Gót Szent Szabbász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Sabbas Stratelates.
Gót Szent Szabbász
Született334[1]
egy Bodza-folyó menti faluban
Elhunyt372. április 12. (37-38 évesen)
Halál okakivégzés vízbe fojtással
A Wikimédia Commons tartalmaz Gót Szent Szabbász témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

 Gót Szent Szabbász (románul: Sava Gotul, görögül: Σάββας ο Γότθος; 372. április 12-én halt meg) keresztény mártír és szent.

Élete és üldöztetése[szerkesztés]

Szabbász (más néven Szaba) 334-ben[2] született egy faluban a Bodza-folyó völgyében, és a mai romániai Havasalföld[3] területén élt, és fiatalon áttért a keresztény hitre.[4] Hagiográfiája azt állítja, hogy nemzetisége szerint gót volt, és az ottani vallási közösség kántora lehetett.[5]

369 körül Athanaric tervingi király keresztényeküldözésbe kezdett az általa uralt területen.[6] Először egy, a forrásokban meg nem nevezett gót főember kezdte meg a kereszténység elnyomását Szabbász lakóhelyén. Amikor ügynökei megérkeztek a faluba, ahol Szabbász élt, arra kényszerítették a falubelieket, hogy egyenek pogány áldozati húst. A jeruzsálemi zsinat határozata értelmében ez súlyos bűn volt. A beszámoló szerint a pogány falusiak segíteni akartak keresztény társaikon és az áldozati hús egy részét kicserélték olyan húsra, ami nem volt felajánlva a pogány isteneknek. Szabbász azonban látványosan visszautasította az összes étel elfogyasztását. Ekkor a falusiak száműzték, de nemsokára megengedték neki, hogy hazatérjen.

Valamivel később a gót főember visszatért a faluba és megkérdezte, hogy van-e ott keresztény. A pogány falusiak ismét segíteni akartak és esküvel akarták megerősíteni, hogy nincs keresztény közöttük. Ekkor Szabbász előlépett és kijelentette: „Senki ne esküdjön énérettem! Én keresztény vagyok." Szabbász szomszédjai akkor azt mondták róla, hogy ő egy szegény ember, akinek nincs semmije. A pénzéhes főember ezután elbocsátotta őt, mert nem tudott belőle hasznot húzni és veszélytelennek látta, mondván: "Ez nem tud nekünk se jót, se rosszat tenni."

372-ben Szabbász együtt ünnepelte Szanszalasz pappal a húsvétot. Három nappal húsvét után Atharid, Athanaric alkirályának, Rothesteusnak a fia a faluba ment, hogy letartóztassa Szanszalászt. Ekkor elfogták Szabbászt is, akit meztelenül tövises bokron át vonszoltak, végül odakötözték egy szekér tengelyéhez és megkorbácsolták. Éjszaka egy falusi nő szabadon engedte, de ő ahelyett, hogy megszökött volna, inkább beállt a nő mellé segíteni neki a munkájában. Másnap Atharid parancsára újból elfogták és a kezénél fogva felkötözték egy ház gerendájára. Amikor pogány áldozati hússal kínálták bátran ezt felelte: "Ki adta nektek ezt a parancsot?" a katonák ezt felelték: "Urunk, Atharid". Szabbász erre azt felelte: "Egy úr van, az Isten a Mennyben, de Atharid csak egy ember, istentelen és átkozott és ez a veszendő étel is tisztátalan és szentségtelen, mint Athrid, aki küldte." Ezzel Szabbász annyira feldühítette Atharid egyik emberét, hogy az teljes erőből hozzávágott egy mozsártörőt, úgy hogy a közelben lévők biztosak voltak benne, hogy meghalt, azonban csodálatos módon nem okozott neki sérülést.

Mártíromsága és ereklyéinek sorsa[szerkesztés]

A gót Atharid herceg halálra ítélte Szabbászt, és elrendelte, hogy fojtsák bele a Bodza-folyóba. Miközben a katonákkal ment, egész úton dicsőítette Istent. A katonák emiatt őrültnek tartották. Amikor a folyóhoz értek, arról beszéltek, hogy szabadon engedik és Atharid soha nem fogja megtudni, hogy mi történt vele. Szabbász azonban felszólította őket kötelességük teljesítésére: „Miért vesztegetitek az időt azzal, hogy ostobaságokat beszéltek és nem azt csináljátok, amit mondanak nektek? Mert látom, amit ti nem láthattok: odaát, a másik oldalon, dicsőségben állnak a szentek, akik azért jöttek, hogy befogadjanak engem." Ekkor a katonák egy faággal a nyakánál fogva a víz alá nyomták és így megfulladt.[7]

Amikor meghalt, kihúzták a testét a vízből, és otthagyták temetetlenül. Később, Scythia Minor hívő helytartója, Junius Soranus az ereklyeként tisztelt holttestet átvitette a Római Birodalomba, és a gótok ortodox papi testületével egyetértésben kappadókiai szülőföldje templomának ajándékozta.

