Diklórmetán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diklórmetán
Dichloromethane.svg Dichloromethane-3D-vdW.png
IUPAC-név Diklórmetán
Más nevek Metilén-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-09-2
PubChem 6344
EINECS-szám 200-838-9
KEGG C02271
ChEBI 15767
RTECS szám PA8050000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CH2Cl2
Moláris tömeg 84,93 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 1,33 g/cm³, folyadék[1]
Olvadáspont -96,7 °C[1]
Forráspont 40 °C[1]
Oldhatóság (vízben) 20 g/l 20 °C-on[1]
Gőznyomás 191,8 mbar (0 °C)
470 mbar (20 °C)
689,4 mbar (30 °C)
856,1 mbar (35 °C)
1,5 bar (50 °C)[1]
Veszélyek
Főbb veszélyek Ártalmas (Xn), rákkeltő (2.B kat.)[1]
R mondatok R40[1]
S mondatok (S2), S23, S24/25, S36/37[1]
LD50 1600 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Klórmetán
Kloroform
Szén-tetraklorid
Difluormetán
Dibrómmetán
Dijódmetán
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A diklórmetán vagy metilén-klorid a metán klórozott származéka, halogénezett szénhidrogén. Színtelen folyadék, a szaga a kloroforméra emlékeztet. Vízben csaknem oldhatatlan, de jól oldódik alkoholban és éterben. A diklór-metán maga is jó oldószer. Illékony vegyület, de az éternél lassabban párolog. Mérgező hatású.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diklór-metán nem gyújtható meg, de lángba kerülve bomlik. Bomlása során ingerlő és mérgező vegyületek is keletkeznek.

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha kisebb mennyiségben lélegzik be, altató és érzéstelenítő hatású. Nagyobb mennyiségben mérgező. Nem szabad hosszabb ideig vagy ismételten a bőrrel érintkeznie, mert bőrgyulladást okozhat.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A metán irányított klórozásával állítható elő. A metán klórozásakor többféle klórozott származék is képződhet:

\mathrm{CH_4 + Cl_2 \rightarrow CH_3Cl + HCl}
\mathrm{CH_3Cl + Cl_2 \rightarrow CH_2Cl_2 + HCl}
\mathrm{CH_2Cl_2 + Cl_2 \rightarrow CHCl_3 + HCl}
\mathrm{CHCl_3 + Cl_2 \rightarrow CCl_4 + HCl}

Az irányított klórozás célja az, hogy az egyik termék képződjön túlnyomó többségben. A továbbklórozódás elkerülése céljából fékező katalizátorokat alkalmaznak a diklórmetán gyártásakor.

Laboratóriumokban a kloroform részleges reduktív dehalogénezésével állítják elő. A dehalogénezést cinkből jégecettel fejlesztett naszcens hidrogénnel végzik.

\mathrm{CHCl_3 + 2 \ H \rightarrow CH_2Cl_2 + HCl}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználják oldószerként a lakk- és műanyagiparban illetve zsírok, gyanták és gumi oldására. Alkalmazzák extrahálószerként is. Fontos alkotórésze a festékek lemaratására használt oldószerkeverékeknek. A kávéból diklórmetánnal oldják ki a koffeint.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
  • Furka Árpád: Szerves kémia

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i A diklórmetán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 11. (JavaScript szükséges) (németül)