Gremjacsinszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gremjacsinszk (Гремячинск)
Gremjacsinszk címere
Gremjacsinszk címere
Gremjacsinszk zászlaja
Gremjacsinszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásGremjacsinszki önkormányzati
Irányítószám618270
Körzethívószám34250
Népesség
Teljes népesség8732 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+5
Elhelyezkedése
Gremjacsinszk (Oroszország)
Gremjacsinszk
Gremjacsinszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 34′, k. h. 57° 50′Koordináták: é. sz. 58° 34′, k. h. 57° 50′
Gremjacsinszk (Permi határterület)
Gremjacsinszk
Gremjacsinszk
Pozíció a Permi határterület térképén

Gremjacsinszk (oroszul: Гремячинск) város Oroszország Permi határterületén, a Gremjacsinszki önkormányzati járás székhelye. A 20. század második felében bányászváros.

Lakossága: 10 752 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Permi határterület északkeleti részén, Permtől 176 km-re északkeletre, a Gremjacsja folyó mentén terül el. Vasútállomás (Bászkaja) a Csuszovoj–Szolikamszk vasútvonalon. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú KungurCsuszovojSzolikamszk országút.

Története[szerkesztés]

A második világháború idején, miután a Donyec szénmedence bányáit elfoglalták a német csapatok, sürgősen szénre volt szükség a haditermelésre átállított uráli üzemekben. A települést a kizeli szénmedence helyi bányáinak nyitásakor, 1941-ben hozták létre. A bányák nyitását, a szén kitermelését, a bányásztelepülés építését egyaránt a Gulag foglyai, a „kuláktalanítás” során kitelepítetteket, illetve német hadifoglyok végezték. Közülük került ki a település lakosságának egy része. Az első bányában 1942 végén kezdődött meg a termelés, azután 1944-ig további hat bányát nyitottak. 1949-ben a település városi rangot kapott.

Az 1960-as években a szénbányászat gazdaságtalanná kezdett válni, a kitermelés csökkent. Az 1970-es években néhány új vállalatot: gépgyárat, kötöttárugyárat építettek, ezekkel sikerült új munkahelyeket teremteni. Az utolsó bányákat az 1990-es években zárták be. Napjainkban a város legfontosabb ipari létesítménye a TyumenyPolock távolsági földgázvezeték itt létesített kompresszorállomása.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források[szerkesztés]