Egyéves növény
Egynyári növénynek a botanikában az olyan lágy szárú növényeket nevezzük, melyek csíráznak, virágot hoznak és a termésérés után elpusztulnak, egy év időtartama alatt. A valódi egynyári növények csak akkor élnek egy évnél hosszabb ideig, ha valami megakadályozza, hogy teremjenek. Egyes magtalan növényeket szintén egynyárinak tekinthetünk, bár nem virágoznak.
A kertészetben egynyári növény alatt gyakran az olyan kültéri termesztésű növényeket értik, amik tavasszal és nyáron ki vannak ültetve, és csak egy tenyészidőszakot élnek túl. Számos élelmiszernövény egynyári vagy egynyáriként termesztett, a legtöbb gabonanövényt beleértve. Egyes évelő és kétéves növényt egynyáriként termesztenek, főleg, ha az adott éghajlaton nem hidegtűrő. A sárgarépa, zeller és a petrezselyem kétéves növények, amiket egynyáriként termesztenek. A paradicsom évelő növény, amit egyévesként termesztenek.
Az egynyári növény magtól magig tartó életciklusa egyes fajokban egy hónap alatt lezajlik, bár leggyakrabban több hónapig eltart. Számos sivatagi egynyári növényt és egyes gyomnövényeket efemer növénynek neveznek, mert életciklusuk hossza mindössze néhány hét. Az év nagy részét magként várakozva töltik, várva a megfelelő csírázási körülményekre.
A valódi egynyári növények közé tartozik a kukorica, a borsó, a karfiol, a görögdinnye, a bab.
A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint therophyták.
Évente egyszer nyíló egyéb növények
Léteznek olyan növények is, amik nem nyáron, de az év meghatározott más időszakában, tehát késő ősszel, télen vagy kora tavasszal, a hideg időszakban nőnek és virágoznak, mikor a legtöbb növény életműködése lelassul, illetve a többi egynyári növény mag formájában várja a melegebb időjárást. Ezek a termés meghozása után szintén elhalnak, a magvak pedig addig várakoznak a csírázásra, míg a talaj hőmérséklete újra le nem hűl ősszel, vagy télen.
Az efféle növények általában nem emelkednek ki nagyon a talaj szintjéből, így a leghidegebb téli éjszakákat a hó borítása segíti átvészelni; növekedni a tél melegebb időszakaiban képesek, amikor a hó megolvad. Ezek közé tartozik az árvacsalán, a madárhúr, a borbálafű. E növények ökológiai szerepe, hogy az talajeróziót akadályozó növénytakarót biztosítanak télen és kora tavasszal, és táplálékul szolgálnak télen a madaraknak és más élőlényeknek.
Bár sokan kerti gyomként tekintenek rájuk, ez nem feltétlenül helyes nézőpont, hiszen nagy részük elhal, mire a talaj hőmérséklete megemelkedne annyira, hogy a többi növény kihajtson. Bár a termesztett növényekkel közvetlenül nem versengenek, a mezőgazdaságban gyakran mégis gyomként kezelik őket, mivel kártevő rovarok vagy gombabetegségek gazdanövényei lehetnek, amik később a termesztett növényt is megfertőzhetik. Ironikus módon az, hogy a talajt megvédik a kiszáradástól, a mezőgazdaság számára szintén problémát okozhat.
A Raunkiær-féle életforma-osztályozáson alapuló Ujvárosi Miklós rendszerében a T1 és T2 életformatípusok tartoznak ide: T1 – ősszel csírázó, kora tavaszi áttelelők és T2 – ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár elejiek.
Lásd még
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Annual plant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.