Dijódmetán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dijódmetán
IUPAC-név dijódmetán
Más nevek metilén-jodid, metilén-dijodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-11-6
PubChem 6346
ChemSpider 6106
EINECS-szám 200-841-5
RTECS szám PA8575000
SMILES
ICI
InChI
1/CH2I2/c2-1-3/h1H2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CH2I2
Moláris tömeg 267,84 g/mol
Megjelenés színtelen, kloroformra emlékeztető szagú folyadék
Sűrűség 3,325 g/cm³[1]
Olvadáspont 6 °C[2]
Forráspont 181 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) 0,8 g/l (25 °C-on)[2]
Veszélyek
MSDS MSDS at the University of Oxford, J.T.Baker MSDS
EU osztályozás Ártalmas (Xn)
NFPA 704
1
3
0
 
R mondatok R20/22
S mondatok S26, S27, S36/37/39
Lobbanáspont 113 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A dijódmetán vagy metilén-jodid folyékony szerves jódvegyület. Vízben alig, éterben és alkoholban jól oldódik. Törésmutatója (1,741) és felületi feszültsége (0,0508 N·m−1) viszonylag nagy.[3] A dijódmetán színtelen folyadék, fény hatására azonban bomlik, és a felszabaduló jódtól barnás színűvé válik.

Nagy fajsúlya miatt a dijódmetánt ásványok és más szilárd minták sűrűségének meghatározására használják. Refraktométerek kontakt folyadékaként is alkalmazzák. A Simmons–Smith-reakcióban mint metilénforrást (CH2) használják[4]

Előállítása[szerkesztés]

Bár kereskedelmi forgalomban is kapható, előállítható jodoform nátrium-arzenittel végzett redukciójával:[5]

CHI3 + Na3AsO3 + NaOH → CH2I2 + NaI + Na3AsO4

Diklórmetánnal és kálium-jodiddal végzett Finkelstein-reakcióval is előállítható:[5]

CH2Cl2 + 2 KI → CH2I2 + 2 KCl

Biztonság[szerkesztés]

Az alkil-jodidok alkilezőszerek, a velük való érintkezés kerülendő.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Diiodomethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. CRC Handbook of Tables for Organic Compound Identification, Third Edition, 1984, ISBN 0-8493-0303-6.
  2. a b A 75-11-6 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. augusztus 26. (JavaScript szükséges) (angolul)
  3. Website of Krüss Archiválva 2013. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (2009. 10. 8.)
  4. Two cyclopropanation reactions: Smith, R. D.; Simmons, H. E.. „Norcarane”. Org. Synth..  ; Coll. Vol. 5: 855, Ito, Y.; Fujii, S.; Nakatuska, M.; Kawamoto, F.; Saegusa, T. (1988). „One-Carbon Ring Expansion Of Cycloalkanones To Conjugated Cycloalkenones: 2-Cyclohepten-1-one”. Org. Synth..  ; Coll. Vol. 6: 327
  5. a b Roger Adams, C. S. Marvel (1941). „Methylene Iodide”. Org. Synth..  ; Coll. Vol. 1: 358

Külső hivatkozások[szerkesztés]