Billie Jean

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Jackson
Billie Jean
kislemez a(z) Thriller albumról
B-oldal It’s the Falling in Love
Can’t Get Outta the Rain
Megjelent 1983. január 2.
Formátum 7" és 12" kislemez
Felvételek 1982
Stílus dance-pop, R&B, funk
Hossz 4:54
4:37 (Billie Jean 2008)
Kiadó Epic Records
Szerző Michael Jackson
Producer Quincy Jones, Michael Jackson
Michael Jackson-kronológia
The Girl Is Mine
(1982)
Billie Jean
(1983)
Beat It
(1983)

A Billie Jean Michael Jackson amerikai énekes egyik legismertebb dala, a második kislemez 1982-ben megjelent, Thriller című albumáról. A kislemez 1983. január 2-án jelent meg és 1983 egyik legsikeresebb kislemeze lett, számos országban vezette a slágerlistát. Az Egyesült Államokban 1989-ben platinalemez lett és számos díjat elnyert. A dalhoz készült videoklip is hozzájárult ahhoz, hogy a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albuma lett. Ez a klip volt az első olyan videoklip fekete előadótól, amit az MTV nagy gyakorisággal sugározott, ezzel segített más fekete előadóknak is az áttörésben. A Motown 25: Yesterday, Today, Forever című műsorban Jackson ennek a dalnak az előadása közben mutatta be először jellegzetes táncát, a moonwalkot.

Háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dal egy megszállott rajongóról szól, aki azt állítja, Jacksontól van a gyereke. Egy feltételezés szerint a szöveget Jackson egy őrült rajongója ihlette, de Jackson maga azt állította, a témát azok a fiatal lányok adták, akik őt és bátyjait követték és zaklatták a The Jackson 5 sikerének csúcsán.[1][2][3] „Billie Jean nem létezett. A dalban szereplő lányt azokról a lányokról mintáztam, akik a bátyáimat zaklatták éveken át. Sosem értettem, hogy mondhatja valaki, hogy gyereke van egy férfitól, ha nem igaz” – írja Michael Jackson Moonwalk című könyvében (1988).[1]

Jackson életrajzírója, J. Randy Taraborrelli szerint a dalt egy 1981-ben történt eset ihlette. The Magic & The Madness című könyvében Taraborelli leírja, hogy egy fiatal nő levelet írt Jacksonnak, melyben azt állította, ikrei egyike az énekestől van.[4][5] Jackson, aki gyakran kapott leveleket nem teljesen normális rajongóktól, sosem találkozott a nővel, és nem válaszolt a levélre, a nő azonban továbbra is zaklatta levelekkel, melyekben szerelmet vallott neki, és azt kérdezte, Jackson miért nem törődik a gyerekével. Az énekest annyira zavarták a levelek, hogy rémálmai voltak tőle.[4] Később a nő képet küldött neki saját magáról és egy fegyverről, és azt írta, megöli magát és a gyereküket, és kérte Jacksont, hogy ő is legyen öngyilkos, hogy következő életükben együtt legyenek. Jackson anyja ellenkezése ellenére kiakasztotta a nő képét az ebédlőben. A nőt később kórházba vitték pszichiátriai gyógykezelésre.[4]

Felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jackson kijelentette, hogy amikor megírta a dalt, már tudta, hogy sikeres lesz. „Egy zenész felismeri, miből lesz sláger. Amiben úgy érződik, minden a helyén van. Ami elégedetté tesz és jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban; amikor megírtam, már tudtam, hogy nagy siker lesz.”[1][6] Annyira elmerült a dalban és a rajta való gondolkodáson, hogy egyszer nem vette észre, hogy kigyulladt a kocsija, és egy barátjával együtt lángoló autóban utazott, míg egy motoros nem figyelmeztette.[1][6]

Quincy Jones producernek eleinte nem tetszett a Billie Jean

Jackson nehezen tudott megegyezni a dal producerével, Quincy Jonesszal, aki gyengének érezte a dalt és nem akarta, hogy felkerüljön az albumra.[4][7] Meghallgatta a demófelvételt és nem tetszett neki a basszus.[8] A 29 másodperces bevezetőt is ki akarta vágni, mert abban az időben hosszúnak számított,[6][9] Jackson azonban ragaszkodott hozzá. „Azt mondtam: Michael, az intrónak mennie kell” – idézte fel később Jones. „Azt felelte: 'De hát ez a legjobb az egészben! (…) Ettől perdülök táncra.' És ha valamire Michael Jackson azt mondja, táncra perdül tőle, mi többiek jobb, ha elhallgatunk.”[6][10] Jones azt is szerette volna, ha a dal címét megváltoztatják Not My Loverre (a refrén szövege: Billie Jean is not my lover – „Billie Jean nem a szeretőm”), mert félt, hogy az emberek azt fogják hinni, Billie Jean King teniszezőről van szó benne.[11][12] Jackson nem volt hajlandó változtatni a címen, és szerette volna, ha Jones mellett ő is a dal producere lehet, mivel úgy érezte, már a demóváltozat is pont úgy hangzott, mint a befejezett dal. Emellett extra részesedést is kért a dal utáni bevételből. Ezen több napra összeveszett Jonesszal, aki egyikbe sem egyezett bele.[4][8]

