Cápafarkú gitárrája

Cápafarkú gitárrája
	Akváriumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Porcos halak (Chondrichthyes);
Alosztály:	Cápák és ráják (Elasmobranchii);
Öregrend:	Rájaszerűek (Batoidea);
Rend:	Rhinopristiformes;
Család:	Rhinidae;
Nem:	Rhina; Bloch & Schneider, 1801
Faj:	R. ancylostoma;
Tudományos név
	Rhina ancylostoma; Bloch & Schneider, 1801
Szinonimák
	Rhina anclyostoma Bloch & Schneider, 1801; Rhina ancylostomus Bloch & Schneider, 1801; Rhina cyclostomus Swainson, 1839; Squatina ancyclostoma (Bloch & Schneider, 1801);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Cápafarkú gitárrája témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Cápafarkú gitárrája témájú médiaállományokat és Cápafarkú gitárrája témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. szeptember 8.) ezen a változaton alapul.

A cápafarkú gitárrája (Rhina ancylostoma) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a Rhinopristiformes rendjébe, ezen belül a Rhinidae családjába tartozó faj.

Nemének - amely családjának a típusneme - az egyetlen faja.

Előfordulása

A cápafarkú gitárrája előfordulási területe az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati része. Kelet-Afrikától, a Vörös-tengertől és a Perzsa-öböltől kezdve, keletre Pápua Új-Guineáig, északkeletre Japánig és délkeletre Új-Dél-Walesig sokfelé megtalálható.

Megjelenése

Ennek a porcos halnak az átlagos mérete 157-178 centiméter közötti; az eddig kifogott legnagyobb példány 300 centiméter hosszú és 135 kilogramm testtömegű volt. A pofája széles és kerekített. A hátúszói magasan kiemelkedőek. A mellúszói nagyok és szélesek. A szemek tájékától egy-egy és a hátgerinc mentén tüskesorok húzódnak az elülső hátúszóig. A fogai zúzásra alkalmazkodtak. A hátán az alapszín szürke vagy barnás, a hasán fehér. A hátán, úszóin és farokúszóján számos fehér pont van. A fején és vállain fekete pontok láthatók.

Életmódja

A trópusi korallszirtek lakója, mely 3-90 méteres mélységek között él. A tengerfenék homokos és iszapos részein is fellelhető. Rákokkal és kemény héjú puhatestűekkel táplálkozik.

Szaporodása

Ál-elevenszülő (ovovivipar) porcos hal. Miután a kis gitárráják felélték a szikzacskóik „sárgáját”, a szikzacskók az emlősök méhlepényéhez hasonló burokká alakulnak át. Ebben az anyaállat nyálkával, zsírral vagy fehérjével táplálja kicsinyeit. Egy alomban 4 kis gitárrája van. Születésükkor körülbelül 43 centiméteresek.

Felhasználása

Habár van ipari halászata, a cápafarkú gitárráják többsége véletlenül kerül a hálókba, mikor is az ember egyéb halakat céloz kifogni. Kifogásakor vigyázni kell, mert vergődése közben a tüskés testével megsebezheti a halászokat. Ebből a porcos halból, csak a mellúszóit fogyasztják el; ezt frissen vagy szárítva-sózva lehet beszerezni.

Képek

Állkapcsa a zúzófogakkal
Régi rajz a halról és az állkapcsáról

Források

Rhina ancylostoma Bloch & Schneider, 1801 FishBase
Compagno, L.J.V. and P.R. Last, 1999. Rhinidae (=Rhynchobatidae). Wedgefishes. p. 1418-1422. In K.E. Carpenter and V. Niem (eds.) FAO identification guide for fishery purposes. The Living Marine Resources of the Western Central Pacific. FAO, Rome.
Rhina FishBase
Bloch, M.E. & Schneider, J.G. 1801. M. E. Blochii, Systema Ichthyologiae Iconibus cx Ilustratum. Post obitum auctoris opus inchoatum absolvit, correxit, interpolavit Jo. Gottlob Schneider, Saxo. Berolini. Sumtibus Auctoris Impressum et Bibliopolio Sanderiano Commissum i–lx + 1–584, Pls. 1–110. BHL Reference page.
Last, P.R., Séret, B. & Naylor, G.J.P. 2016. A new species of guitarfish, Rhinobatos borneensis sp. nov. with a redefinition of the family-level classification in the order Rhinopristiformes (Chondrichthyes: Batoidea). Zootaxa 4117(4): 451–475. doi: 10.11646/zootaxa.4117.4.1. Reference page.
Paepke, H.-J. 1999. Bloch's fish collection in the Museum für Naturkunde der Humboldt Universität zu Berlin: an illustrated catalog and historical account. Ruggell (Liechtenstein). Theses Zoologicae 32: 1–216, Pls. 1–32 (unpaginated). reference page

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap