangszer hosszában kifeszített 16–21 selyemhúr mindegyike egy-egy fordított V formájú, elcsúsztatható kis húrlábbal van alátámasztva. Az alátámasztások a húrt két részre osztják úgy, hogy a magasabb hangokhoz tartozó húrok megpengetett, rezgő húrhosszúsága kisebb, a mélyeké nagyobb legyen.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangszert vízszintes helyzetben használják állványra helyezve, vagy úgy, hogy a zenész a földön ül, a zeneszerszám jobb oldali részét ölbe veszi, miközben a bal oldali végét a földre helyezi. A húroknak a – zenész felől nézve – jobb oldali szakaszát a jobb kéz ujjaival pengeti, a bal kéz a húrlábak által megosztott húrok bal oldali szakaszának lenyomásával a húrokat megnyújthatja, ezzel a megpendített húrok hangmagasságát módosíthatja, glisszandókat, vibratókat alkalmazhat, gazdagítva a hangzást. A zenészhez közelebb a magas hangok, távolabb a mélyek vannak. A húrok hangolása pentatonikus, 16 húr esetén három, 21 húr esetén négy teljes oktávot fog át.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ku-cseng és a hozzá hasonló többi keleti citeraféle közös ősének a sze nevű, mára csaknem feledésbe merült hangszert tekintik. A sze húrjainak száma változó volt, de jellemzően 25, három csoportra osztva: 9 + 7 + 9 darab, mozgatható húrlábra állított húrja volt. Legrégebbi példányai a Kr. e. 5. századból ismertek, a ku-cseng első nyomai is ekkortól bukkannak fel.

A ku-csengnek kezdetben 13, később 16, 18 húrja volt, manapság legtöbbször 21, vagy még több. Története során kedvelt zenekari hangszer volt, az udvari együttesekben, operákban, a népzenében is szerepet kapott, népszerűsége ma is tart. A 19. század közepétől szólóhangszerként is használják, húrjainak száma 1961-től egészült ki 21-re. Az 1980-as évek óta jelentős kortárs repertoárral is rendelkezik, az avantgárd zenében, a dzsesszben, sőt még egyes mandopop dalokban is megszólal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]