Jackson egyetlen felvétel alatt énekelte fel a dalt, előtte minden reggel gyakorolt.[2] Tom Scott dzsessz-szaxofonos lyriconon játszott. Louis Johnson basszusgitáros minden egyes gitárján végigpróbálta a dalt, mire Jackson döntött, egy Yamaha gitárra esett a választása.[6] Greg Phillinganes volt a billentyűs. Később azt mondta a dalról, hogy „minden szinten menő: ritmusban, hangzásban is, a hangszerelés annyira minimális, hogy mindent hallani lehet. A dallama is menő, a szövege is, az ének is. Hatással van rád fizikailag, érzelmileg, még lelkileg is.”[6]

David Williams gitárszólóját a stúdióban sehogy nem sikerült a kellő hangzással felvenni. A végleges változatban az a verzió szerepel, amit Jackson otthoni stúdiójában vettek fel a demóhoz.[13] A dalt Bruce Swedien keverte, kilencvenegyszer, ami szokatlan tőle, mert rendszerint már az első változattal beéri. Miután alaposan átbeszélték a dolgot Jacksonnal, a második változat mellett döntöttek.[8] Jones azt mondta Swediennek, alkosson olyan dobhangzást, amilyet még senki nem hallott. Azt mondta, adjon hozzá egy újabb elemet: a „hangzásbeli egyediséget”. „Éptettem egy dobplatformot és terveztem pár különleges apróságot, például basszus dobfedelet és egy lapos fadarabot a pergődob és a lábcin közé. (…) Kevés olyan dal van, amit az első pár dobütésből fel lehet ismerni. De azt hiszem, a Billie Jean ilyen – és ezt a hangzásbeli egyediségnek tulajdonítom.”[6][8]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Billie Jean műfaja dance-pop és R&B. Standard dobütemmel kezdődik: lábdob, pergődob és lábcin, és alig van benne visszaverődés. Ez a ritmus változatlanul ismétlődik az egész dalban. Négy ütem után megszólal az ismétlődő basszus.

A szöveg arról szól, hogy Billie Jean csábító táncával mindenki figyelmét felhívja magára, majd a hálószobába csalogatja Jacksont. Jackson hangterjedelme magas baritontól falzettig terjed, és rendszerint olyan dallamokat írt, amelyeket ebben a hangterjedelemben tud énekelni; a Billie Jeanben hangja tenor és mély falzett között mozog. A refrén utolsó sorában egy teljes oktávot kiénekel.[2]

A dal F# moll, ritmusa 117 BPM.[14][15] Az első refrén után csellóra emlékeztető szintetizátor szólal meg a harmadik és negyedik versszak elején is. Mikor az a sor jön, hogy a kisbaba szeme hasonlít Jacksonéra, megszólal a háttérben egy „jaj, ne!”[2]

Megjelentetése és fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Thriller 1982. december 1-jén jelent meg, és nagy sikert aratott a kritikusok és a zenehallgatók körében is.[16] A Billie Jean 1983. január 1-jén jelent meg, az album második kislemezeként, Jackson és Paul McCartney duettje, a The Girl is Mine után.[17][18] A dal listavezető lett a Billboard Hot 100 slágerlistán, és hét héten át állt az első helyen. Három hét múlva a Billboard R&B-slágerlistájának első helyére is felkerült, itt Jacksonnak ez a dala érte el leggyorsabban az első helyet az 1970-es ABC, The Love You Save és I’ll Be There óta. Kilenc hétig maradt az első helyen, majd a The Gap Band Outstanding című dala szorította le.[17] A Billie Jean a 9. helyig jutott a Billboard Hot Adult Contemporary Tracks slágerlistáján.[18] Listavezető lett az Egyesült Királyságban is. A Billie Jean és a Thriller ugyanazon a héten vezették a kislemez- és az albumslágerlistát az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, ami nem sokaknak sikerül. A dal az USA-ban 1983 harmadik legtöbb példányszámban elkelt kislemeze volt, az Egyesült Királyságban a kilencedik.[17] Listavezető lett Spanyolországban és Svájcban, és az első tízbe került a slágerlistán Ausztriában, Olaszországban, Svédországban és Új-Zélandon.[19]

