Farkas Ferenc (jezsuita szerzetes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 30., 12:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (új kulcs a(z) Boldogfai Farkas család kategóriához: „Ferenc 1742” (a HotCattel))
Ez a szócikk a jezsuita rendi papról szól. Hasonló címmel lásd még: Farkas Ferenc (egyértelműsítő lap).
Farkas Ferenc
Életrajzi adatok
Születési névFarkas Ferenc
Született1742. december 13.
Boldogfa, Zala vármegye
Nemzetiségmagyar
Elhunyt1807. június 4. (64 évesen)
Veszprém, Veszprém megye
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus

Boldogfai Farkas Ferenc (Boldogfa, Zala vármegye, 1742. december 13. – Veszprém, 1807. június 4.) jezsuita rendi pap, nemesapáti esperes és plébános 1774 és 1804 között, Zala vármegye táblabírája, költő, veszprémi mesterkanonok, sümegi fődiakónus.[1]

Élete

A boldogfai Farkas család család sarja. Apja, boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770), Zala megyei alispán, táblabíró, jómódú földbirtokos, anyja, a barkóci Rosty családból való barkóci Rosty Anna Mária (1722–1784) után a Haholt-tól eredt alsólendvai Bánffy családból és az osztopáni Perneszy családból vette leszármazását. Boldogfai Farkas Lajos piarista pap testvére. 16 éves korában Bécsben belépett a jezsuitákhoz lépett és a Nagyszombatban végezte a teológiát; azután egy évig a convictusban felügyelő volt. 1769. június 18-án mondta első miséjét Nemeszéllben, Zala megyében, az édesapja által építtetett templomban.[2] A rend feloszlatása után (1773) Nemesapátiban, Zala megyében 30 évig plébános volt 1774 és 1804 között. A nemesapáti plébánossága idején nagy erőt fordított a templom helyreállítására és a temető kialakítására. Rosty Anna édesanyja 1779-ben megírt végrendeletében, Ferenc fiát elsőként említi és közli, hogy amíg él támogatni fogja anyagilag, és elvárja azt is, hogy halála után a többi gyermeke segíteni fog testvérének.[3] 1794-től a kanizsai kerület esperese lett és 1803-ban veszprémi mesterkanonokká ("Reverendissimus C. E. W. Magister Canonicus") nevezte ki I. Ferenc magyar király; a veszprémi Szent Pál szemináriumnak, az agg papok házának az igazgatója (Seminarii S. Pauli Emeritorim DD. Parrochorum Praefectus) is volt.[2]

Munkái

  1. Eucharisticon Benedicto Sajgho Ord. S. Bened. ad S. Martinum Archi Abbati, vota Deo secundem profitenti. Tyrnaviae, 1767 (lyrai költemény)
  2. Panegyricus D. Francisco Xav. dictus. Tyrnaviae, 1768

Jegyzetek

  1. ↑ familysearch.org Farkas Ferenc halála - Veszprém
  2. ↑ a b Zalai életrajzi kislexikon. (2005). ZML. Zalaegerszeg. 87. o.
  3. ↑ ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 3. doboz. 1759–1799. 130–159. pallium. 29

Források

További információk

  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993–
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Farkas_Ferenc_(jezsuita_szerzetes)&oldid=23087023”