Feld Irén
| Feld Irén | |
 | |
| Született | Rosenfeld Irén 1880. június 15.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1944. október 19. (64 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Feld Zsigmond |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1898) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Feld Irén, született Rosenfeld Irén (Budapest, 1880. június 15.[3] – Budapest, 1944. október 19.)[4] magyar színésznő. Feld Zsigmond színházigazgató leánya, Feld Mátyás színész és Föld Aurél újságíró testvére.
Élete
Feld Zsigmond és Plesch Katalin lánya. Már gyermekként is szerepelt az apja által vezetett Fővárosi Gyermekszínházban. 1898-ban elvégezte a színiakadémiát. 1900-ban fellépett a budapesti Nemzeti Színházban, 1901-ben a Vígszínházban, 1908-ban újra a Nemzeti Színházban (Ibsen: Nóra, címszerep, május 12.; Shakespeare: Othello, Desdemona szerepében, június 11.). Rövid ideig a Magyar Színház tagja volt.
1910-ben Kamarajáték(ok) néven előadássorozatot szervezett és rendezett, előadásain főszerepeket is alakított. Ez valójában irodalmi, kísérleti jellegű színház volt, többé-kevésbé állandó társulattal, amely változó helyszíneken és időpontokban játszott. Az első alkalommal, 1910. február 10-én August Strindberg Júlia kisasszony című drámáját mutatták be az Uránia Színházban. A további előadásokat 1910 novemberétől 1911 márciusáig a Zeneakadémián, 1911 novemberétől 1912 februárjáig a Várszínházban tartották szombaton és vasárnap, az utolsót 1913. október 13-án a Budapesti Színházban. Feld Irén mutatott be magyar színpadon először néhány skandináv: Strindberg- és Ibsen-művet, és ő mutatott be elsőként Csehov-drámát, a Sirályt, bár gyönge szereposztásban.
Az előadások azonban nem vonzottak nagy közönséget, és a sorozatnak vége szakadt. „Feld Irén előnytelen külsejével, színészi és irodalmi ambícióival, tehetségével hiába kopogtatott a Nemzeti Színház és a Vígszínház ajtaján, ez a típus nem illett egyik színház világába sem. Ezért választott olyan műfajt, ahol a külső nem számított, ahol a színjáték nem követelte meg a hivatalos színház konvencióit.”
Önálló szavalóestekkel gyakran fellépett vidéken. Később sokáig gyermekszínházat vezetett: 1926 és 1928 között, majd 1930-tól a Zeneakadémián, 1928-tól 1930-ig pedig fővárosi magánszínházakban. Könyvet írt Szerelmi csirkefogók címmel (Budapest, 1929). 1944-ben származása miatt a nyilas terror áldozata lett.
Főbb szerepei
- Tóth Ede: A falu rossza – Boriska
- Georges Ohnet: A vasgyáros – Claire
- ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy – Gauthier Margit
- Strindberg: Júlia kisasszony – Júlia
- Ibsen: Rosmersholm – Rebeka.
Jegyzetek
- ↑ FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 862/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
- ↑ Feld Irén. Magyar Életrajzi Index. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
Források
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 268. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Szerk. Schöpflin Aladár. Magyar színművészeti lexikon, 19. o. (1929–1931). Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 20.
- szerk.: Székely György: Magyar színháztörténet II. 1873–1920. Budapest: Magyar Könyvklub – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 646. o. (2001)
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
