Dávid Pál
| Dávid Pál | |||||
| Pécs, Vác, majd Veszprém püspöke | |||||
| Született | 1573 Felisál | ||||
| Elhunyt | 1633. január 19. Sümeg | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1625. március 25. – 1628. július 18. (Pécs) | |||||
| Püspökségi ideje 1628. július 18. – 1630. október 25. (Vác) | |||||
| Püspökségi ideje 1630. október 25. – 1633. január 19. (Veszprém) | |||||
| Dávid Pál a Catholic Hierarchy-n | |||||
Felistáli Dávid Pál (Felistál, 1573 – Sümeg, 1633. január 19.[1]) Pécs 51. püspöke.
Életrajza[szerkesztés]
Gyermekkorában protestáns volt. A költészet- és szónoklattant Bécsben végezte, majd 1594. július 16-ától a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke volt.[1]
Bécsben és Rómában tanult. 1600. április 7-én tért haza és pappá szentelték. 1608-ban nyitrai olvasókanonok, ludányi apát. 1611-től szkalkai apát, s mint ilyen vett részt a nagyszombati zsinaton. 1611–1625 között aradi prépost. Királyi kinevezéssel 1610-től knini címzetes püspök, 1620-ban részt vett a besztercebányai országgyűlésen. 1625. március 25-étől a pécsi címzetes püspök, 1626-tól pozsonyi prépost. II. Ferdinánd 1628. július 18-án áthelyezte a váci egyházmegye élére (addigi kisebb javadalmait is megtartva).[2] Két egyházi zsinatnak is résztvevője volt: 1611-ben a nagyszombati tartományi, 1629-ben ugyanitt a nemzeti zsinatnak. Veszprémi püspökké és királyi tanácsossá 1630. október 25-én nevezték ki.[3] VIII. Orbán pápa 1631. október 6-án erősítette meg székében.[2] Az egyházmegye majdnem teljesen török uralom alatt volt; ő Sümegen lakott, ott is halt meg.[3]
A knini szék 1630 és 1634 között üres, utóda itt 1634. június 26-ától Ivánczy János, a pécsi székben 1628. július 18-ától és a vácin 1630. október 25-étől Draskovich György, a veszprémin 1633. november 1-jétől Lippay György.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 159. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ a b c Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 2. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 532. p.
- ↑ a b mek.iif.hu Archiválva 2004. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2009. január 18.
| Előde: Balásfy Tamás |
|
Utóda: Draskovich György |
| Előde: Sennyey István |
|
Utóda: Draskovich György |
| Előde: Szentandrássy István |
|
Utóda: Lippay György |