A Rolling Stone-nak írt kritikájában Christopher Connelly így jellemezte a Billie Jeant: „erőteljes funkszám, üzenete nyersebb nem is lehetne: „azt mondja, én vagyok az igazi / de a gyereke nem tőlem van”. Connelly szerint a dal „szomorú, szinte gyászos, de Jackson érzéseit ütős elszántság hangsúlyozza”.[20] A Blender magazin szerint a dal az egyik „legkülöncebb, pszichológiailag legterheltebb, legbizarrabb dolog, ami valaha is kikötött a rádió népszerű dalai közt”. „Ijesztően komor, lüktető, portyázó macskára emlékeztető basszussal, ostorcsapásra hasonlító dobokkal és kísérteties vokállal, ami kitölti a tágas helyet a billentyűsök és gitárok hangja közt. (…) Öt perc hosszú idegösszeomlás ritmusra”.[6] A Stylus Magazine szerint a dal „a fekete-fehér filmek egyik legjobb átvitele a popzenére, a végén nincs megoldás, csak egy egyedülálló anya és egy önző, gondatlan gazember.”[21] A Thriller 25-ről írt kritikájában az Allmusic kijelentette, hogy a Billie Jean futurisztikus funkhangzása megdöbbentő volt.[22] A dalt Jackson életrajzírói is dicsérték. Nelson George szerint Jerry Hey elrendezése veszélyes hangulatot adott a dalnak. J. Randy Taraborrelli szerint Quincy Jones más dalaihoz képest „sötét és ritkás”.[4][23]

A Billie Jean számos djat elnyert. Az 1984-es Grammy-díjkiosztón rekordnak számító nyolc jelölésből két díjat is elnyert: a „legjobb R&B-dal” és a „legjobb R&B-előadás férfi előadótól” kategóriában. Elnyerte a Billboard Music Awardot legjobb dance/disco 12" lemez kategóriában, és a magazin olvasóinak szavazata alapján az 1980-as évek legjobb dala lett. Az American Music Awards legjobb pop/rock kislemez, illetve a Cash Box legjobb pop kislemez és legjobb fekete kislemez díját is elnyerte.

A dal a Canadian Black Music Awards „legjobb külföldi kislemez” díját is elnyerte, és megkapta a Black Gold díjat az év kislemeze kategóriában. 1984-ben megkapta a National Association of Recording Merchandiserstől a legmagasabb példányszámban elkelt kislemeznek járó Gift of Music díjat. 1989-re platinalemez lett az Egyesült Államokban, több mint egymillió eladott példányszám után.[24][25] Internetes letöltések alapján 2005-ben lett aranylemez, miután több mint félmillióan töltötték le.[26] 2010 szeptemberéig az USA-ban a dalt 1 964 000-en töltötték le.[27]

Promóció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videoklip[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Billie Jean videoklipje volt az, ami az akkor még új és meglehetősen ismeretlen MTV zenecsatornát népszerűvé tette. Ez volt az egyik első videoklip fekete előadótól, amit a csatorna rendszeresen sugárzott; korábban úgy vélték az MTV-nél, hogy a feketék zenéje „nem eléggé rock”.[28] A videoklipet részben a Somebody Up There Likes Me című film ihlette, rendezője pedig Steve Barron lett. A klipben egy lesifotós követi Jacksont, de soha nem éri utol, és amikor lefényképezi, Jackson nem jelenik meg a képen. Jackson eltáncol Billie Jean hotelszobájáig, és lába nyomán világítani kezdenek a járda kövei.[28][29] Jackson egy ugrás után lábujjhegyre érkezik. Mikor elér a szállodába, felmegy a lépcsőn Billie Jean szobájába, és a lépcsőfokok is világítani kezdenek lépte nyomán, majd egy kiégett „Hotel” felirat is. A lesifotós megérkezik, és látja, hogy Jackson eltűnik Billie Jean ágyában. A rendőrség ezután letartóztatja a fotóst, amiért Billie Jean után leskelődik.[28] Jackson fekete bőrnadrágot, rózsaszín inget és vörös csokornyakkendőt visel a klipben, ezt Amerika-szerte utánozták a gyerekek.[28] A New Jersey állambeli Bound Brook Középiskola a diákok tiltakozása ellenére megtiltotta, hogy bárki is fél pár fehér kesztyűt hordjon, ahogy Jackson tette, amikor a Motown 25: Yesterday, Today, Forever című műsorban előadta a dalt.[30][31][32]

