Fábiánsebestyén–Árpádhalom-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fábiánsebestyén–Árpádhalom vasútvonal
Az egykori árpádhalmi vasútállomás. A sínek a kép előterében voltak. Az épületet átalakították, több ablakot befalaztak. Az állomás Fábiánsebestyén felőli oldalán őrház volt, mely ma is áll
Az egykori árpádhalmi vasútállomás.
A sínek a kép előterében voltak.
Az épületet átalakították, több ablakot befalaztak.
Az állomás Fábiánsebestyén felőli oldalán őrház volt, mely ma is áll
Nyomtávolság:1435 mm
0 Fábiánsebestyén[1] 147-es sz. vonal
4 Nádashalom mh.
6 Nagymágocs[2] mh, kisvasút Nagymágocs felé
8,5 Árpádhalom[3] kisvasút Árpádhalom
és Nagymágocs felé
A vonal pályaadatai az 1943. december 31-i állapot szerint
Hirdetmény a vasútvonal bezárásáról

Az egykori 148-as számú[4] Fábiánsebestyén–Árpádhalom-vasútvonal egy egyvágányú vasúti mellékvonal volt a Dél-Alföldön. Az Orosháza–Szentes–Csongrád-vasútvonallal egy időben, annak szárnyvonalaként épült ki. 1906. december 5-én adták át. Fő célja a közeli grófi uradalmak bekapcsolása volt a vasúthálózatba. Végét az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció jelentette, 1972-ben szüntették meg. Két kisvasúti hálózat is csatlakozott hozzá.

Története[szerkesztés]

A Szentest Orosházával összekötő vasútvonal építésére és üzembentartására Gerster Béla és Török Emil budapesti mérnökök kaptak engedélyt, és létrehozták az Orosháza–Csongrád Helyiérdekű Vasút Részvénytársaságot. Részvényesek voltak: Békés és Csongrád vármegyék, Szentes város, Gádoros és Orosháza községek,[5] valamint az érintett nagybirtokosok. Sikerült az érdekelteknek a vonalvezetés mikéntjéről is megegyezniük: a HÉV fővonala Orosháza–Gádoros–Fábiánpuszta–Szentes útvonalon halad, Fábián állomásból kiágazva pedig szárnyvonalat építenek az uradalmak kiszolgálására. A vasútvonalak építéséhez szükséges tőkét 3 884 000 koronában határozta meg a minisztérium, melyből 238 000 koronát járműbeszerzésre kellett fordítani, 70 000 koronát tartalékalapba kellett csoportosítani, így magára az építésre 3 576 000 korona jutott.[6] Az építést az 1906. évi XVII. törvénycikk engedélyezte:[7]

„1. § A ministerium felhatalmaztatik a m. kir. államvasutak Orosháza állomásából kiágazólag a szentes–kunszentmártoni h. é. vasut Szentes állomásán át a m. kir. államvasutak Csongrád állomásáig vezetendő fővonalból és e fővonal 60/61 szelvényei között kiágazólag a Tisza folyó partjáig tervezett vontató vágányból, továbbá a fővonal Fábián állomásából kiágazólag a Zoltántér majorig vezetendő szárnyvonalból álló h. é. vasutnak az 1880. évi XXXI. és az 1884. évi IV. törvénycikkben foglalt feltételek alatt leendő engedélyezésére.”

– 1906. évi XVII. törvénycikk az orosháza–szentes–csongrádi h. é. vasut engedélyezése tárgyában (részlet)

A HÉV által épített vasúti pályák teljesen új anyagból, a helyiérdekű vasúti szabvány alapján könnyű, 9 méteres, 23,6 kg/m tömegű „i” rendszerű sínekből készültek, bányakavics ágyazatban, mezőnként 13 talpfával. Az árpádhalmi szárnyvonal sínjei egy évvel fiatalabbak voltak a Szentes–Orosháza vonal sok helyen ma is megtalálható eredeti sínjeinél; 1906-ban készültek a diósgyőrött, feliratuk DIÓSGYŐR 1906 B.A. volt.[8] Ez a felépítménytípus – bár meglehetősen gyakori volt alkalmazása a HÉV-vonalakon – már akkor sem számított korszerűnek (fővonalakon már akkor 42 kg-os síneket alkalmaztak, zúzottkő ágyazattal), kihordási idejét is csak 25 évre tervezték - ennek ellenére az 1970-es évekig, a vonal megszüntetéséig nem változott a felépítmény. A vonalakon a legnagyobb menetsebességet a hatóság 40 km/órában határozta meg, a tengelyterhelést pedig 12 tonnában. A 8,5 km-es szakaszon a forgalom 1906. december 5-én indult meg.

A szárnyvonal a fábiáni[9] állomástól Zoltántér majorig vezetett - a mai Árpádhalom falutól kb. 1,5 km-re nyugatra ért véget. A két végállomás között 2 megálló volt Nádas-halomnál és Lajostanya majornál (későbbi nevén Nagymágocs mh.). Lajostanyánál a 600 mm nyomtávolságú mágocsi uradalmi vasút csatlakozott a nagyvasúthoz Nagymágocs felé – bár a megállóhely a Nagymágocs nevet is felvette, ugyanis messze esett a falutól. Árpádhalom állomásról a 760 mm nyomtávolságú Szegvári Gazdasági Vasút két vonala indult ki: az egyik Árpádhalom falu, a másik Nagymágocs felé.[10] Az árpádhalmi vasútállomáson túl a nyíltvonal folytatásaként 30 méter hosszan rakodóvágány épült.

A vasútvonal végzetét az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció jelentette, amely a vasúti forgalom közútra terelését szorgalmazta, ami országszerte vonalbezárásokkal járt. A forgalom 1972. szeptember 30-án állt le, egy év múlva a síneket is felszedték. Nemcsak a nagyvasúti vonalat, hanem a hozzá csatlakozó Szegvári Gazdasági Vasút vonalát is felszámolták. A járműveket és a sínanyagot 1971-ben még Árpádhalom állomáson rakodták vasúti kocsikba - egy évvel a nagyvasút bezárása előtt. A koncepció a Szentes–Orosháza vonalat fenntartandó és felújítandó vonalnak jelölte, azonban felújítása a mai napig elmaradt.

A vasútvonal nyomvonalával ma jórészt párhuzamos a Fábiánsebestyén–Árpádhalom közti 4449-es út, bár van ahol eltér tőle. Árpádhalom állomásépülete és őrháza, valamint Nagymágocs (Lajostanya major) állomás felvételi épülete ma is áll.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Korábbi nevén Fábián.
  2. Eredeti neve Lajostanya volt, magától a falutól messze esett.
  3. Korábbi nevén Zoltántér-major.
  4. A 148-as számot ma a Kecskemét–Kiskőrös-vasútvonal viseli.
  5. Orosháza csak 1946-ban kapott városi rangot.
  6. Tisza István: A magyar állami, magán és helyiérdekű vasutak fejlődése 1900 és 1914 között. Magyar Vasúttörténet, KÖZDOK, Budapest, 1996
  7. Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis Archiválva 2008. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. A B.A. rövidítés jelentése Bessemer-acél, mellyel az acélgyártási módszert jelölték.
  9. A falu később vette fel a Fábiánsebestyén nevet.
  10. Utóbbi kisvasúti vonal töltése ma is látható a Nagymágocs felé vezető út jobb oldalán.