Dobrini Testvérek Rendje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobrini Testvérek rendje
Dobrzynski braty.svg
A dobrini testvérek címere
Mottó: Nincs
Elnevezések Dobrini Lovagok
Megalakulás dátuma 1228. k.
Felbomlás dátuma 1240. u.
Típus Katonai lovagrend
Patrónus nincs
Viselet nincs
Rendi fő Konrád lengyel fejedelem
Helyek
Központ Dobrzyń (Dobrin)
Helyek
Egykor Golub tartomány, Észak-Lengyelország

A Dobrini Testvérek Rendje lengyelül Zakon Dobrzyński, németül Order von Dobrin, latinul Milites Christi de Prussia lengyel alapítású keresztes lovagrend 1228 és 1235 között. A lovagrend lengyel és német lovagokból állt, amit szinte teljesen a livóniai Kardtestvérek rendjéről mintáztak. A szabályzata is ugyanolyan volt, akárcsak a jelképe: pajzsban vörös kard, felette vörös hatágú csillag. Az alapító Mazóviai Konrád herceg a pogány balti poroszok leigázására és megtérítésére hozta létre, mert a korábban letelepített Német Lovagrend ügyes diplomáciai húzásokkal jogot szerzett a poroszországi fennhatóságra.
Székhelyük Dobrzyńban volt, aminek német elnevezése Dobrin, így innen kapta nevét a lovagrend. A birtokaik is leginkább itt terültek el.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pogány poroszok a Balti-tenger mellékéről rendszeres rablótámadásokkal zaklatták Lengyelországot, amely több részfejedelemségre esett szét a 12. században, ezért nem tudott eredményes szembeszállni az északi támadásokkal. Mazóvia fejedelme Konrád 1226-ban letelepítette a Kulmi földre a Szentföldről származó Német Lovagrendet, hogy a poroszok szállásterületeit meghódítsák és a lakosságát megtérítsék. A területeknek ezután az ő birtokába kellett kerülniük.
Kulmban 1215-ben létrehoztak egy missziós püspökséget, aminek élén egy dán ciszter püspök, Christian állt, s feladata volt a pogányokat békés eszközökkel jobb belátásra téríteni és rábírni a kereszténység felvételére. Viszont a békés hittérítés már eredménytelennek bizonyult az egyre agresszívabb poroszokkal szemben, ezért szükségessé vált komolyabb katonai erő bevetése.

A rend megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német lovagrend a pápaság és a császárság támogatásával olyan kiváltságokat szerzett, amelyek biztosították számukra a porosz földek feletti teljes fennhatóságot. Ezekkel a gyakorlatilag államalapítólevelekkel egyenértékű okiratokkal a hátukban fogtak bele a porosz keresztes háborúk előkészületeibe.
Konrád 1228-ban ugyan elismerte ezt a jogot, de nem akart lemondani arról, hogy a porosz területeket megkaparintsa. Épp ezért Christiannal összefogva alakította meg ezt az új lovagrendet, amelyhez lengyelek és németek csatlakoztak és végig püspöki függőségben maradt a rend. A rendet felmentették a tized fizetés kötelezettsége alól, mivel mindössze tizennégy tagja volt, kb. 150 más lovaggal együtt, emiatt nem volt tanácsos a háborúskodás terhei mellett még újabb járandóságok kirovásával sújtani. De a meghódított területek negyedét megtarthatták, amin nemigen jöhetett szóba nagyobb önállóság kiépítése.
A számbeli hátránya mellett a lovagrend így nemhogy a poroszok megtörésére, hanem azok betöréseinek megállítására nem volt elegendő. A teutonok számára csak konkurenciát jelentett, de lényegében nem volt komoly vetélytársa, így nem sokáig maradhatott fenn.

A rend bukása és megszűnése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1235-ben a rend több német tagja beolvadt a teutonokba. 1237-ben Konrád elvette itteni birtokaikat, s a podlasiei Drohiczynbe telepítette őket, ahol a poroszokkal rokon jatvingok (ezekbe beletartoztak egyes kelet-porosz törzsek) és az oroszok nyugtalanították betöréseikkel a vidéket. 1238-ban Danilo halicsi fejedelem akkora vereséget mért a lovagrendre, hogy azok egyszerűen elmenekültek. A lengyelek elváltak a rendtől, míg a németek Mecklenburgban éltek addig, amíg 1240 után végleg feloszlott a szervezet. Fennállása alatt gyakorlatilag semmi értékelhető cselekedetett nem hajtott végre.

A lovagrend német tagjai legfőképp Pomeránia és Mecklenburg területéről származtak. Christian püspöknek itt voltak rokoni kapcsolatai, s ezáltal került Lengyelországba. Mivel közvetlen egyházi függésben voltak, ellentétben a Német Lovagrenddel, ezért a német kereskedők és világi lovagok nem adtak nekik támogatást, akik a teutonok poroszországi hadjárataiban nagyszámban részt vettek.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]