Walter Yetnikoff, Jackson lemezcégének, a CBS-nek az elnöke kérte az MTV-t, hogy játsszák a videoklipet. Mikor a csatorna eleinte nem volt erre hajlandó, Yetnikoff megfenyegette őket, hogy megtiltja nekik a CBS/Epic kiadóhoz szerződött előadók klipjeinek sugárzását és nyilvánosságra hozza, mi a csatorna hozzáállása a fekete zenészekhez. „Mondtam az MTV-nek: 'Levetetek mindent a műsorotokról, mindent, ami a miénk. Nem kaptok több videoklipet. És a nyilvánosság elé állok és kurvára elmondok mindenkinek mindent erről, hogy nem vagytok hajlandóak egy fekete fickó zenéjét játszani.'”[6] Les Garland, aki akkor az MTV beszerzési osztályának vezetője volt, tagadja, hogy a csatorna a CBS nyomására kezdte volna játszani a klipet. „Nem vonakodtunk egyáltalán. Felhívtam Bobot (Robert W. Pittman, az MTV egyik alapítója) és azt mondtam neki: 'Az előbb jobb videoklipet láttam, mint valaha életemben.' Már aznap játszani kezdtük. Nem tudom, hogy terjedt el ez a tévhit.”[33] Az MTV nagy gyakorisággal adta a klipet,[6] melynek megjelenése után a Thrillerből további tízmillió példány elkelt.[34] A rövidfilmmel Jackson 1992-ben bekerült a videoklipproducerek dicsőségcsarnokába.[24] 2005-ben a klip az ötödik lett a világ 20 legjobb videoklipjét felsoroló felmérésben, melyben 31 popénekest, videokliprendezőt, ügynököt és újságírót kérdezett meg a „3” nevű telekommunikációs cég.[35] A klip minden idők 35. legjobb videoklipje lett az MTV és a TV Guide magazin közös listáján az ezredfordulón.[36]

A videoklip felkerült Jackson Video Greatest Hits – HIStory és Number Ones DVD-kre, illetve a Thriller 25 és a Michael Jackson's Vision bónuszlemezére.

Motown 25[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983. március 25-én Jackson előadta a Billie Jeant a Pasadena Civic Auditoriumban rendezett Motown 25: Yesterday, Today, and Forever ünnepségen, melyen a Motown Records kiadó fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelték. A Suzanne De Passe rendezte műsorban a kiadó akkori és korábbi legsikeresebb előadói léptek fel, hogy tisztelegjenek a kiadó alapítója, Berry Gordy előtt és megköszönjék, hogy előremozdította karrierjüket. Jackson először visszautasította a meghívást, azt mondta, nem szeretne újra a bátyjaival fellépni, de meggondolta magát, miután az általa nagy tiszteletben tartott Gordy meglátogatta. Jackson azzal a feltétellel vállalta a fellépést, hogy szólóban is felléphet. Gordy beleegyezett, és eldöntötték, hogy az énekes a Billie Jeant fogja előadni.[37]

Marvin Gaye, Smokey Robinson és Mary Wells előadása után a The Jacksons lépett színpadra, nyolc év után először újra együtt. Egy egyveleget adtak elő régebbi sikereikből, végén az I’ll Be There-rel, majd távoztak és Michael egyedül maradt a színpadon. Beszélt a közönséghez, majd előadta a dalt. Teljesen feketébe volt öltözve, egyik kezén fehér, strasszos kesztyűvel.[37] Itt adta elő először nyilvánosan a moonwalk (holdséta) nevű tánclépést, ami karrierje egyik meghatározó elemévé vált.[38][39]

A Motown 25: Yesterday, Today, Forevert ötvenmillió ember nézte. Jacksont Emmy-díjra jelölték fellépéséért.[40][41] Jackson ezzel az előadással bővítette közönségét és még tovább növelte az album eladási adatait. A Thriller midnen idők legmagasabb példányszámban elkelt albuma lett.[42] A műsor sugárzása utáni napon Jacksont felhívta gyerekkori bálványa, Fred Astaire táncművész, és megdicsérte táncát. Egy másik nagy példaképe, Sammy Davis Jr. megdicsérte Jackson fekete strasszos zakóját, amit az énekes ezután neki ajándékozott.[42]

Jackson azt nyilatkozta, a fellépése nem egészen úgy sikerült, ahogy tervezte, tovább szeretett volna lábujjhegyen állni.[37] Később azt nyilatkozta, a Billie Jean egyike azoknak a daloknak, amiket a legszívesebben ad elő, de csak akkor, ha nem úgy kell előadnia, ahogy a Motown 25: Yesterday, Today, Foreverben. „A közönség előre számít rá, ezért egy előre megszabott pontnál kell előadnom a moonwalkot. Másképpen szeretném.”[24]

