Geszler Hermann
| Geszler Hermann | |
 | |
| Gessler és Tell, Ernst Stückelberg rajzán | |
| Származási hely | Svájc |
| Beszélt nyelv | német |
Geszler Hermann, németül Hermann Gessler a mai Svájc területén lévő Schwyz és Uri kantonok 13. századi birodalmi helytartója, fiktív (kitalált) figura, képe a magyar kártya piros felső lapján szerepel.
Tell Vilmos a legenda szerint az 1291. év előtt (a Rütli Szövetség éve) a Hohle Gasse nevű országúton, Küssnacht am Rigi város közelében a Habsburgok állami tisztviselője, Hermann Gessler ítéletére nyílpuskával fia fejéről lelőtt egy almát, miután Altdorfban nem volt hajlandó tisztelegni a despota helytartó póznára tűzött kalapja előtt.
| „ | Ha megsebeztem volna fiamat, Ezt a nyilat beléd céloztam volna, És nem hibáztam volna, esküszöm. |
” |
| – Friedrich Schiller: Tell Vilmos[1] | ||
Az 1470-ben megjelent sarneni Fehér könyv (Weisses Buch von Sarnen)[2] szerint „...gesler / ward vogt ze Vre vnd ze Switz...” Ure és Switz bírája, egy másik krónika szerint Gissler néven, Seedorf grófja volt.
Vannak történelmileg hiteles személyek is, akiknek a neve Aargau kantonban a 13. század közepétől Gessler, Gesler, vagy Gisler.[3] Volt egy hivatalnok család a Habsburgok szolgálatában a különböző földek, ingatlanok bérleti szerződéseit intézendő. Társadalmi felemelkedésük szorosan összefügg azzal, hogy a Habsburgok a helyi nemeseket a Szent Római Birodalom grófjaivá, hercegeivé, végül pedig, királyává emelték. 1319-ben Heinrich Gessler lovag lett, 1375-ben pedig a fia, Hermann, Habsburg-kincstárnok, valamint a helytartótanács feladatait gyakorló községi bíró, de nem Altdorfban (Uri kanton), hanem a Zürich kantonbeli Grüningen-kastélyban. Ez a Hermann Gessler lehetett névmintája a mondai figurának.
A legenda szerint a Gesslerek büszke emberek voltak, pávatollas, ezüst–kék sisakban pompáztak. Bár Grüningen területén elfogadottságuk elég jól sikerült, utóbb mégis előjöttek a konfliktusok. Egy zürichi polgárnak pl. sikkasztás miatt a szemét kitolták, a nyelvét kivágták, Hermann Gessler ítélete alapján.
Szóval ez a családnév egyfajta szitoknévvé vált; aki csak Gessler volt, most gazember, ellenség, a Habsburg-dinasztia kezének meghosszabbítása lett. Mint 1470-ben, a történet alapító krónikása írásában világosan kifejtette, hogy az erdővárosok ellen Gesslernek védelmi ütközőfunkciója volt a Habsburg zsarnokok és a helyi lakosság között.
Schwyz és Uri helytartói között nem fedezhető fel Gessler nevű. Egy feljegyzés szerint: „I. Johann Gessler a helytartó fia, akit »Gessler a páva« néven is emlegettek, Meyenberg ura, akinek az apja Ulrich Gessler lovag volt, az osztrák Lipót herceg szállásmestere, amikor a Habsburgok serege megsemmisítő vereséget szenvedett. 1315. november 15-én a morgarteni csata során esett el, Ägerisee Talban. Apja I. Ulrich Gessler (Ulrich von Meggen, vagyis Volricus) 1224-ben Wigwill Aargauban született, és 1289 októberében, a küßnachti kolostorral szemben halt meg.”'
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Friedrich Schiller: Tell Vilmos, mek.oszk.hu
- ↑ Weisses Buch von Sarnen, ow.ch
- ↑ Heinricus Gessler de Meienberg alias Gisler, in: Ernst Ludwig Rochholz: Tell és Gessler a legendában és a történelemben, eredeti források alapján, 1876, 148 o.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hermann Gessler című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Gessler németül, franciául és olaszul az online Historical Dictionary of Switzerland oldalán. ((németül) Historisches Lexikon der Schweiz)