Gurálok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hagyományos gurál ház

A gurálok (gorálok, górálok, lengyelül Górale, szlovákul Gorali – a lengyel góra, „hegy” jelentésű szóból) egy, a lengyel-szlovák határon élő nyugati szláv népcsoport. Történetileg a vlachoktól származnak, akik a 15-17. század között telepedtek le a Kárpátok ezen területein.

Életük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenészek gorál népviseletben

A gorálok a Magas-Tátra és a Beszkidek vidékén élnek, nagyobbrészt Lengyelország területén, a Podhale és a Pieniny régióban. Főbb városaik: Nowy Targ, Zakopane, Żywiec.[1] Számukat nagyjából kétszázezerre teszik.[2]

A népcsoport tagjai hagyományosan elsősorban földművelésből, pásztorkodásból és sajtkészítésből élnek, manapság viszont egyre többen dolgoznak az idegenforgalomban, a vendéglátásban. Nevezetesek tutajosaik, akik a Dunajecen tevékenykednek.[3]

A gorálit, egy lengyel-szlovák átmeneti dialektust beszélik, népszokásaikat és népviseletüket a mai napig megőrizték. A gurál minták fő színe - fehér alapon - a piros és a zöld, hagyományos ruhájuk alapanyaga az abaposztó. A női öltözet jellemzője a nagy virágmintákkal díszített szoknya és a hímzett fűző, a férfi népviselet nemeznadrágból, széles, bőrből készült övből, fehér ingből és fekete kalapból áll.[4]

Fafaragó művészetük híres; a Magas-Tátrában számos gyönyörűen díszített, fából készült házat, kaput és templomot találni. A Zakopanétól nyugatra található Chocholów faluban még ma is nagyjából harminc gurál műemlékház áll.[5] A gorál épületek gerendákból vagy fél rönkökből épültek, alapjuk kő, meredek tetejüket fazsindely borítja. A házak építésekor nem használtak fémszögeket vagy -csavarokat az építőanyag összeillesztéséhez, rögzítéséhez. Mai napig élő hagyomány, hogy a házakat kívülről évente többször lesúrolják szappanos vízzel és rizskefével, hogy tiszták legyenek.[6]

Goralenvolk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország 1939-es megszállásakor a németek megpróbálták a gurálokat kiszakítani a lengyelek közül, hogy megosszák az ország lakosságát. A németek a gurálokat egyfajta elszlávosodott germán népcsoportnak (Goralenvolk) tekintették.[1] A kollaboránsokból megalakult a németekkel együttműködő Goralenverein, amelynek irányítója a korábbi parasztpárti vezető, Wacław Krzeptowski lett. 1940-ben a podhalei lakosok választhattak: lengyel vagy gurál személyazonossági iratokat kérnek. Ez utóbbival különböző előnyök jártak, mégis csak a gorálok 18 százaléka, nagyjából 27 ezer ember kérte a dokumentum kiállítását.[7]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Giewont hegy gerince északi irányból olyannak tűnik, mint egy fekvő ember oldalnézetből. A monda szerint egy óriási lovag alvó, sziklába dermedt teste az. A legenda úgy tartja, hogy ha a hegyvidéken lakó gurálokat nagy veszély fenyegeti, akkor a lovag felébred, és a segítségükre siet.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Goralenvolk. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  2. Új magyar lexikon G-J, 78. oldal ISBN 963-0518-678
  3. Lengyelország, 242. oldal ISBN 963-0945-681
  4. ZakopaneInfo: Zakopane és a górálok. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  5. Bács Gyula, Délkelet-Lengyelország, 64. oldal ISBN 963-2432-037
  6. ZakopaneInfo: Zakopane építészete. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  7. Múlt-kor: Nem szívesen kollaboráltak a lengyelek a nácikkal. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  8. Bács Gyula: Délkelet-Lengyelország, 75. oldal. ISBN 963-2432-037

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gurálok témájú médiaállományokat.