France Télévisions

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsomi2007 (vitalap | szerkesztései) 2021. január 15., 00:10-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Csatornák)
France Télévisions

Mottó« Bien différents, bien ensemble » "(Bár különbözünk, mégis jó együtt)"
Alapítva1992. szeptember 7.
Típusközszolgálati médium
JogelődOffice de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF)
Tevékenységtelevíziós műsorszórás
Székhely7, esplanade Henri de France
75015 Párizs, Franciaország
Nyelvekfrancia
VezérigazgatóDelphine Ernotte-Cunci
Dolgozók száma11.400 fő
Elhelyezkedése
France Télévisions (Franciaország)
France Télévisions
France Télévisions
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 50′ 20″, k. h. 2° 16′ 17″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 20″, k. h. 2° 16′ 17″
A France Télévisions weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz France Télévisions témájú médiaállományokat.

France Télévisions, Franciaország közszolgálati televíziótársasága, amely 100%-ban a Francia Állam finanszírozásával működik.

Története

A társaság elődje az 1964-1974 között létező Office de Radiodiffusion Télévision Française (rövidítése: ORTF, magyarul: Francia Rádió és Televíziós Iroda) nevű szervezet volt. Annak értelmében hogy versenyhelyzet jöjjön létre a televíziós piacon, 1975-ben feloszlatták a társaságot és a három televíziós csatorna a TF1, Antenne 2 és FR3 továbbra is a francia állam tulajdonában maradt, de egymástól függetlenül működött. Alapvető változást hozott a TF1 1987-es privatizálása - aminek következtében kereskedelmi televízió lett - és az új kereskedelmi televíziók elindulása, mint a Canal+ és a Mediasethez tartozó La Cinq.

A kereskedelmi televíziók térhódítása drasztikusan érintett a két közszolgálati televíziós csatornát: Az Antenne 2 és az FR3 piaci részesedésének 30%-át vesztette el 1987 és 1989 között. 1992-ben a két csatornát közös irányítású szervezetbe tömörítették, amivel létrejött a France Télévisions és a két csatorna neve France 2 és France 3 lettek.[1]

Csatornák

Televíziós csatornák
Logó Csatorna neve Indulásának dátuma Tulajdonosok
France 2 (HD)
Az egykori 1975-1992 közötti Antenne 2 csatorna utódja, amely a nemzeti főadóként működik a TF1 1987-es privatizációja óta.
1992. szeptember 7. 100% France Télévisions
France 3 (HD)
Az egykori France Régions 3 csatorna utódja, amely regionális adásokat készít.
France 4 (HD)
Az 1996-2005 közötti Festival csatorna utódja, amely szórakoztató műsorokat sugároz.
2005. március 31.
France 5 (HD)
Az 1994-2002 közötti La Cinquième csatorna utódja, amely ismeretterjesztő és oktató műsorokat sugároz.
2002. január 7.
France Info (HD)
Közszolgálati hírcsatorna.
2016. szeptember 1. France Télévisions
Radio France
France Médias Monde
INA
Arte (HD)
Francia-német európai kulturális csatorna.
1986. február 27. 45% France Télévisions
25% Francia Állam
15% Radio France
15% INA
Euronews
Pán-európai hírcsatorna.
1993. január 1. 53% Media Globe Networks
10,73% France Télévisions
+ 23 más tulajdonos
Africanews
Pán-afrikai hírcsatorna.
2016. január 4.
Mezzo
Klasszikus zene, tánc és balett műsorok.
1998. március 21. 60% Lagardère Active
40% France Télévisions
Planète+ CI (HD)
A 2007-2013 között sugárzó Planète+ Justice csatorna utódja, amely bűnügyi műsorokkal foglalkozik.
2007. október 27. 66% Groupe Canal+
34% France Télévisions
Nemzetközi csatornák
Logó Csatorna neve Indulásának dátuma Tulajdonosok
TV5 Monde (HD)
Nemzetközi frankofón közszolgálati csatorna.
1984. január 2. 49% France Télévisions
12,64% France Médias Monde
+ 6 másik tulajdonos
Megszűnt televíziós csatornák
Logó Csatorna neve Indulásának dátuma Megszűnés dátuma
France Ô (HD)
Az 1998-2005 közötti RFO Sat csatorna utódja, amely Franciaország tengerentúli megyéiben élő nézőinek készít műsorokat. 2020. augusztus 24-én megszűnt a rossz nézettség miatt. Majd szeptember 2-án az egész csatornát állították le.
2005. február 25. 2020. augusztus 24. (műsorai)
2020. szeptember 2. (szignál)

Jegyzetek

  1. Hart, Jeffrey. Technology, Television, and Competition: The Politics of Digital TV. Cambridge University Press (2004). ISBN 0-521-82624-1