Dangerous (Michael Jackson-dal)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Jackson
Dangerous
dal a(z) Dangerous albumról
Felvételek 1990 szeptember – 1991 február[1]
Stílus dance-pop, new jack swing, indusztriális
Hossz 7:00 (albumváltozat)
6:40 (korai változat)
Kiadó Epic Records
Szerző Michael Jackson, Bill Bottrell, Teddy Riley
Producer Teddy Riley, Michael Jackson

A Dangerous Michael Jackson amerikai énekes dala azonos című, 1991-ben megjelent albumáról. A tervek szerint ez lett volna az album tizedik kislemeze, megjelenését 1994 januárjára tervezték, végül azonban nem jelentették meg, többek közt a Jackson ellen felhozott gyermekmolesztálási vádak, az énekes megromlott egészsége, és az előző kislemez, a Gone Too Soon viszonylagos sikertelensége miatt.

Tervezett megjelenése előtt pozitív kritikákban részesült az albumot értékelő kritikusoktól. Bár kislemezen nem jelent meg, 2009-ben, az énekes hirtelen halálát követően a dal felkerült egyes slágerlistákra. A Dangerous: The Short Films vége felé hallható a dal a Dangerous World Tour egyes koncertjein készült felvételek alatt.

Háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dangerous egy Streetwalker című dalból alakult ki, amit Jackson még 1987-ben megjelent, Bad című albumára írt Bill Bottrell-lel együtt.[2] 1990 szeptemberében, a Dangerous album felvételei közben Jackson rögzített egy 6:40 perces demót a dalhoz. Később Teddy Riley hozzáírt, és 1991 elején a dal társproducere lett.

Nelson George zenekritikus szerint a demó „nagyon más, mint a végleges változat. A billentyűk légiesek, éles ellentétben állnak a feszes, mechanikus ritmussal. Jackson egy veszélyes nőről beszél, ő a dal témája. A demó sokkal komorabb hangulatú.” A demót 2004 novemberében megjelentették a Michael Jackson: The Ultimate Collection box set kiadványon.[3] Létezik egy hosszabb változata is, amiben Jackson sikolt az elején – itt rádőlt a hangszigetelés, mikor elkezdte felvenni a dalt.[2] A Dangerous albumra felvett dalok készítését Bill Bottrell így írta le: „Jackson eldúdolta a dallamokat, aztán távozott a stúdióból, én pedig kidolgoztam az ötletet dobgépekkel és samplerekkel.”[2]

A Dangerous D-mollban íródott, Jackson hangterjedelme A3 és A4 közötti.[4] Tempója 112 BPM.[4] Stílusa dance-pop, new jack swing és R&B.

1994-ben Crystal Cartier dalszerző megvádolta Jacksont, Bottrellt és Rileyt, hogy az ő egyik dalát lopták el. Cartier azt állította, ő még 1985-ben megírta a dalt, felénekelte és bejegyezte a szerzői jogát.[5] A bíróságon Jackson azt vallotta, hogy a dal a Streetwalkerből ered, amit 1985-ben írt Bottrellel együtt.[2] A tárgyaláson lejátszották az eredeti demót, majd Jackson acapellaként előadta a Dangeroust és a Billie Jeant, ezzel a jelenlévők ritka betekintést nyerhettek a dalszerzési folyamatba. Mivel Cartier nem tudott eredeti felvételeket bemutatni, hogy alátámassza állítását, a bíró Jackson mellett döntött, és megvonta Cartiertől a fellebbezés lehetőségét.[2][5][6]

A tervezett megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dangerous album 1991 novemberében jelent meg, és mivel világszerte 32 millió példányban kelt el, minden idők egyik legsikeresebb albuma.[7][8][9] Az album sikere miatt Jackson kiadója 1992–1993-ban számos kislemezt kiadott róla, miközben az énekes turnéval is népszerűsítette az albumot. 1993 augusztusában azonban a Jackson ellen felhozott gyermekmolesztálási vádak miatt megnőtt a média érdeklődése az énekes iránt. Az album kilencedik kislemeze, a Gone Too Soon nem hozta az elvárt sikert, és Jackson egészségére rossz hatással volt a stressz, emiatt a Dangerous kislemez végól nem jelent meg, csak a turnén szuvenírként kapható box setre került fel a Remember the Time és a Black or White mellé.[2][10][11][12] A dal egy alternatív változata és remixe, a Roger’s Rough Dub a tervek szerint szerepelt volna a Dangerous album új kiadásának bónuszlemezén, de ennek megjelentetésére végól nem került sor.[2]

A Dangeroust nagyrészt kedvezően fogadták a kritikusok. Jon Pareles, a The New York Times újságírója szerint a dal „Jackson legújabb dala egy megszállott szeretőről”, és külön kiemelte az „I felt taken by lust’s strange inhumanity” ('Éreztem, hogy magával ragad a vágy különös embertelensége') sort, hogy megjegyezze: „Nagyszerű táncos, dalaiban mégis azt fejezi ki, hogy retteg a testiségtől és a érzéki örömöktől”.[13] Nelson George zenekritikus szerint a dal „…szinte kirobban a hangfalakból… új ablakot nyit Michael alkotói folyamatára.”[3] Barry Farber szerint a szöveg „remek ábrázolása annak, hogy a szex nagy hatalmú biológiai erőnek érződhet”.[14]

Remixek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dangerous (Roger’s Dangerous Club Mix) – 6:58
  • Dangerous (Roger’s Dangerous Edit) – 4:40
  • Dangerous (Roger’s Rough Dub) – 6:48

Fellépések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalnak öt koncertváltozata van, bár Jackson majdnem mindig playbackről énekelte.

