Dali Ndreu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pasztilla (vitalap | szerkesztései) 2020. január 12., 13:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Kategória:Az albán nemzetgyűlés tagjai)
Dali Ndreu
Született1912
Sllova
Elhunyt1956. november 22. után
(43–44 évesen)
ismeretlen helyen
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
Tisztségeaz albán nemzetgyűlés képviselője
Sablon • Wikidata • Segítség

Dali Ndreu (Sllova(wd), 1912 – ?, 1956. november 22. után) albán katonatiszt, kommunista politikus. A második világháború során, 1943-tól a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkari tábornoka volt. Feleségével, Liri Gegával(wd) együtt 1956 nyarán koholt politikai vádakkal letartóztatták, majd kivégezték.

Életútja

Családjában hagyománya volt a fegyverforgatásnak: apja, Isuf Ndreu az 1910-es években az ország függetlenségéért, majd az 1920-as években Amet Zogu kiépülő hatalma ellen viselt fegyvert. Nagybátyja, Elez Isufi volt ez utóbbi felkelések egyik vezéralakja.[1] Alapiskoláit szűkebb pártiájában, Dibrában(wd) végezte el, majd Tiranában előbb műszaki tanulmányokat folytatott, 1931-ben pedig a katonai akadémia tüzértiszti képzését fejezte be. Ezt követően hadnagyi rangban előbb Përmet vidékén, majd 1933-ig a Koszovó hadosztályban teljesített szolgálatot. Katonai pályafutásával párhuzamosan a politika iránt is érdeklődni kezdett, és 1935-ben részt vett a Zogu-ellenes fieri felkelésben. Megtorlásul megfosztották rangfokozatától, és rövid időre börtönbe vetették. Szabadulását követően Olaszországba távozott, ahol a Firenzei Egyetem közgazdaság-tudományi karán képezte tovább magát.[2]

A második világháború kitörését követően hazatért Albániába, és csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, 1941 végén pedig belépett az akkor alakult Albán Kommunista Párt soraiba.[3] 1942 áprilisában partizáncsapatot szervezett szülőfalujában, és az élére állva folytatta a fegyveres harcot az Albániát megszálló olasz csapatok ellen. A kommunista hátterű Nemzeti Felszabadítási Mozgalom(wd) 1943. július 4–10-ei második labinoti konferenciáján Spiro Moisiu vezérkari főnök helyetteseként bekerült a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkarába.[4] A későbbiekben is tovább harcolt az ország felszabadításáért, előbb mint a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg 1. hadosztályának parancsnoka – ahol helyettese a későbbi miniszterelnök, Mehmet Shehu volt –, majd mint az 1944 májusában szervezett rohambrigádok parancsnoka. Emberei élén 1944. július 29-én ő szabadította fel az északkelet-albániai Peshkopia városát, majd innen irányította a későbbi dibrai hadműveleteket, valamint Kukës, Tropoja, Lezha és Shkodra felszabadítását.[5] 1944-től két cikluson át az albán nemzetgyűlés képviselője volt, de politikai-katonai karrierje nem teljesedhetett ki, miután feleségét, Liri Gegát az 1944-es berati pártkongresszuson a pártvezetéssel szemben megfogalmazott bírálatai miatt kizárták a párt vezető szervezeteiből.[6]

Az Albán Munkapárt III. kongresszusát előkészítő 1956. áprilisi tiranai pártgyűlésen a pártvezetéssel szemben megfogalmazott bírálatok hangzottak el. A konferenciát követően megtorlásokra került sor, melyek során előbb 1956. július 10-én – a pártból már 1944-ben kizárt, így értelemszerűen a tiranai pártgyűlésen részt sem vett – Liri Gegát, majd augusztus 10-én férjét, Dali Ndreut is letartóztatták. Többekkel együtt az államhatalom elleni szervezkedéssel, a tiranai pártkonferenciára időzített államellenes propagandatevékenység fokozásával, a titói Jugoszláviának való kémkedéssel és a Jugoszláviába szökés kísérletével vádolták meg őket. Noha a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov felháborodva követelte Gega és Ndreu szabadon engedését, a magyar forradalom hírére a párfőtitkár Enver Hoxha jobbnak látta kemény kézzel példát statuálni. 1956. november 20-án a párt a nyilvánosságnak is beszámolt az „idegen hatalom zsoldjában álló kémek” leleplezéséről, két nappal később, november 22-én pedig – harmadik vádlott-társukkal, Petro Bullatival együtt – halálra ítélték, majd kivégezték őket. A kétgyermekes házaspár személyes tragédiáját növeli, hogy Liri Gega kivégzése idején várandós volt.[7] Az 1991-es rendszerváltást követően a Ndreu házaspár gyermekei minden követ megmozgattak, hogy szüleik sírját megtalálják, de nem jártak sikerrel.[8]

Jegyzetek

  1. ↑ Kasapi 2014 .
  2. ↑ Kasapi 2014 .
  3. ↑ Kasapi 2014 .
  4. ↑ Pearson 2005 :258.; Kasapi 2014 .
  5. ↑ Pearson 2005 :374., 388., 406.; Kasapi 2014 .
  6. ↑ Përse u pushkatuan Liri Gega dhe Dali Ndreu?! Arkiva Mediatike Shqiptare (2008. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2019. október 19.)
  7. ↑ Réti 2000 :131., 138–139.; Jacques 2009 :474.; Vickers 2014 :173.; Zavalani 2015 :315.; Fevziu 2016 :77–78., 149., 273.; Përse u pushkatuan Liri Gega dhe Dali Ndreu?! Arkiva Mediatike Shqiptare (2008. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2019. október 19.)
  8. ↑ Fevziu 2016 :78.

Források

  • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Kasapi 2014: Vangjel Kasapi: Dali Ndreu – personalitet i Shtabit të Përgjithshëm të UNÇSH-së. Gazeta Telegraf (2014. február 8.)
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dali_Ndreu&oldid=22146741”