A VH1 és az Entertainment Weekly 2000-ben összeállított listáján Jacksonnak ez a fellépése a hatodik helyre került a televíziózás 100 legnagyobb rock 'n' roll-pillanata közt.[43] 2005-ben az Entertainment Weekly ezt a fellépést a popkultúra történelme egyik legfontosabb pontjának nevezte. „Ez a pillanat úgy elért mindenkit, ahogy élő zenei előadás korábban még soha. Szinte messianisztikus volt” – írta az újság szerkesztője, Steve Daly.[44]

Pepsi-reklámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984-ben a Pepsi szponzorálta a The Jacksons Victory turnéját. Cserébe Michaelnek és fivéreinek a cég két reklámjában kellett szerepelnie.[45] Jackson átdolgozta a Billie Jeant Pepsi Generation címmel. A dal a reklám hivatalos zenéje lett és 7"-es kislemezen is megjelent. Az első reklámban Alfonso Ribeiro szerepelt Jackson-imitátorként. Mindkét reklám rendezője Bob Giraldi, aki a Beat It videoklipjét is rendezte. 1984 februárjában 1600-an vettek részt a The Choice of a New Generation reklámkampány megnyitóján, mindannyian kaptak egy példányt a kislemezből.[46] A második reklám forgatásakor a színpadot kivilágító pirotechnikai berendezés felrobbant és Jackson haja lángra kapott. Emiatt az énekesnek plasztikai műtétre volt szüksége.[47][48][49] A reklámokat a Grammy-díjkiosztón mutatták be, Jackson parókát viselt, hogy eltakarja sérüléseit, miközben átvette rekordnak számító nyolc díját.[45][50]

Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Billie Jean a popzene történetében az egyik legforradalmibb dalnak számít.[51] Úttörő dolog volt egy dalhoz ekkora költségű videoklipet forgatni, de megtérült: a dal nagy szerepet játszott abban, hogy a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albuma legyen.[51][52] A The Guardian szerint „alaposabban átgondolták ennek a dalnak az elkészítését, mint Axl Rose, a Coldplay vagy Shania Twain egész karrierjéét.”[51] Jackson fellépései elhomályosították magának a dalnak a sikerét: többen nem egyszerűen csak hallgatni akarták a dalt, hanem látni, ahogy előadja. A dal és előadásai megszilárdították Jackson helyzetét popbálványként.[51]

A Billie Jeant gyakran sorolják a valaha volt legjobb dalok közé. A BBC Radio 2 hallgatói megszavazták minden idők legjobb táncdalának. Miután bejelentette, hogy a Billie Jean győzött, Zoe Ball műsorvezető kijelentette, hogy örül a győzelemnek, és a dalt Jackson legjobb dalának tartja.[53] A Rolling Stone és az MTV 2000-ben összeállított listáján a dal az 1963 óta készült legjobb popdalok közt a 6. helyre került. Nem ez lett Jackson egyetlen dala a listán: az I Want You Back a 9., a Beat It a 22. helyre került. Az első a The Beatles Yesterday című dala lett, melynek jogait ekkor már Jackson birtokolta.[54]

Egy 2005-ös felmérésben, melyet a Sony Ericsson készített, a Billie Jean a világ harmadik kedvenc dala lett. Hatvan különböző országból több mint 700 000 ember szavazott. A brit szavazók körében a Billie Jean lett az első, megelőzve a Thrillert; az első tízben Jackson öt további szólódala szerepelt. Az MTV Europe minden idők tíz legjobb R&B-dala közül a 7. helyre tette. A Channel 4 és a HMV A millennium zenéje felméréseén, melyen 600 000 ember vett részt, a Billie Jean a 16. helyet érte el.[36]

Pharrell Williams zenész egy interjúban kijelentette, hogy a Billie Jean az egyik kedvenc dala. „Nehéz megmondani, van-e jobb dal, mint a Billie Jean. Szerintem soha többé nem lesz még egy olyan dal, mint ez, ezzel a basszussal, ezzel a hatással, ezzel az örökérvényűséggel, ezzel a tökéletességgel.”[55] A dal szerepelt a Charlie angyalai című filmben és a 2002-ben megjelent Grand Theft Auto: Vice City számítógépes játékban. Mikor 2006-ban Jackson Visionary projektjén belül ismét megjelentették, a dal a 11. helyre került a brit slágerlistán, és több mint 40 hétig maradt a top 200-ban, ezzel magasan az első a legsikeresebb jrakiadott kislemezek közt.[36] A dalt a mai napig gyakran játsszák a rádiók, a világ rádióállomásainak 90%-a adja, és hetente több mint 250 000-szer játsszák diszkókban.[55]