  • Az első változatot – melyben a második verssszak, a refrén, az átvezető szakasz és a harmadik beszélt rész szerepel – a Dangerous turné utolsó szakaszán és az 1993-as American Music Awards díjkiosztón adta elő.
  • A második változatban nem szerepel a második versszak, az átvezető szakasz és a harmadik beszélt rész, és részletek szerepelnek benne a Yes Owner of a Lonely Heart című dalából, Ennio Morricone A jó, a rossz és a csúf filmzenéjéből, Jackson Smooth Criminal című dalából, Janet Jackson You Want This és Let’s Dance című felvételeiből, Judy Garland Get Happyjéből, Monty Norman James Bond-főcímdalából, valamint a gitárintró a Duran Duran A View to a Killjéből. Ezt a változatot adta elő Jackson 1995 és 1997 között, a HIStory turné legtöbb koncertjén és pár egyéb fellépésen, például az 1995-ös MTV Music Awards díjkiosztón. A HIStory turnén előadott változatba kicsivel több hangeffektus került. A rapbetétet Jackson élőben is előadta 1997. szeptember 3-án a belgiumi Oostendben adott koncertjén.
  • A harmadik változat hasonló az 1995-ös változathoz, de a beszélt rész alatt kattogó hangeffektusok hallhatóak a fő ritmus helyett, és egy rövid beszélt szakaszban a táncosok is bemutatkoznak. Ezt Jackson kétszer adta elő 1999-ben, a Michael Jackson & Friends koncerteken.
  • A negyedik változat a második és a harmadik változat variációja.

Jackson kétszer adta elő: az American Bandstand 50. évfordulóján és Bill Clinton elnöki gáláján 2002-ben. Előbbin egy rövid szakaszt élőben énekelt. Az 1999-es mix kattogó hangjai belekerültek, de csak az elején hallható ujjcsettintések helyére, utána elkezdődik a fő ritmus, ahogy az 1995-ös mixben.

  • Az ötödik változatot Jackson elkezdte gyakorolni Los Angelesben a This Is It koncertsorozatra, melyre az énekes váratlan halála miatt nem került sor. Ennek a hangfelvétele 2010-ben kiszivárgott az internetre. Részletek szerepeltek benne a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix albumon szereplő Morphine, az Invincible albumon szereplő 2000 Watts és a Jackson 5 albumain szereplő This Place Hotel, más néven Heartbreak Hotel című számból. 2011 januárjában a This Is It táncosai előadtak egy részletet a dalból úgy, ahogy a koncerten szerepelt volna, de a kiszivárgott intró nélkül. Ebbe az előadásba a Smooth Criminalből, a Stranger in Moscowból és a Psycho filmzenéjéből kerültek részletek.

A Michael Jackson and Friends koncertektől kezdve a dal előadásakor Jackson vörös inget viselt fehér helyett, de továbbra is nyakkendővel. Az American Bandstand előadást leszámítva Michael a fellépéseken karszalagot viselt fekete dzsekijén.

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár nem jelent meg kislemezen, az énekes 2009 júniusában bekövetkezett halála után a dal felkerült egyes slágerlistákra. A svájci slágerlistára 2009. július 12-én került fel, a 78. helyre, és nem is jutott magasabbra.[15] A német slágerlistán a 99. helyet érte el július 13-án.[16] Mindkét slágerlistán csak egy hetet töltött.[15][16]

Slágerlista (2009) Legmagasabb helyezés
Német kislemezlista 99[16]
Svájci kislemezlista 78[15]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 59 F3d 1046 Cartier v. Jackson. Open Jurist. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  2. ^ a b c d e f g Halstead, p. 78–80
  3. ^ a b George, p. 24
  4. ^ a b Dangerous - Michael Jackson Digital Sheet Music (Digital Download). MusicNotes.com. Alfred Publishing Co. Inc. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
  5. ^ a b Jet Magazine: Jury rules that Michael did not steal the song 'Dangerous.'. FindArticles.com. CBS Interactive Inc, 1994. március 7. [2012. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  6. Amador, p. 107–109
  7. Michael Jackson sulla sedia a rotelle. Affari Italiani, 2008. augusztus 11. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 10.)
  8. Gold and Platinum. Recording Industry Association of America. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  9. Carter, Kelley L.. „New jack swing”, Chicago Tribune, 2008. augusztus 11.. [2009. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. június 2.) 
  10. George, p. 45
  11. Campbell, p. 89–93
  12. Pareles, Jon: POP VIEW; Michael Jackson Is Angry, Understand?. The New York Times. The New York Times Company, 1995. június 18. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  13. Pareles, Jon. „Michael Jackson in the Electronic Wilderness”, The New York Times, The New York Times Company, 1991. november 24. (Hozzáférés ideje: 2010. február 10.) 
  14. Farber, p. 57
  15. ^ a b c Michael Jackson - Dangerous (song). Swisscharts.com. Hung Medien. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  16. ^ a b c Chartverfolgung / Jackson,Michael / Single. Musicline.de. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap