Iglóiné Eleőd Anikó
| Iglóiné Eleőd Anikó | |
| Született | 1908. november 11.[1] Körmöcbánya |
| Elhunyt | 2003. április 12. (94 évesen) Bregenz |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Foglalkozása | alpesisíző |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Iglóiné Eleőd Anikó (Körmöcbánya, 1908. november 11. – Bregenz, 2003. április 12.) magyar alpesisíző, sokszoros síbajnoknő.[2]
Eredmények[szerkesztés]
1930–1948 között 19 egyéni bajnoki címet nyert. Versenyzőként részt vett 1948. évi téli olimpiai játékokon, ahol 22. helyezést ért el műlesiklásban és 36. helyezést lesiklásban.[2]
Élete[szerkesztés]
Pályafutásában meghatározó szerepet töltött be a Svájcban való síző iskolai tanulmányútja. Az 1930-as években kötött házasságot Iglói (Iglauer) László Pállal, aki a húszas, harmincas években a magyar alpesísízés meghatározó alakja, illetve 1929-től gyártulajdonos.[2]
Az 1948-as évben a magyar sport szakszövetségek önállósága megszűnt, és a teljes sportélet állami irányítás alá került. Bár a Síszövetségben viszonylag gördülékenyen történt az átállás, az átszervezések során jól működő sportklubok szűntek meg. A helyükre a fegyveres testületekben illetve gyárakban, üzemekben létesültek síszakosztályok. [3] Jellemző volt erre az időszakra, hogy magyar sportolók tömegei jelentek meg a nyugati országokban, akik vagy sportpályafutásuk folyamán maradtak külföldön, vagy pedig az erősödő kommunizmus elől menekültek.[4]
Iglói Anikó férjével együtt az 1948-as olimpia után elhagyta az országot, s Dél-Amerikába költöztek. Később a sportolónő visszatért Európába és végül Ausztriában telepedett le.[5]
Nevezetesség[szerkesztés]
Névadója az erdélyi Borsafüreden megépült Anikó síháznak (menedékház), melyet 1942. november 23-án a sportolónő jelenlétében avattak fel az 1941-ben létrehozott Magyar Nemzeti Téli Sportközpont részeként.[6] A települést egy olimpiai síközpont létesítésének helyszíneként jelölték ki, ahol a magyar lesíklóválogatott 1941-1943 között gyakorolt. A Nemzeti Sport 1942. január 4-i lapszáma a következőképpen említi: „A pálya a legszebbek egyike, mondjuk talán a legszebb, amit eddig láttam.” [7]
A magyar válogatott edzője, Heiss Herbert így nyilatkozott a korabeli célkitűzésekről:[5]
| „ | Biztos vagyok benne, ismerve a magyar sportélet sportszerető és hozzáértő vezetőit, hogy Borsafüreden világkupákat, világbajnokságot, de talán még egy olimpiai versenyt is meg fogunk érni. | ” |
| – Heiss Herbert, Nemzeti Sport | ||
Az Anikó menedékház sajnos az 1944-es frontátvonuláskor teljesen elpusztult.[7]
Az évek folyamán a környező menedékházakat is fokozatosan elbontották, és szállodák épültek a helyükre.[8] Az 1941-ben épült olimpiai lesíklópálya viszont napjainkban is az Olympia nevet viseli.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ sports-reference.com (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Me.dok 46.old
- ↑ Sípálya Sátoraljaújhely (geocaching.com, 2016)
- ↑ Borbándi Gyula - A magyar emigráció életrajza 1945-1985 OSZK, Budapest, 2006 (130.old)
- ↑ a b c A világháború alatt is gőzerővel dolgoztak, hogy Erdélyben téli olimpia legyen (transtelex.ro, 2023)
- ↑ A sosemvolt magyar olimpiai központ (szabadsag.ro, 2011)
- ↑ a b Anikó emlékére – Csinta Samu publicisztikája (nemzetisport.hu, 2019)
- ↑ Me.dok 50.old
Források[szerkesztés]
- ↑ Me.dok: Killyéni András: A magyar téli olimpiai központ megálmodói. In ME.DOK 2012/1. Főszerkesztő: Cseke Péter. Kolozsvár: Kolozsvári Kommunikáció- és Médiakutató Intézet. 2012. 39–53 old. o.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- cca 1930-50 - Eleőd (Eleöd) Anikó (1908-2007) és Iglói László Pál síbajnok pár fotói, levelei, képeslapjai, igazolványai...
- Anikó Iglói - Biographical information
