Euler–Fermat-tétel
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Euler–Fermat-tétel a számelmélet egyik legfontosabb állítása.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A tétel állítása
Ha a és m egymáshoz relatív prímek, akkor
ahol φ(m) az Euler-féle φ-függvény.
A tétel a kis Fermat-tétel általánosítása, hiszen ha p prímszám, akkor φ(p) = p – 1 . A bizonyítást Leonhard Euler közölte 1736-ban.
[szerkesztés] Bizonyítása
Legyen
redukált maradékrendszer modulo m. Az
feltétel miatt az
maradékosztályok is redukált maradékrendszert alkotnak modulo m. Ekkor minden
-hez létezik egyetlen olyan
, amelyre
. Jelöljük ezt az rj-t si-vel. Ekkor:
A kongruenciákat összeszorozva kapjuk:
,
ahol
számok az
számok egy permutációját alkotják. Ezért a kongruenciát felírhatjuk így:
.
Mivel
, ezért a kongruencia mindkét oldalát leoszthatjuk az összes ri-vel, és akkor megkapjuk az eredeti állítást.
Megjegyzés: A tétel megfordítása is igaz.
[szerkesztés] Csoportelméleti vonatkozás
A tétel speciális esete a csoportelméleti Lagrange-tételnek. Tekintsük a moduló m vett redukált maradékrendszer G := Z×m multiplikatív csoportját. Ekkor G elemszáma |G| = φ(m). A Lagrange-tétel szerint egy véges G csoport tetszőleges g elemére
ahol e a G = Z×m csoport egységeleme.
[szerkesztés] Forrás
- Freud─Gyarmati: Számélmélet, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000








