Fonológia
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Nyelvészet |
|---|
| Általános nyelvészet |
|
Fonológia · Morfológia |
| Leíró nyelvészet |
|
Fonetika |
| Alkalmazott nyelvészet |
|
Anyanyelv-pedagógia |
| Nyelvészeti irányzatok |
|
Formális nyelvtan |
| Interdiszciplínák |
|
Antropológiai nyelvészet
Diskurzuselemzés |
| Kapcsolódó területek |
A fonológia vagy fonematika a nyelvtudománynak az az ága, amely a beszédhangoknak a nyelvi rendszerben elfoglalt helyét és szerepét vizsgálja, szemben a fonetikával, amely egy adott nyelv beszédhangjainak a leírásával foglalkozik.
Ha a nyelv egyes hangjait a pénzzel vetjük össze, akkor a fonetika és a fonológia viszonyát a numizmatika és a közgazdaságtan viszonyához lehet hasonlítani: a numizmatika az egyes pénzérmékkel mint önálló tárgyakkal foglalkozik – ahogy a fonetika is az egyes hangokat vizsgálja –, a közgazdaságtan pedig a pénznek a rendszerben elfoglalt helyével – mint ahogy a fonológia az egyes hangok esetén. A fonetika és a fonológia tehát, bár első ránézésre mindkettő hangtan, egyazon hangról két különböző, egymástól független állítást tehet.
A fonológia mint önálló tudományág a fonetikától különült el, általában Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj 1939-ben Bécsben posztumusz megjelent Grundzüge der Phonologie (A fonológia alapelvei) című munkájától számítják saját történetét.
Források
- Siptár Péter (szerkesztő): Szabálytalan fonológia, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001.
- Varga László: Metrikus fonológia és a ritmikai hangsúlyváltozás, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
|
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |