Biasini Kajetán
| Biasini Kajetán | |
 | |
| Született | Gaetano Biassini 1790 |
| Elhunyt | 1847. augusztus 1. (56-57 évesen) Kolozsvár |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Biasini Kajetán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gaetano Biasini, eredetileg Gaetano Biassini, utóbb Biasini Kajetán (Milánó vagy Lodi[1][2] 1790 – Kolozsvár, 1847. augusztus 1.[3]) olasz vívómester, vendéglő- és szállodatulajdonos. A reformkorban jelentős szerepet játszott Kolozsvár polgári átalakulásában.
Pályafutása[szerkesztés]
Miután katonatisztként részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában, és orosz fogságot szenvedett, Bécsben telepedett le, és vívóiskolát nyitott. Itt ismerkedett meg 1818-ban gróf Béldy Ferenccel, akinek meghívására Kolozsvárra utazott, és ott folytatta vívómesteri tevékenységét. Vívóiskolája először a Redutban, majd a Fő téri Tivoliban, utána gróf Bethlen Domokos házában működött a Király utcában. A vívóiskolába elsősorban a helyi arisztokrácia tagjai (gróf Kendeffy Ádám, báró Jósika Lajos, gróf Béldy Ferenc, báró Wesselényi Miklós) jártak. 1824-ben az iskola Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére nyilvános intézetté alakult át, Kolozsvári Viadal Iskola névvel, majd 1834-től részvénytársaságként működött 26 fiatal arisztokrata részvényessel.[4]
A vívásoktatással párhuzamosan francia és olasz nyelvet, illetve zenét és táncot is tanított. 1832-ben házat vásárolt a Híd utcában, és május 29-én „a városi hütös polgárok közé bevétetett.” Ettől az időponttól kezdve volt joga vállalkozási tevékenységet folytatni a városban. 1835-ben visszavonult a vívásoktatástól, és bérkocsiszolgálatot indított; a vívómesterséget fia vette át. 1837-ben átépíttette a Külső-Torda utcában található Szacsvay-fogadót, amelynek eredménye egy korszerű szálloda lett, a földszintjén pedig kávéházat nyitott; a továbbiakban itt volt a Pest és Bukarest közötti gyorskocsijárat állomása. A szálloda bálok színhelyéül is szolgált, így hamarosan a polgári társasági élet központjává vált. Biasini alapította az első kolozsvári cselédszerző hivatalt is; a munkanélküli cselédeknek átmeneti szállást és étkezést biztosított. A nevéhez fűződik a virág- és narancsbálok divatja, illetve az új stílusú halottaskocsik elterjedése.
A város polgári fejlődésében szerzett érdemeiért az 1841–43. évi országgyűlés javaslatára előnévvel nemességet kapott.
A Házsongárdi temetőben található Biasini-kriptában nyugszik.
Családja[szerkesztés]
Felesége Kibédy Anna, Kibédy Sámuel református esperes leánya volt, művelt asszony, aki magyarra fordította Vergilius Aeneisét. Hat gyermekük született, négy fiú és két lány. Utódai közül elsőszülött fia, Domokos (1821–1895) és unokája, Biasini Mari (1866–1937) váltak híressé.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Asztalos Lajos szerint Milánó, a Magyar Szablyavívó Iskola honlapja szerint Lodi.
- ↑ „1832. május 29-én „Majlándi [Milánó német neve] születésű Biassini Kajetán, római katolikus, a polgári hüt és 3 arany polgári díj letétele mellett, a tekintetes nemes tanács 2009. szám alatt május 23-án költ válaszánál fogva, a városi hütös polgárok közé bevétetett”.” Asztalos Lajos: Biasini és Pataki-ház: nevek a források tükrében
- ↑ PIM és Asztalos Lajos cikke.
- ↑ A részvénytársaság alaptőkéjének kamataiból fizették a vívómestert, felszerelést vásároltak, és az alapszabály lehetővé tette, hogy 20 szegényebb sorsú, jó erkölcsű fiatal ingyen látogathassa az intézetet.
Források[szerkesztés]
- Asztalos Lajos: Biasini és Pataki-ház: nevek a források tükrében. Szabadság, (2011. április 29.) arch Hozzáférés: 2014. november 4.
- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 78–79. o. ISBN 973 8341 44 2
- Gaal György: Tört kövön és porladó kereszten: Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben. Kolozsvár: Stúdium. 1997. 31 és 58. o.
- Jakab Elek: Kolozsvár története III. Buda: Szabad kir. Kolozsvár város közönsége. 1888. 979–981. o.
- Killyéni András: A kolozsvári sportélet hőskorának képes története. Kolozsvár: Apáczai Csere János Baráti Társaság. 2009. ISBN 978 973 0 06870 2
- Gaetano Biassini. www.magyarszablyazala.hu. Magyar Szablyavívó Iskola, Zala megye (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- Murádin Jenő: Kis kolozsvári kultúrhistória. Kortárs, (2013. április) arch Hozzáférés: 2014. november 4.
