Franz Fühmann
Franz Fühmann (1922. január 15. Rochlitz an der Iser - 1984. július 8. Kelet-Berlin) német író volt. Gyermekkorát a nemzeti szocializmus határozta meg, a háború után a szocializmus felé fordult, bár idővel egyre kritikusabbá vált hangvétele a fennálló államszoicalista rendszerrel szemben, olyannyira, hogy öregkorára mélyen csalódottá vált.
Élete [szerkesztés]
A szudétanémet családból származó Fühmann Csehszlovákiában, akkori német nevén Reichenberg (ma Liberec) járt gimnáziumba, 1941-ben érettségizett az akkori német nevén Hohenelbe (ma Vrchlabí) nevű településen. A szudétavidék Németországhoz kapcsolása után, már 1938-ban az SA tagja lett.
1941-ben besorozták és híradósként szolgált Görögországban, majd Oroszországban. 1945-ben szovjet hadifogságba került.
1949-ben tért haza a hadifogságból az akkor alakuló NDK-ba, majd belépett a Német Nemzeti Demokrata Párt (Nationaldemokratische Partei Deutschlands), ahol 1958-ig a párt alkalmazásában állt, ezután íróként dolgozott, és 1972-ig maradt a párt tagja.
Saját írói tevékenysége mellett kultúrpolitikával is foglalkozott, élsősorban fiatal írókollégák szárnybontogatását támogatta, próbálta érdekeiket képviselni az állam és a párt elképzelései ellenében. 1976-ban más írókkal egyetemben ő is aláira Wolf Biermann kitoloncolása elleni nyílt levelet, akit az NDK-val szembeni túlzottan kritikus hangvétele miatt akartak eltávolítani az országból.
Franz Fühmann több irodalmi díjat is kapott, 1956-ban a Heinrich-Mann irodalmi díjat, 1957 és 1974 az NDK nemzeti díját, 1977-ben a Német Kritikusok Díját és 1982 a Scholl-testvéfek-Dójat. Ezek mellett több egyéb nemzeti és nemzetközi díjat is kapott még, a berlini Müvészeti Akadémia tagja volt.
Fühmann 1984-ben hunyt el rákos megbetegedése következtében. Utolsó kívánsága volt, hogy ne Berlinben, hanem vidéken, Märkisch Buchholzban térhessen örök nyugalomra.
Munkássága [szerkesztés]
Franz Fühmann nagyon sokoldalú író és költő volt, saját versei mellett már korán tevékenykedett műfordítóként is mindenek előtt magyarból és csehből. Írt gyerek- és ifjúságiköynveket, esszéket, utibeszámolókat, de írt egy balettet is és már korán foglalkozott a szellemi fogyatékosok társadalmi helyzetével.
Fühmann számára a mesék, mondák és mítoszok egész alkotói tevékenysége során végig nagyon fontosak voltak. Az ezen témával való foglalkozása érződik szinte egész életművén. Átfogó irodalmi hagyatéka mindemelett személyes hangvételű, sok elbeszélese foglalkozik a nemzeti szocializmus korszakával is ill. saját tapasztalatával a diktatúrával. A változás fogalma, a megváltozás lehetősége (német eredetiben Wandlung) számára személyesen éppen ezért nagyon fontos volt. Ez ez egyik fő témája a "Zweiundzwandzig Tage oder Die Hälfte des Lebens" (Huszonkét nap avagy az élet fele) címü napló-elbeszélésének, amelyet egy magyarországi útján írt. A mű egyben fordulópont is munkásságában, ezután vált hagja egyre kritkusabbá az NDK vezetésével szemben. Visszahúzódott, kétkedés gyötörte, csalódott országában, magában mint ember és író.
Idézet végrendeletéböl, melyet egy évvel halála előtt készített:
- Iszonyatos fájdalmak gyötörnek. A legkeserübb az, hogy csődöt mondtam: mind az irodalomban és mind abbéli reményemben, hogy olyan társadalmunk lesz majd, amiről álmodtunk.
Forrás [szerkesztés]
- Hans Richter: Franz Fühmann. Ein deutsches Dichterleben. Aufbau Verlag, Berlin 1992, ISBN 3-7466-1743-X.