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Jackson: zene, dalszöveg, producer, vokális, ritmus- és szintetizátorelrendezés
  • Quincy Jones: producer
  • Greg Phillinganes: szintetizátor
  • Greg Smith: szintetizátor
  • Bill Wolder: szintetizátor, szintetizátorprogram
  • David Williams: gitár
  • Louis Johnson: basszusgitár
  • N'dugu Chancler: dob
  • Michael Boddicker: emulátor

Dallista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visionary kislemez
  1. Billie Jean – 4:54
  2. Billie Jean (12" edit) – 6:24
  3. Billie Jean (videoklip) – 4:56
12" kislemez
  1. Billie Jean (12" edit) – 6:24
  2. Billie Jean (Instrumental) – 6:24
12" kislemez (Mexikó)
  1. Billie Jean (12" edit) – 6:24
  2. Beat It (Extended Version) – 5:41
7" Version (USA)
  1. Billie Jean – 4:54
  2. Can’t Get Outta the Rain – 4:10
7" version (Egyesült Királyság)
  1. Billie Jean – 4:54
  2. It’s the Falling in Love – 3:49

Hivatalos remixek, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Album Version – 4:54
  2. 12" Version – 6:24
  3. Instrumental – 6:24
  4. Pepsi Version – 1:00
  5. Four on the Floor Club Mix – 6:28
  6. Four on the Floor Radio Mix – 4:40
  7. Underground Mix – 6:40
  8. Tony Moran’s Luscious Vocal Mix (kiadatlan)

Ronnie Ventura remixelte az első versszak első részét és a refrént az 1995-ben készített MJ Megamixhez, de teljes remixet nem készített a dalhoz.

Slágerlistás helyezések és eladási adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Slágerlisták (1983)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Slágerlista (1983) Legmagasabb helyezés
Brit kislemezlista[17] 1
Francia kislemezlista[56] 1
Holland kislemezlista[57] 2
Ír kislemezlista[58] 1
Kanadai kislemezlista[59] 1
Német kislemezlista[60] 2
Norvég kislemezlista[61] 6
Olasz kislemezlista[62] 7
Osztrák kislemezlista[19] 1
Spanyol kislemezlista[63] 1
Svájci kislemezlista[64] 1
Svéd kislemezlista[65] 2
Új-zélandi kislemezlista[66] 2
USA Billboard Hot 100[17] 1
USA Hot R&B/Hip-Hop Songs[17] 1


Slágerlisták (2009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Slágerlista (2009) Legmagasabb helyezés
Ausztrál kislemezlista[67] 7
Brit kislemezlista[68] 10
Dán kislemezlista[69] 8
European Hot 100 Singles[70] 9
Finn kislemezlista[71] 11
Francia kislemezlista[72] 1
Holland kislemezlista[73] 3
Ír kislemezlista[74] 11
Norvég kislemezlista[75] 5
Olasz kislemezlista[62] 17
Osztrák kislemezlista[76] 15
Svájci kislemezlista[64] 2
Svéd kislemezlista[77] 3
Török Top 20[78] 9
Új-zélandi kislemezlista[79] 15
USA Billboard Hot Digital Songs[80] 3

Eladási adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ország Minősítés
Egyesült Államok Platinalemez
Franciaország Platinalemez[81]
Új-Zéland Aranylemez

Billie Jean 2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalt Kanye West rapper remixelte 2008-ban, amikor a Thriller albumot megjelenésének 25. évfordulója alkalmából újra kiadták, Thriller 25 címmel. A Billie Jean 2008 címet viselő remix vegyes fogadtatásban részesült, a legtöbb kritikus úgy érezte, az eredetin lehetetlen javítani. Bill Lamb, az About.com munkatársa élettelennek nevezte a remixet, és kijelentette, hogy úgy hangzik, mintha West „úgy lépett volna be a stúdióba, hogy megfélemlítette az eredetinek a zsenialitása”.[82] A Pitchfork Media kritikusa, Tom Ewing úgy érezte, plusz egy versszak egy más előadótól „dinamizmust vitt volna a mix ügyetlen klausztrofóbiájába”.[83] Mike Joseph, aki a PopMatters számára írt kritikát a Thriller 25-ről, kellemesnek nevezte az új kiadást, de úgy érezte, West „lusta remixe” kivétel ez alól. „Lehetőséget kaptál rá, hogy remixeld minden idők egyik legnagyobb hatású albumának legnagyobb hatású dalát, és jobbat nem bírtál kitalálni, mint hogy egy dobgépet nyomj az eredeti elrendezésre?”[84] Rob Sheffieldnek, a Rolling Stone kritikusának nem tetszett az eredeti basszus eltávolítása, és úgy érezte, a dal olyan lett, mint „Bobby Orr a jégen hokiütő nélkül”.[85] Az IGN munkatársa, Todd Gilchrist azok közé tartozott, akik dicsérték West remixét. Kijelentette, hogy „egész jó szám” lett, „majdhogynem túljátssza az eredetileg hangsúlyozatlan drámát, kiegészíti és kortárs kontextusba helyezi a dalt.”[86]

