Ugrás a tartalomhoz

Fejérváry Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Ginery (vitalap | szerkesztései) 2020. március 2., 17:22-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Fejérváry Imre
Született1866. február 20.
Bécs
Elhunyt1952. december 5. (86 évesen)
Csorvás
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaSzilassy Laura
GyermekeiGéza
SzüleiFejérváry Géza, Biedermann Sarolta
Foglalkozásapolitikus, főispán
TisztségeBaranya vármegye főispánja (1897. március 7. – 1905. december 27.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fejérváry Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dr. báró komlóskeresztesi Fejérváry Imre (Bécs, 1866. február 20.Csorvás, 1952. december 5.[1]) politikus, főispán, a Fejérváry család tagja.

Élete

Báró Fejérváry Géza (18331914) miniszterelnök és üszögi és mosgói Biedermann Sarolta (18441924) egyetlen fiúgyermekeként született az osztrák fővárosban. Mivel Imre az egyik lábára alig észrevehetően sántított, a családi hagyományokkal ellentétben nem katonai, hanem közigazgatási pályára szánták. A középfokú iskolát a bécsi Theresianumban végezte,[1] ezután jogi tanulmányokat folytatott előbb Debrecenben, majd Budapesten.[1] 1889-ben kezdte meg pályafutását Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként. 1890. február 1-jén államtudományi doktori oklevelet szerzett, majd február 12-én főispáni titkárrá nevezték ki,[1] majd 1891-ben belügyminisztériumi szolgálattételre hívták be, ahol miniszteri segédtitkárrá léptették elő. 1897-ben Baranya vármegye és Pécs sz. kir. tjv. főispánjává tették meg.[1] Tisztét egészen 1905. december 27-éig töltötte be, amikor lemondott, és az uralkodó felmentette.[2] Ezt követően teljesen visszavonult a közélettől. 1910-ben a Nemzeti Munkapárt végrehajtó bizottsági előadójának hívták meg, akkor rövid időre visszatért a politikai életbe. Magánéletében több csapás is érte 1929-ben előbb felesége, majd 1932-ben egyetlen fia is elhunyt. Túlélte a világháborúkat és még a kommunista hatalomátvételt is megérte. 1951-ben kitelepítették Csorvásra, ahol 1952-ben meghalt.[2]

Rokonsága révén komoly kapcsolatokkal rendelkezett felsőbb körökben. Édesapja 1905-től rövid ideig miniszterelnök volt, egyik sógora pedig, rajeci gróf Burián István az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere volt.

Családja

1893-ban feleségül vette szilasi és pilisi Szilassy Laurát (18741929), szilasi és pilisi Szilassy Gyula (18411889) és Correvon Laura-Eliza (18471886) lányát. A házasságukból egyetlen gyermekükről lehet tudni a születése:[1]

Kitüntetései

  • Porosz II. osztályú vörös sas- és koronarend[2]
  • Schaumburg-Lippe uralkodó herceg II. osztályú házirendje cserlombdísszel ékesített keresztje[2]
  • Lipót-rend lovagkeresztje (1905)[2]

Jegyzetek

  1. a b c d e f g Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 221. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 222. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források


Elődje:
Kardos Kálmán
Baranya vármegye főispánja
1897. március 7.1905. december 27.
Baranya vármegye címere
Utódja:
gr. Benyovszky Móric


Elődje:
Kardos Kálmán
Pécs t.j.v. főispánja
1897. március 7.1905. december 27.
Pécs címere
Utódja:
Erreth János