Dél-amerikai róka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Dél-amerikai róka
Sechuran fox.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Pamparóka (Lycalopex)
Faj: L. sechurae
Tudományos név
Lycalopex sechurae
(Thomas, 1900)
Szinonimák

Pseudalopex sechurae

Elterjedés
Sechuran Fox area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Dél-amerikai róka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-amerikai róka témájú kategóriát.

A dél-amerikai róka (Lycalopex sechurae) Peru és Ecuador csendes-óceáni partvidékén élő kutyaféle ragadozó.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutyafélék között kis termetűnek számít; súlya 2,6-4.2 kg, testhossza 50-78 cm, amihez még a farok 27-34 cm-nyi hossza járul. Szőre szinte az egész testén szürke "agutiszínű", a fedő- és aljszőrök színe eltér. Állán, nyakán és hasán fehér vagy krémszínű, fülei, lábai és a szemek körül vörösbarna. Orra sötétszürke, világos mellkasán sötét sáv fut keresztbe. Farka vége fekete. Fogai viszonylag kicsik, alkalmazkodva a főleg rovarokból és növényekből álló étrendjéhez.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a perui tengerparton elterülő Sechura-sivatagból írták le, innen kapta latin nevét is. A róka Ecuador délnyugati és Peru nyugati részén elhelyezkedő száraz élőhelyek lakója a tengerparttól egészen legalább 1000 méter magasságig. Ezen a régión belül az Andok előhegyeiben, félsivatagos erdőkben és a tengerparton egyaránt megfigyelték. Alfajai nem ismertek. A mai elterjedési területén megtalálták kései pleisztocénből származó fosszíliáit is. A genetikai vizsgálatok alapján legközelebbi rokona a Chilében élő Darwin-pamparóka.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-amerikai róka éjszaka aktív, a nappalokat földbe vájt kotorékban tölti. Többnyire egyedül jár élelem után, de megfigyeltek már párokat is. A kölykök októberben és novemberben születnek, de szaporodásáról több információ nem áll rendelkezésre.

Mindenevőnek tekinthető, mert bár elsősorban a kisemlősöket, rovarokat, tojásokat vagy a dögöt preferálja, növényi táplálékot is fogyaszt, megeszi a Prosopis juliflora bokor magházát vagy a Cordia gyümölcseit. Szükség esetén csak növényeket fogyasztva is képes túlélni az ínséges időszakokat. A sivatagi állatokhoz hasonlóan feltehetően képes hosszú ideig meglenni vízivás nélkül, élelméből szerezve meg a szükséges vízmennyiséget.

Környezetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-amerikai rókát élőhelyének elvesztése fenyegeti, elsősorban Ecuadorban. Ezenkívül, mivel időnként megöl egy-két háziszárnyast, a helybeliek vadásszák. A perui sámánok az ülő helyzetben kitömött rókát mágikus szertartások kellékeként használják, illetve zsírjával gyomorpanaszokat kezelnek.

A faj létszámát 15 000-re becslik, a közeljövőben ez feltehetően 10%-kal esni fog életterének csökkenése miatt. Ecuadorban kevéssé veszélyeztetett kategóriába van sorolva, Peruban engedéllyel vadászható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
  • Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494.
  • Asa, C. & Cossios, E.D. Canids: Foxes, Wolves, Jackals and Dogs. Status Survey and Conservation Action Plan. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources/Species Survival Commission Canid Specialist Group. pp. 69–72.
  • Birdseye, C. (1956). "Observations on a domesticated Peruvian desert fox, Dusicyon". Journal of Mammalogy 37 (2): 284–287. JSTOR 1376706.
  • Asa, C. & Wallace, M.P. (1990). "Diet and activity pattern of the Sechuran desert fox (Dusicyon sechurae)". Journal of Mammalogy 71 (1): 69–72. JSTOR 1381318.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sechuran fox című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.