Edelsheim-Gyulai Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edelsheim-Gyulai Ilona
Horthy Istvánné Gróf Edelsheim Gyulai Ilona.jpg
Horthy Istvánné arcképe
Született 1918. január 14.
Budapest
Elhunyt 2013. április 18.[1] (95 évesen)
Lewes
Nemzetisége magyar
Házastársa Horthy István (1941. április 26. – 1942. augusztus 20.)
John Wallace Guy Bowden (1954. július 8. –)
Gyermekei István
Szülei Edelsheim-Gyulai Lipót, Pejacsevich Gabriella
Fontosabb munkái Becsület és kötelesség I–II.[2]
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

Gróf marosnémethi és nádaskai Edelsheim-Gyulai Ilona Mária Andrea Gabriella (Budapest, 1918. január 14.Lewes, 2013. április 18.) Horthy István kormányzóhelyettes felesége, a második világháborúban önkéntes ápolónő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horthy Istvánné a Tücsök pilótájaként

1918-ban született ifj. gróf Edelsheim-Gyulai Lipót és verőczei gróf Pejacsevich Gabriella harmadik lányaként. Gyermekkorát családja felvidéki birtokán, az akkor már Csehszlovákiához tartozó Felsőelefánton töltötte. 1940. február 1-én ismerkedett meg jövendőbeli férjével, majd 1940. április 27-én feleségül ment vitéz nagybányai Horthy Istvánhoz, Horthy Miklós kormányzó fiához, aki 1942. augusztus 20-án repülőszerencsétlenségben életét vesztette. Egy fiuk született 1941. január 17-én, István.

Szerteágazó közéleti, majd megözvegyülése után reprezentatív szerepet játszott. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségében a vasúti szakosztályt vezette. 1942 júniusában vitorlázó repülővizsgát tett. A világháború során 1942. március 4. és május 28. között ápolási tanfolyamot végzett és vöröskeresztes nővérként dolgozott, majd 1944. február 1. és március 30. között műtősnői képzést is kapott és műtőasszisztensi szolgálatot teljesített. Szerepet vállalt a zsidók megmentésében, ő juttatta el Horthy Miklóshoz az Auschwitz-jegyzőkönyvet, amelyből világossá vált, hogy a magyarországi zsidókat nem munkaszolgálatra, hanem kiirtásra viszik. Ennek hatására szüntette be a deportálásokat a kormányzó. 1944-ben közreműködött a kiugrási kísérletben.

Követte a kormányzót a német fogságba, az amerikai hadifogságba, majd a portugáliai emigrációba is, ahol a volt kormányzó levelezését intézte. Második férje Guy Bowden brit ezredes volt. Emlékiratai Becsület és kötelesség címen jelentek meg. A magyarországi rendszerváltozást követően többször járt Magyarországon, ahol Horthy Miklós végakarátanak megfelelően intézte a kormányzó és felesége kenederesi újratemetését. 2013. április 18-án hunyt el angliai otthonában. Földi maradványait 2013. május 2-án a kenderesi temetőben lévő családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]