Fodor Ferenc (geográfus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Andrasholl (vitalap | szerkesztései) 2020. június 11., 12:58-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Főbb művei)
Fodor Ferenc
Született1887. március 5.
Tenke
Elhunyt1962. május 23. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásageográfus,
térképész,
történész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1910)
SírhelyeFarkasréti temető (6/16-1-51/52)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Fodor Ferenc (Tenke, 1887. március 5.Budapest, 1962. május 23.) geográfus, kartográfus-történész.

Élete

1887. március 5-én született a Bihar vármegyei Tenkén.

1910-ben a budapesti egyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd 1911-től 1919-ig a karánsebesi főgimnázium tanára volt.

1920-ban egyetemii magántanár és Teleki Pál mellett adjunktus volt a budapesti közgazdasági egyetemen, 1928-ban egyetemi tanár, 1940-1946 között pedig tankerületi főigazgató. Gazdasági, tájföldrajzi, vízrajzi, kartográfia-történeti tanulmányok és monográfiák szerzője. Teleki Pál munkatársa volt néprajzi és gazdasági térképei szerkesztésében.

Munkássága

Fő területe a gazdaság-tájföldrajz volt. Idősebb korában nagy jelentőségű térképészettörténeti munkásságot fejtett ki, mellyel áttekinthetővé vált a hazai térképészet korai anyaga. Tájföldrajzi, tájtörténeti munkái maradandó értéket rejtenek, néprajzi vonatkozásai gazdagok, melyek jelentős hatással voltak a kortárs etnográfusokra.

Főbb művei

  • Magyarország gazdasági földrajza (Budapest, 1924)
  • Szülőföld és honismeret (Budapest, 1926)
  • A Szörénység tájrajza (Budapest, 1930, az MTA dicséretével kitüntetett munka)
  • Egy palócfalu (Nagyvisnyó) életrajza (Budapest, 1930)
  • A Jászság demográfiája a XVII. században (Budapest, 1934)
  • Magyar föld, magyar élet (Budapest, 1937)
  • Az elnemsodort falu (Tenke-Bélfenyér) (Budapest, 1940)
  • A Jászság életrajza (Budapest, 1942 az MTA Serbán-díjával és az Akadémiai emlékéremmel jutalmazott mű)
  • Egy magyar táj asszimiláló ereje. In: Temesy Győző (szerk.) 1944: Földrajzi zsebkönyv 1944. Budapest, 103-113.
  • A magyar térképírás (1952–1954)
  • Az "Institutum Geometricum" (Budapest, 1954)
  • A magyar kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig (I–III. Budapest, 1954–1956)
  • A magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben végzett felmérései és azok eredményei (Budapest, 1957. az MTA által jutalmazott pályamunka).
  • A magyar földrajztudomány története. (Az eredeti kézirat alapján sajtó alá rendezte Dövényi Zoltán MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2006)

Források

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html