Fehér hóbogyó
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A fehér termései
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Symphoricarpos albus (L.) S.F.Blake 1914 | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehér hóbogyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér hóbogyó témájú médiaállományokat és Fehér hóbogyó témájú kategóriát. |
A fehér hóbogyó (Symphoricarpos albus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó faj.[1]
Előfordulása
A fehér hóbogyó eredeti előfordulási területe Észak-Amerika, ahol széles körben megtalálható Kanadában és az Amerikai Egyesült Államok északi és nyugati részein.[2][3] Dísznövényként és az apróvadak búvóhelyéül szolgáló bokorként, betelepítették a Brit-szigetekre és a kontinentális Európába.[4]
Változatai
- Symphoricarpos albus var. albus - Észak-Amerika keleti részén őshonos.
- Symphoricarpos albus var. laevigatus - A Csendes-óceán környékén őshonos. A kettőből a 2 méteres magasságával, ez a nagyobbik változat; a termései is nagyobbak. Egyes botanikusok Symphoricarpos rivularis név alatt, önálló fajként tartják számon.
Megjelenése
A szóban forgó növény felmagasodó, lombhullató bokor, melynek egy központi, merev szára van; a gyöktörzséből sokszor több, kisebb elágazás nő ki. A gyöktörzsi elágazásnak köszönhetően, egyes területeket sűrűn be nő.[5] A bokor legfeljebb 1-2 méteresre nő meg. Levelei átellenesen ülnek; ovális alakúak és különböző méretűek, a legnagyobbak 5 centiméter hosszúak, vagy egy kicsivel ennél is nagyobbak a friss hajtásokon. A legfeljebb 16 darab virága fürtvirágzatba tömörül. A csészéjén ötfogú csészelevelek ülnek. A harang alakú pártája, körülbelül 0,5 centiméter hosszú és élénk rózsaszín. Termése egy centiméter átmérőjű, fehér bogyó, melyben két magvan. A magokat a madarak szórják szét, azzal hogy megeszik a termést, aztán pedig valahol máshol ürítenek.[5] Habár efféleképpen is szaporodik, a fehér hóbogyó főleg gyöktörzsi hajtások által terjed.[5]
Életmódja
Ez a loncféle számos élőhelyen képes megélni, főleg az árnyékos és nedves hegyoldalakat, valamint az erdőket kedveli. Az ártereken, lápvidékeken és folyópartokon is megtalálható.[5] Az eredeti elterjedési területén, a fehér hóbogyó fontos tápláléka a kanadai vadjuhnak (Ovis canadensis), a fehérfarkú szarvasnak (Odocoileus virginianus) és a grizzly medvéknek.[5] A háziállatokból a szarvasmarha és a juh kedvelik. Az előbbi állatokon kívül, számos kisemlős és madár is felhasználja táplálékul vagy otthonául, például a tasakospatkány-félék (Geomyidae) ilyen bokor alatt vájt üregben töltik a telet.[5]
Az észak-amerikai bennszülöttek és az oroszok szappanként és hagyományos gyógyítószerként használták. Az indiánok a kemény szárából nyílvesszőket is készítettek. Ültetése megakadályozza a folyó menti földcsuszamlásokat és feljavítja a terepet az elhagyott külszíni bányáknál.[5]
Képek
-
A növény -
Virága, -
termései -
és levelei
_-_geograph.org.uk_-_635864.jpg)
Jegyzetek
- ↑ The Plant List, Symphoricarpos albus (L.) S.F.Blake
- ↑ Biota of North America Program 2014 county distribution map
- ↑ Jones, George Neville 1940. A monograph of the genus Symphoricarpos. Journal of the Arnold Arboretum 21(2): 201-252
- ↑ Gilbert, O. L. (1995). Symphoricarpos albus (L.) S. F. Blake (S. rivularis Suksd., S. racemosus Michaux). Journal of Ecology 83:1 159-66.
- ↑ a b c d e f g US Forest Service Fire Ecology
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Symphoricarpos albus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Jepson Manual Treatment: var. laevigatus
- United States Department of Agriculture Plants Profile
- University of Washington, Burke Museum
- Calphotos Photo gallery, University of California
- photo of herbarium specimen at Missouri Botanical Garden, collected in Ontario in 1965
- Rhodora; Journal of the New England Botanical Club. Cambridge, MA 16:118. 1914
- USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Symphoricarpos albus in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 09-Oct-10.