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Billie Jeant számos más előadó feldolgozta az évek során.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Jackson, pp. 192–194
  2. ^ a b c d Wadhams, pp. 418–422
  3. Billie Jean files lawsuit saying that he is the one. Philadelphia Daily News, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  4. ^ a b c d e f Taraborrelli, pp. 223–224
  5. Murphy, Sport: Man in the moonwalk. New York Post, 2008. január 27. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  6. ^ a b c d e f g h i j „The 500 Greatest Songs Since You Were Born: Number 1”, 'Blender', 2005. október 1. (Hozzáférés ideje: 2009. február 15.) 
  7. Daly, Susan: The genius of Jacko. Irish Independent, 2009. március 21. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  8. ^ a b c d Halstead, pp. 36–37
  9. Winterman, Denise: Thrills and spills and record breaks. BBC News, 2007. november 30. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  10. Glentzer, Molly: The steps that made Michael Jackson great. Houston Chronicle, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  11. Moonwalker everything everyone already knows about Michael Jackson is in his fluffy autobiography. San Jose Mercury News, 1988. április 21. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  12. Jackson, Michael: Thriller of a Lifetime. Toronto Star, 1988. május 1. (Hozzáférés: 2010. március 13.) [halott link]
  13. Swedien, Bruce: Clean guitar sound on Billie Jean, 2006. augusztus 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  14. Billie Jean Sheet Music – Michael Jackson – 112114. FreeHandMusic.com. Alfred Publishing Co. Inc. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  15. Billie Jean – Michael Jackson Digital Sheet Music (Digital Download). MusicNotes.com. Alfred Publishing Co. Inc. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
  16. Taraborrelli, p. 222
  17. ^ a b c d e f Halstead, pp. 37–38
  18. ^ a b George, p. 39
  19. ^ a b Austrian Singles Chart Archives. austriancharts.at. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  20. Rolling Stone's Thriller review. Rolling Stone. [2008. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  21. Thriller – The Diamond. Stylus Magazine. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  22. [Billie Jean az Allmusicon Allmusic's Thriller 25 review]. Allmusic. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  23. George, p. 23
  24. ^ a b c Halstead, pp. 38–40
  25. George, pp. 39–43
  26. RIAA database. Recording Industry Association of America. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  27. Grein, Paul. „Chart Watch Extra: Songs From The Last Century – Chart Watch”, Yahoo! Music, 2010. szeptember 24. (Hozzáférés ideje: 2010. október 4.) 
  28. ^ a b c d Campbell, p. 58
  29. Weitner, Sean: Michael Jackson: A Life in Film. Flak magazine. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  30. School bans Michael Jackson attire. Lakeland Ledger, 1984. március 13. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  31. White gloves banned. Ottawa Citizen, 1984. március 14. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  32. Gloved teens protest policy. The Rock Hill Herald, 1984. március 3. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  33. Why it took MTV so long to play black music videos”, Jet 
  34. Cocks, Jay: Sing a Song of Seeing. Time, 1983. december 26. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  35. Smith, David: Cash tops Thriller with best video ever. The Guardian, 2005. január 30. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  36. ^ a b c d e Halstead, pp. 39–41
  37. ^ a b c Taraborrelli, pp. 234–240
  38. Leopold, Todd: Michael Jackson: A life in the spotlight. CNN, 2005. június 6. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  39. Cannon, Bob: A Giant Step for Jackson. Entertainment Weekly. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  40. A Glance at the Career of Michael Jackson. Fox News Channel, 2005. június 14. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  41. Harris, Chris: Michael Jackson, Akon Are 'Startin' Somethin' On Thriller 25 Track. MTV, 2008. január 14. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  42. ^ a b Campbell, pp. 65–68
  43. Top Rock TV Moment A Really Big Show. CBS News, 2000. július 24. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  44. The 25 Most Important Pop Culture Moments. CNN, 2005. szeptember 1. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  45. ^ a b Taraborrelli, pp. 279–289
  46. Halstead, p. 205
