Dream On

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aerosmith
Dream On
kislemez a(z) Aerosmith albumról
B-oldal Somebody
Megjelent 1973. június 27.[1]
2010 (csak letölthető formátumú újrakiadás)
Formátum 7", CD
Felvételek 1972, Intermedia Studió, Boston (Massachusetts)[2]
Stílus hard rock, rock, power ballad
Hossz 3:25 (1973-as kislemez)
4:28 (Albumverzió/1976-os kislemez)
Kiadó Columbia
Szerző Steven Tyler
Producer Adrian Barber
Aerosmith-kronológia
Mama Kin
(1973)
Dream On
(1973)
Same Old Song and Dance
(1974)

A Dream On az amerikai Aerosmith együttes dala, amely az 1973-ban kiadott debütáló albumon szerepelt.[3] A kislemez 1973. június 27-én jelent meg a Columbia gondozásában. A lemez B oldalára a szintén az első albumon szereplő Somebody került. A dalt az együttes énekese Steven Tyler írta. A blues hatásokat is tükröző ballada az együttes első nagy sikere lett, melyet a klasszikus rockra specializált rádiók is rendszeresen leadtak. Az első kiadáskor még nem aratott nagy sikert, csupán az 59. helyre került a Billboard Hot 100 listáján. 1976-ban újra megjelent a dal, és január 10-én a 81. lett, februárban már bekerült a Top 40-be, míg április 10-én a 6. helyre tornázta fel magát,[4] így ez lett az együttes első Top 10-es sikere.[5]

A dal eredetileg 4 perc 28 másodperc hosszúságú, az 1973-as kiadás 3:25-re le lett rövidítve. Az 1976-os kiadás viszont már az eredeti 4:28 hosszúsággal jelent meg. A dal először 1971-ben a Willimantic, Connecticutben található Shaboo Inn klubban csendült fel, ahol Tyler egy RMI típusú szintetizátoron adta elő a dalt.[6] Egy 2011-es interjúban Steven Tyler elmondta, hogy a dal megírásakor visszaemlékezett azokra az időkre, amikor három éves korában letelepedett apja zongorája alá, és hallgatta ahogy klasszikus darabokat játszik rajta.[7] A dal szerepel a The Rock and Roll Hall of Fame's 500 Songs that Shaped Rock and Roll listáján,[8] míg a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának a listáján a 172. helyre sorolta. Az emberek többsége ezzel a dallal azonosítja a zenekart.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Steven Tyler még négy évvel az Aerosmith megalakulása előtt írta meg a dalt, de először csak 1971. május 26-án vetette papírra.[6] Tyler észrevette, hogy túl sokat játszik dúrban, ezért egy nap moll hangnemben kezdett el improvizálgatni Steinway típusú zongoráján.[9] Az első versszakot Sunapeeben írta meg, míg a másodikat Logan Hiltonban.[9] A dal arról szól, hogy addig kell álmodoznod, amíg sikerül megvalósítanod az álmod.[10] Az énekes elmondása szerint benne van mindaz a sóvárgás és becsvágy ami jellemzett minket akkoriban.[10]

A dal felvételére az első album rögzítésekor 1972-ben a bostoni Intermedia Studióban került sor Adrian Barber producerrel. Eredetileg Tyler RMI típusú elektromos zongoráján akarták felvenni, de miután ezt ellopták New Yorkban, a Wurlitzer cégtől kapott mellotronnal lett feljátszva.[11] A szám vonós és fuvola részei egyaránt ezzel a hangszerrel lettek rögzítve. Tyler visszaemlékezése szerint a feljátszás közben THC-csíkokat szippantott fel.[12] Az együttes első albumán James Brown és Sly Stone hatására megváltoztatta az énekhangját Tyler, így nem a valódi hangszínét használta. Kivételt ez alól csak ez a szám képez, így itt a valódi énje hallható.

A kislemezen kiadott Mama Kin, és maga a nagylemez is gyakorlatilag megbukott, mivel a kiadó nem támogatta az albumot. A Columbia ezért ejteni akarta a zenekart, de Steve Leber az együttes egyik menedzsere rábeszélte Clive Davist, hogy adják ki a Dream Ont is kislemezen.[13] Miután a kislemezlista 59. helyig jutott, az együttes lehetőséget kapott arra, hogy még egy albumot elkészíthessen a kiadónál. A dal feljutott a Cashbox kislemezlistájára, és 11 hét alatt a 43. helyig jutott.[14] A számot a bostoni rádiadók is elkezdték játszani, a WVBF-en négy hónapon át majdnem mindennap a hallgatók által legtöbbet kért szám lett.[15] A WMEX-AM programigazgatója John Garabedian rendszeresen műsoron tartotta, ezáltal Új-Anglia elsőszámú Top 40 rádiója a WRKO is elkezdte játszani. Nyolc héten át vezette az adó slágerlistáját, majd a Rolling Stones Angieje szorította le az első helyről.[13] Ezenkívül szintén első lett a kevésbé kereskedelmi, bostoni WBZ-FM-en is.

Érdekesség, hogy a gitáros Joe Perry elmondása szerint a szám nem tartozott a kedvencei közé, és a benne nyújtott gitárjátékával is elégedetlen volt.[16] Visszaemlékezése szerint amikor csak meghallottam a rádióban, rosszul lettem tőle. Bármennyire is sikeres lett, gyűlöltem, hogy hard rock banda létünkre egy lassú számnak köszönhettük a hírnevünket. De akkoriban így működtek a dolgok. 1973-ban kizárólag a rádiók támogatásával lehetett befutni, és egy magunkfajta banda ezt csakis egy balladával érhette el.[16]

Videoklip[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalra 1991 októberében az MTV tizedik születésnapját ünneplő gálaműsoron forgattak videoklipet, ahol az együttes egy 57 tagú szimfonikus zenekar kíséretében adta elő a dalt.[17] Az előadás a bostoni Tremont Streeten található Wang Centerben került megrendezésre.[17] A 4000 fős közönséget rádióvetélkedők nyertesei tették ki. Az együttesnek hatszor kellett eljátszania a számot, mire a rendező Marty Callner úgy érezte, elegendő anyagot sikerült felvennie.[17] Ezt követően egy hatszámos előadással hálálták meg a rajongók türelmét.

Koncerteken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koncerteken általában zongora nélkül szokták a dalt előadni, de már több alkalommal is előfordult, hogy Tyler zongora mögé ülve is eljátszotta. A számot egy szimfonikus zenekarral kibővítve (amelyet Michael Kamen vezényelt) is előadták az MTV tizedik születésnapját ünneplő eseményen. A felvétel szerepelt Az Utolsó Akcióhős filmzenealbumán is. 2006-ban Steven Tyler és Joe Perry a Boston Pops Orchestra közreműködésével adta elő a dalt. 2006. szeptember 19-i koncertjükön egy elhunyt izraeli katona Ehud Goldwasser emlékére adták elő a számot. 2007. szeptember 22-én Atlantic City (New Jersey)ben egy Monica Massaro nevű rajongó emlékére játszották el, aki abban az évben hunyt el. 2010 augusztusában a bostoni Fenway Parkban Tyler zongorán is elő adta a dalt. 2011. május 25-én az American Idol 10. szezonjának fináléjában elénekelte a számot Steven Tyler.

Kislemez számlistája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

7 hüvelykes hanglemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A oldal
  1. Dream On
B oldal
  1. Somebody

CD-Maxi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dream On
  2. Dream On (Élő)
  3. Walk This Way

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Produkció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Producer: Adrian Barber
  • Hangmérnök: Adrian Barber, Caryl Weinstock

Megjelenése más albumokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezenkívül még megjelent az együttes box szett kiadványain is.

Megidézései és feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Médiában való szereplése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1993. október 9-én a Saturday Night Live Rock For Michael szériájában hangzott el.
  • Az ESPN SportsCenter című televíziós showjának Images of the Century elnevezésű video montázsának a háttérzenéje volt a szám. A video a 20. századi sport felejthetetlen pillanatait muattata be.
  • A dal szerepelt a Miracle című Disney filmben és annak beharangozójában is.
  • Egy nagyzenekarral kibővített verziójának a részletei felcsendültek Az Utolsó Akcióhős című filmben is.
  • A Dead or Alive Ultimate videojáték nyitójelenetében is felhasználásra került.
  • A 2007. június 22-én visszatért baseball sportoló Ken Griffey, Jr. tiszteletére is elhangzott a dal.
  • A dal újra felvett változata megjelent a Guitar Hero: Aerosmith című videojátékban. A játékhoz további négy dalt vett fel újra az együttes. A Dream On a játék demo verzióján is szerepelt.
  • Mielőtt még megjelent volna a Guitar Hero: Aerosmith, a dal szerepet kapott a Guitar Hero III: Legends of Rock videojátékban.
  • A szám felhangzott a Döglött akták című sorozat 49. epizodjában.
  • A dal 2008 májusában elhangzott a HBO által sugárzott Oscar De La HoyaStephen Forbes ökölvívó-mérkőzésen is.
  • A dal szerepelt a Fox Broadcasting Company televíziós társaság Glee – Sztárok leszünk! vígjátéksorozatának 19. epizódjában.

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lista Helyezés[21]
1973 Billboard Hot 100 59
1976 Billboard Hot 100 6

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (1980, 1993) Album jegyzetek for Greatest Hits by Aerosmith [CD liner]. USA: Columbia Records (CK 57367).
  2. Wild, David (1991, 2002). Album jegyzetek for Pandora's Box by Aerosmith, Sablon:Page numbers [CD liner]. USA: Columbia Records (C3K 86567).
  3. Aerosmith | Main. MTV.com
  4. Billboard Hot 100 - 1976
  5. Davis, i. m. 250. old.
  6. ^ a b Davis, i. m. 138. old.
  7. "The Emancipation of Steven Tyler," Rolling Stone, May 12, 2011.
  8. 500 canções (angolul)
  9. ^ a b Davis, i. m. 174. old.
  10. ^ a b Davis, i. m. 175. old.
  11. Davis, i. m. 178. old.
  12. Davis, i. m. 179. old.
  13. ^ a b Davis, i. m. 197. old.
  14. Davis, i. m. 204. old.
  15. Davis, i. m. 198. old.
  16. ^ a b Davis, i. m. 200. old.
  17. ^ a b c Davis, i. m. 486. old.
  18. Danny Gokey tries to rock, but simply 'Dreams On'. Newsday.com
  19. Danny Gokey's 'Dream On' Screech. YouTube.com
  20. Danny lands the 'Get Out of Jail Free' card for his abysmal Aerosmith cover EW.com
  21. Allmusic position

Bibliográfia