Valentinianus és Valens uralkodása alatt, Modestus és Arintheus konzulsága alatt halt vértanúhalált, 372-ben.[8] Földi maradványait a keresztények elvitték és elrejtették addig, amíg nem tudták biztonságos megőrzésre a Római Birodalomba küldeni.[9] Itt Ascholius, Thesszalonika püspöke vette gondjaiba őket .

373-ban vagy 374-ben Caesareai Basil kérte, hogy küldjék el neki az ereklyéket a kappadókiai Caesareába. Ekkor született az a kísérő levél, amelyben el van írva Szabbász mártíromsága. A levél címe: „Isten gótiai Egyházának levele az Isten Egyházának, ami Kappadókiában van és az Egyetemes Szent Egyház összes helyi egyházához”. Ezt a levelet valószínűleg Tomiszi Szent Bretannio írta görög nyelven.

Jelentősége[szerkesztés]

Válaszul Basil két levelet is írt Ascholius püspöknek, melyekben Sabbas erényeit magasztalta, „Krisztus bajnokának” és „az Igazság mártírjának” nevezve őt.

Szabbász ünnepe mártírhalála napján van, a római mártirológiában április 12-én, az ortodox egyházban április 28-án. Az ortodox egyház úgy emlékezik rá, mint "a szent, dicsőséges és győztes nagy Szabbász mártír".[10]

Vértanúaktájának értéke a történészek számára abban rejlik, hogy egyedülálló bepillantást enged a gót falusi életbe, társadalmi berendezkedésbe és gót kormányzati rendszerbe, ami alapján általános képet kaphatunk a Gót Királyság életéről.

Jegyzetek[szerkesztés]

A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!
  1. ↑ Sabas, https://ixtheo.de/Authority/831839341
  2. ↑ He was 38 when he died, The Passion of St. Saba the Goth, VII.5, and was martyred in 372 A.D., ibid, VII.6.
  3. ↑ 'the river Musaios', Passion, VII.1; identified as Buzau river by e.g. Halsall (2007), 4 n. 3, Wolfram (1988), 104; contra Butler, (1866), vol IV, April 12, Saint Sabas the Goth, Abbot and Martyr, 1 n. 2 where it is identified as the Mussovo River.
  4. ↑ Butler (1866), vol IV, April 12: St. Sabas the Goth, Abbot and Martyr, 1.
  5. ↑ Passion, II.2.
  6. ↑ Heather (1991), 105 and n. 62.
  7. ↑ The tale of Saba's persecution and martyrdom are in his Passion, III.1-VII.6.
  8. ↑ Heather and Matthews (1991), 109 n. 38; Passion, VII.6.
  9. ↑ Passion, VIII.1.
  10. ↑ Orthodox Wiki, viewed 2012-07-07.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sabbas the Goth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Butler, Alban, Rev., (1866).The Lives of the Fathers, Martyrs and Other Principal Saints: Compiled from Original Monuments and Authentic Records by the Rev. Alban Butler, in Twelve Volumes, James Duffy, Dublin. tizenkét kötetben , James Duffy, Dublin. Online a bartleby.com oldalon (megtekintve: 2012-06-26).
  • Halsall, Guy (2007). Barbarian Migrations and the Roman West, 376–568, Cambridge University Press, Cambridge.
  • Heather, Peter, (1991). Goths and Romans, 332-489, Oxford University Press, Oxford.
  • Heather, Peter és Matthews, John, (1991). Goths in the Fourth Century, Liverpool University Press, Liverpool, 102–113, Passion of St. Saba the Goth (angol nyelven), kommentárral.
  • Passio S. Sabae in H. Delehaye, „Saints de Thrace et de Mesie”, Analecta Bollandiana, xxxi, 1912, pp. 161–300, a vonatkozó dokumentumok szövegével a pp. 209–21 (latinul).
  • Wolfram, Herwig, (1988). History of the Goths, fordító TJ Dunlap, University of California Press, Berkeley.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gót_Szent_Szabbász&oldid=26721579”