  47. Ailing. Time, 1984. február 6. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  48. Singer Has Operation to Repair Burn Scar. The New York Times, 1984. április 19. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  49. Zoglin, Richard: Too Much Risk on the Set?. Time, 1984. február 13. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  50. The 26th Annual Grammy Awards. Time, 1984. március 19. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  51. ^ a b c d How Billie Jean changed the world. The Guardian, 2007. július 12. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  52. Rayner, Ben: The return of Michael Jackson's Thriller. The Toronto Star, 2008. február 10. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  53. Billie Jean voted top dance song. BBC, 2008. július 15. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  54. Yesterday is top pop song. BBC, 2000. november 17. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  55. ^ a b Thriller 25: The Book, p. 26
  56. French Singles Chart Archives. lescharts.com. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  57. Dutch Singles Chart Archives. dutchcharts.nl. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  58. Irish Singles Chart Archives. irishcharts.com. (Hozzáférés: 2010. február 8.)
  59. Canadian singles chart archives. RPM, 1983. március 26. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  60. German Singles Chart Archives. charts-surfer.de. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  61. Norwegian Singles Chart Archives. norwegiancharts.com. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  62. ^ a b Italian Singles Chart Archives. italiancharts.com. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  63. Spanish Singles Chart Archives. spanishcharts.com. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  64. ^ a b Swiss Singles Chart Archives. hitparade.ch. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  65. Swedish Singles Chart Archives. swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  66. New Zealand Singles Chart Archives. charts.org.nz. (Hozzáférés: 2010. január 23.)
  67. Australian Singles Chart Archives (2009). australian-charts.com. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  68. UK Singles Chart Archives (2009). chartstats.com. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  69. Danish Singles Chart Archives (2009). hitlisterne.dk. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  70. http://www.billboard.com/charts/hot-100#/artist/michael-jackson/chart-history/4902?f=349&g=Singles
  71. Finnish Singles Chart Archives. ylex.yle.fi. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  72. French Singles Chart Archives (2009). lescharts.com. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  73. Dutch Singles Chart Archives (2009). acharts.us. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  74. Irish Singles Chart Archives (2009). acharts.us. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  75. Norwegian Singles Chart Archives (2009). acharts.us. (Hozzáférés: 2010. március 9.)
  76. Austrian Singles Chart Archives (2009). austriancharts.at. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  77. Swedish Singles Chart Archives (2009). swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2010. március 9.)
  78. Billboard Türkiye Top 20 (Turkish nyelven). Billboard Türkiye, 2009. július 6. [2008. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 9.)
  79. New Zealand Singles Chart Archives (2009). acharts.us. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  80. Digital Songs: Week of July 11, 2009. Billboard. (Hozzáférés: 2010. március 9.) [halott link]
  81. "InfoDisc : Les Certifications (Singles) du SNEP (les Disques de Platine)" (in French). InfoDisc. Retrieved October 9, 2010.
  82. Lamb, Bill: About.com's Thriller 25 review. About.com (The New York Times Company). (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  83. Ewing, Tom: Pitchfork Media's Thriller 25 review. Pitchfork Media, 2008. február 15. [2008. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  84. Joseph, Mike: PopMatters' Thriller 25 review. PopMatters. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  85. Sheffield, Rob: Rolling Stone's Thriller 25 review. Rolling Stone. [2008. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  86. Gilchrist, Todd: IGN's Thriller 25 review. IGN. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  87. http://groovenotes.org/2009/07/02/michael-jackson-covered-by-brazilian-star-caetano-veloso/
  88. LL Cool J's Who's Afraid of the Big Bad Wolf sample of Michael Jackson's Billie Jean. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  89. http://www.discogs.com/Invisibl-Skratch-Piklz-The-Shiggar-Fraggar-Show-Vol-2/release/297395
  90. Brown's Thriller killer!. NME, 2000. március 17. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  91. Harris, Chris: Chris Cornell Tackles Gospel — And Michael Jackson? — On Solo LP. MTV, 2006. november 8. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  92. Fringemunks Web site
  93. http://www.casttv.com/video/3jtxs8/charice-pempengco-billie-jean-live-hq-video
  94. http://grooveguide.co.nz/blog/2011/04/bruno-mars-live-review
  95. http://www.youtube.com/watch?v=QxrE_dJXAzg
  96. http://www.cdjapan.co.jp/detailview.html?KEY=WZCH-1001
  97. Patrick Stump Pays Tribute to Michael Jackson in Awesome A Cappella Medley RollingStone. Retrieved 10 May 2011
  98. http://www.starpulse.com/news/Brian_Campbell/2011/02/16/nonpoint_cover_of_billie_jean_by_mich