Culoz–Modane-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Culoz–Modane-vasútvonal
A Culoz–Modane-vasútvonal útvonala
Vonal:900000
Hossz:135 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:1500 V =
Üzemeltető:
Maximális emelkedés:30 
Maximális sebesség:150 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Culoz–Modane-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Vasút Lyon felől
101.4 Culoz
101.4 Vasút Genf felé
103.3 Rhône
104.4 Vions-Chanaz
108.3 Chindrieux
123.3 Annecy felől
123.6 Aix-les-Bains-Le Revard
128.3 Viviers-du-Lac
137.2 from Saint-André-le-Gaz
137.7 Chambéry-Challes-les-Eaux
150.9 Montmélian
150.9 vasút Grenoble felé
162.4 Saint-Pierre-d'Albigny
164.1 to Bourg-Saint-Maurice
165.9 Isère
166.8 Chamousset
175.2 Aiguebelle
185.4 Épierre
198.1 Sainte-Avre - La Chambre
208.1 Saint-Jean-de-Maurienne-Arvan
220.4 Saint-Michel-Valloire
236.0 Modane
Vasút Torino felé

A Culoz-Modane-vasútvonal (néha Ligne de la Maurienne) egy 135 kilométer hosszúságú, kétvágányú[1], 1500 Volt egyenárammal villamosított[2] vasútvonal, amely a Chambéry melletti Culozból Saint-Jean-de-Maurienne-en keresztül a franciaországi Modane-ba vezet. Az olasz Torino–Modane-vasútvonallal együtt gyakran nevezik "Fréjus-i vasútnak" vagy "Mont Cenis-i vasútnak".

Annak ellenére, hogy a Fréjus-hágó alatt halad, néha Mont Cenis-i vasútnak nevezik, mivel az ókortól a Fréjus vasúti alagút 1871-es megnyitásáig a legtöbb ember a Mont Cenis-hágón keresztül közlekedett Franciaország és Olaszország között. 1868 és 1871 között az ideiglenes Mont Cenis-hágóvasút a Mont Cenis-hágón keresztül közlekedett, hogy összekösse a francia és az olasz vasutat.

A Culoz-Modane-vasútvonal az SNCF tulajdonában és üzemeltetésében van, a Modane és Torino közötti, hozzá csatlakozó vonalat pedig az FS üzemelteti.

Története[szerkesztés]

A Victor Emmanuel vasútvonalat, amely magában foglalta a Savoyát átszelő Culoz-Modane vasútvonalat és a Piemontot átszelő Torino-Modane vasútvonalat is, nagyrészt a Szárd Királyság építette az 1850-es években, és királyáról, II. Viktor Emánuel olasz királyről nevezték el.[3] A Culoz és Saint-Jean-de-Maurienne közötti szakaszt 1856 és 1858 között nyitották meg.

Szardínia 1860-ig Savoyát és Piemontot is magában foglalta. Ezután azonban Savoya és Nizza megye tulajdonjoga Franciaországra szállt. 1862-ben a Culoz-Modane-vasútvonal a Chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée[3] részévé vált, és a vonalat Saint-Michel-de-Maurienne-ig meghosszabbították.[4] 1871. október 16-án nyitották meg a Saint-Michel és Modane közötti fennmaradó szakaszt és az Olaszország felé vezető alagutat.[5]

1917. december 12-én Saint-Michel-de-Maurienne-nél egy csapatszállító vonat száguldás közben kisiklott és több száz katona vesztette életét; lásd Saint-Michel-de-Maurienne-i kisiklás.

Leírása[szerkesztés]

Tehervonat a vonalon, amint az Arc-ot keresztezi

A Mont Cenis alagút északi oldalán a St. Michel és Modane közötti 20 kilométeres szakasz legnagyobb lejtése (meredeksége) 3%, átlagos lejtése 2,1%, legkisebb ívsugara pedig 350 méter. A földcsuszamlásveszélyes, nehéz területeken tartószerkezetek és összesen 4624 méter hosszúságú alagutak építésére volt szükség. A Bardonecchia és a Mont Cenis alagút déli végpontja közötti 41 kilométer hosszú szakasz legnagyobb lejtése 3 százalék, átlagos lejtése 2,05%, legkisebb íve 450 méter sugarú. Ezen a szakaszon 18 hidat és 26 alagutat építettek összesen 8115 méter hosszúságban.

1925-ben a Modane és Chambéry közötti vasútvonalat 1,5 kV-os egyenfeszültséggel, harmadik sínnel villamosították. Ez volt a legnagyobb feszültség, amelyet Európában valaha is használtak harmadik sínrendszerben. 1976-ban a harmadik sínt felváltotta a felsővezeték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. RFF - Network map. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. RFF - Map of electrified railway lines. [2016. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 10.)
  3. a b Ransom, P.J.G.. The Mont Cenis Fell Railway. Truro: Twelveheads Press, 13, 14, 62. o. (1999) 
  4. Direction Générale des Ponts et Chaussées et des Chemins de Fer. Statistique centrale des chemins de fer. Chemins de fer français. Situation au 31 décembre 1869 (francia nyelven). Paris: Ministère des Travaux Publics, 146–160. o. (1869) 
  5. Ransom p 62

Irodalom[szerkesztés]

  • Meillason, Sylvain. Mont Cenis/Fréjus route: ready for relaunch, Today's Railways Europe (2009. június 1.)  Gives history, map and current plans.

További információk[szerkesztés]