Ugrás a tartalomhoz

Csutor Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. december 24., 00:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Csutor Imre
Született1813. március 14.
Elhunyt1891. február 9.(78 évesen)
Salomvár
Nemzetiségemagyar
Házastársahottói Nagy Johanna (1818-1902)
Foglalkozásaalispán,
földbirtokos
SablonWikidataSegítség

Zokoli és illyefalvi Csutor Imre János (Salomvár, 1813. március 14.Salomvár, 1891. február 9.) Zala vármegye alispánja, földbirtokos.[1]

Élete

A nemesi származású zokoli és illyefalvi Csutor család sarja, Apja, a tapolcai születésű zokoli és illyefalvi Csutor János (1771-1815),[2][3] táblabíró, Zala vármegye tiszti ügyésze, anyja, nemesvitai Viosz Zsuzsanna (1775-1826) volt.[4] A salomvári családi földbirtok édesanyja révén jutott a kezébe. Csutor Imre anyai nagyanyja, nemesvitai Viosz Józsefné sidi Sidy Katalin (1749-1796) úrnő volt, akinek a szülei ifjabb sidi Sidy Pál (1723-1779), táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos és salomvári László Borbála (1727-1751) voltak. Viosz Józsefné Sidy Katalin a Sidy család utolsó élőtagja és egyetlen örököse volt, és így a család vagyonának és a salomvári birtoknak egy részét Csutor Imre anyja örökölte.[5] A Sidy család anyai ági felmenői között a nemesi ősrégi szenterzsébeti Terjék-, a rudnói Rudnay-, a Maholányi-, és a Zichy családok találhatóak. Imre édesapja, Csutor János, szóros baráti kapcsolatot ápolt Pálóczi Horváth Ádámmal és tubolyszeghi Tuboly Lászlóval akikkel hasonló politikai nézeteket osztottak meg.[6]

Csutor Imre alig 2 évesen vesztett el az édesapját, anyját, 12 évesen. 1830-ban végezte a bölcsészeti tanulmányait a Győri királyi jogakadémián.[7] A liberális érzelmű Csutor Imre az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között szerepelt Deák Ferec és több más nemes úr mellett.[8] Csutor Imre 1865-66-ban Zala megye főjegyzője, 1866-tól 1871-ig másodalispán. Az alispáni székért való vetélkedésben Csutor Imre legyőzte ellenfelét, a korábban a szántói járás főszolgabírói tisztét betöltő gyulai Gaál Endrét, és így most már megújult keretek között, újra elfoglalhatta ezt a hivatalt de most alispánként. 1872.-től fogva Zala megye közigazgatási gárdája egyetlenegy alispánnal rendelkezett, és így a "másodalispáni" hivatal megszünt létezni. 1872-től 1878-ig pedig a megye alispánja volt. Ő hajtotta végre a modern, polgári közigazgatás kereteit megteremtő törvényhatósági és községi törvényt, amelynek köszönhetően a megye járási beosztása megváltoztott és községi képviselő-testületek jöttek létre. Ő tette kötelezővé a megyében a községi szülésznők alkalmazását. Élete utolsó éveiben visszavonult Salomvári birtokára, ahol az Észrevételek és toldalékok a Bátorfi Lajos úr "Adatok Zala megye történetéhez" c. munkájához, Deák Ferenc adomáival című művét írta, amelyben részint kiegészítette, részint pedig kikavította a Bátorfi által közölteket. Puritán, egyenes jellemű és igazságra törekvő emberként ismerték.

Házassága és leszármazottjai

Feleségül vette 1845. április 14.-én Andráshidán hottói Nagy Johanna Zsófia Anna (*Andráshida, 1818.január 27.–†Salomvár, 1902. augusztus 24.) kisasszonyt,[9] akinek a szülei hottói Nagy Antal (1785-1852) és farkaspatyi Farkas Mária Anna (1791-1855) voltak. Az esküvői tanúk nemesvitai Viosz Imre, valamint miskei és monostori Thassy Kristóf földbirtokos és táblabíró urak voltak. Csutor Imre és hottói Nagy Johanna házasságából három leánygyermek született:

Munkája

  • Észrevételek és toldalékok Bátorfi Lajos, Adatok Zalamegye történetéhez cz. munkájához, bold. Deák Ferencz némely adomáival. Zalaegerszeg, 1890. (300 példányban.)

Jegyzetek

Források


előző másodalispán
csáfordi
Csillagh László

Zala vármegye másodalispánja

1867. május 6.1872. január 9.

következő másodalispán
megszünt a hivatal 1872-ben


előző alispán
elődje a Zala vármegye első alispánja volt
( nagyalásonyi Barcza Sándor töltötte be az első alispáni a posztot)

Zala vármegye alispánja

1872. január 9.1878. január 3.

következő alispán
bocsári
Svastits Benő