Féljuh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Féljuh
Bharal, avagy kék juh állatkertben
Bharal, avagy kék juh állatkertben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nem: Pseudois
Hdgs.,1846
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Féljuh témájú kategóriát.

A féljuh a tülkösszarvúak családjában a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjának egyik neme. Tudományos neve, a Pseudois, azaz „áljuh” arra utal, hogy valójában nem tartozik a vadjuhok közé (Ovis nem), hanem önálló nemet alkot.

Élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tibetben és Közép-Ázsia hegyes vidékein élnek a Himalája hegyláncától Kunlunig és az Altin-Tagig, a Shigar folyótól a Baltisztánon át Maiszurig.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afféle, a juhok és a kecskék közötti átmeneti lényeknek tűnnek. Külsejük egészen juhszerű, ráadásul a kosoknak nincs se szakálla, se erős kecskebakszaga. A kecskékre emlékeztet ugyanakkor a szem előtti mirigy hiánya – hogy egykor volt ilyenjük, az csak egy csupasz folt sejteti. Visszafejlődtek körömcsőmirigyeik. Szarvuk a kelet-kaukázusi kecske (Capra cylindricornis) szarvához hasonlóan szimmetrikusan kifelé csavarodik. Keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolva hegye befelé és egy kissé felfelé mutat. A szarvak egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve simák. Farkuk rövid, de a valódi juhokénál hosszabb.

Testük felső oldala sajátosan kékesszürke, amiért gyakran kékjuhnak nevezik őket. Szaglásuk, hallásuk és látásuk feltűnően fejlett.

A nőstények kisebbek a kosoknál. A nősténynek két csecsbimbója van.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyílt dombos, illetve sziklás tájakat szeretik; a magashegységekben egészen a hóhatárig. Éppoly mozgékonyak, mint a kecske, és éppoly a könnyen másszák meg a legmeredekebb sziklákat is. Délben a legelőhelyükön pihennek.

Egyedül vagy páronként, ritkábban kis nyájakban járnak – kivételesen akár százfős nyájak is összeverődhetnek. A nyájat mindig egy öreg kos vezeti. Szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást a veszélyre, majd rohanva menekülnek, előszeretettel a meredek sziklafalakon.

Óvatos viselkedésük miatt szarvuk értékes trófea.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe mindössze két faj tartozik:

  • Bharal (P. nayaur)
  • P. schaeferi

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]