Fogd a pénzt és fuss!

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jávori István (vitalap | szerkesztései) 2020. március 20., 18:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Fogd a pénzt és fuss!
(Take the Money and Run)
1969-es amerikai film

Woody Allen a Fogd a pénzt és fuss! című filmben
Woody Allen a Fogd a pénzt és fuss! című filmben
RendezőWoody Allen
ProducerCharles Joffe
Műfaj
ForgatókönyvíróWoody Allen
Mickey Rose
FőszerepbenWoody Allen
Janet Margolin
Louise Lasser
ZeneMarvin Hamlisch
OperatőrLester Shorr
VágóRon Kalish
Paul Jordan
Gyártás
GyártóABC Films
Ország Egyesült Államok
Nyelvangol
magyar szinkron
Forgatási helyszínSan Francisco
Játékidő85 perc
Költségvetés1,5 millió dollár
Forgalmazás
ForgalmazóEgyesült Államok United Artists
BemutatóEgyesült Államok 1971. április 28.
Bevétel3 millió dollár
További információk
SablonWikidataSegítség

A Fogd a pénzt és fuss! (eredeti cím: Take the Money and Run) 1969-ben bemutatott amerikai film, amelyet Woody Allen írt és rendezett, valamint ő alakítja a főszerepet is.

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

A film főszereplője egy piti bűnöző, Virgil Starkwell. A film – áldokumentarista eszközökkel – végigköveti Starkvell pályafutását gyerekkorától kezdve végső letartóztatásáig. A film a burleszkekből ismert eszközökkel, vizuális és verbális poénokkal mutatja be a szerencsétlen bűnöző sikertelen karrierjét, aki szappanból faragott pisztollyal akar megszökni a börtönből, és az ékszerboltból is csak egy értéktelen üveglapot sikerül elemelnie.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereposztás

Szereplő Színész
Virgil Starkwell Woody Allen
Louise Janet Margolin

Érdekesség

  • A filmben egy kisebb szerepben feltűnik Louise Lasser, aki 1966 és 1970 között Woody Allen felesége volt.
  • Woody Allen így nyilatkozott a film szerkezetéről a róla szóló, Woody Allen: A Life in Film című könyvben: „A Fogd a pénzt és fuss! egy korai áldokumentumfilm. Az ötlet, hogy dokumentumfilmet készítsek, amit végül a Zeliggel tökéletesítettem, attól a pillanattól bennem volt, hogy elkezdtem filmezni. Úgy gondoltam, hogy ez megfelelő eszköz a vígjátékcsinálásra, mert a dokumentumfilm formátuma nagyon komoly, így egyből egy olyan területen kezdhetsz el dolgozni, ahol bármilyen apró dolog, amellyel felborítod a rendet, vidámságot teremt. (...) És így nevetésről nevetésre mesélheted el a történetet. A film minden hüvelykje azzal a céllal készült, hogy nevettessen.”
  • A film egyes jeleneteit a San Quentin állami börtönben forgatták. Száz rab, némi juttatás fejében, részt vett a munkában. A filmesek bőrére minden reggel olyan pecsétet nyomtak, amely csak ultraviola fényben volt látható, így különböztették meg az őrök este azokat, akik kimehettek a börtönből.

Források