Fehér hóbogyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fehér hóbogyó
A fehér termései
A fehér termései
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Linnaeoideae
Nemzetség: Hóbogyó (Symphoricarpos)
Duhamel, 1755
Faj: S. albus
Tudományos név
Symphoricarpos albus
(L.) S.F.Blake 1914
Szinonimák
  • Vaccinium album L. 1753
  • Lonicera alba (L.) Druce
  • Xylosteon album (L.) Moldenke
  • Symphoricarpos rivularis Suksd.
  • Symphoricarpos pauciflorus (J.W. Robbins) Britton
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér hóbogyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér hóbogyó témájú médiaállományokat és Fehér hóbogyó témájú kategóriát.

A fehér hóbogyó (Symphoricarpos albus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó faj.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

A fehér hóbogyó eredeti előfordulási területe Észak-Amerika, ahol széles körben megtalálható Kanadában és az Amerikai Egyesült Államok északi és nyugati részein.[2][3] Dísznövényként és az apróvadak búvóhelyéül szolgáló bokorként, betelepítették a Brit-szigetekre és a kontinentális Európába.[4]

Változatai[szerkesztés]

  • S. albus var. albus - Észak-Amerika keleti részén őshonos.
  • S. albus var. laevigatus - A Csendes-óceán környékén őshonos. A kettőből a 2 méteres magasságával, ez a nagyobbik változat; a termései is nagyobbak. Egyes botanikusok Symphoricarpos rivularis név alatt, önálló fajként tartják számon.

Megjelenése[szerkesztés]

A szóban forgó növény felmagasodó, lombhullató bokor, melynek egy központi, merev szára van; a gyöktörzséből sokszor több, kisebb elágazás nő ki. A gyöktörzsi elágazásnak köszönhetően, egyes területeket sűrűn be nő.[5] A bokor legfeljebb 1-2 méteresre nő meg. Levelei átellenesen ülnek; ovális alakúak és különböző méretűek, a legnagyobbak 5 centiméter hosszúak, vagy egy kicsivel ennél is nagyobbak a friss hajtásokon. A legfeljebb 16 darab virága fürtvirágzatba tömörül. A csészéjén ötfogú csészelevelek ülnek. A harang alakú pártája, körülbelül 0,5 centiméter hosszú és élénk rózsaszín. Termése egy centiméter átmérőjű, fehér bogyó, melyben két magvan. A magokat a madarak szórják szét, azzal hogy megeszik a termést, aztán pedig valahol máshol ürítenek.[5] Habár efféleképpen is szaporodik, a fehér hóbogyó főleg gyöktörzsi hajtások által terjed.[5]

Életmódja[szerkesztés]

Ez a loncféle számos élőhelyen képes megélni, főleg az árnyékos és nedves hegyoldalakat, valamint az erdőket kedveli. Az ártereken, lápvidékeken és folyópartokon is megtalálható.[5] Az eredeti elterjedési területén, a fehér hóbogyó fontos tápláléka a kanadai vadjuhnak (Ovis canadensis), a fehérfarkú szarvasnak (Odocoileus virginianus) és a grizzly medvéknek.[5] A háziállatokból a szarvasmarha és a juh kedvelik. Az előbbi állatokon kívül, számos kisemlős és madár is felhasználja táplálékul vagy otthonául, például a tasakospatkány-félék (Geomyidae) ilyen bokor alatt vájt üregben töltik a telet.[5]

Az észak-amerikai bennszülöttek és az oroszok szappanként és hagyományos gyógyítószerként használták. Az indiánok a kemény szárából nyílvesszőket is készítettek. Ültetése megakadályozza a folyó menti földcsuszamlásokat és feljavítja a terepet az elhagyott külszíni bányáknál.[5]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Symphoricarpos albus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]