Cserepár

A cserepár az 1849 utáni Magyarországon azt a volt 1848-as honvédtisztet jelentette, akit büntetésből az osztrák hadseregbe rangjafosztott gyalogként évekre (akár 1860-61-ig is) besoroztak.

Történelmi háttér

A Czuczor–Fogarasi-féle szótár (I. 961.) szerint a „cserepár, fn.: gúnyos nevök az austriai örökös tartománybeli gyalogoknak, kik egykoron fehér nadrágon fekete harisnyát viseltek. A viselet megszűnvén, a név is elavul. Ugyanaz a szerb tsarapa szóval, mert a tsarapa szerbül a. m. harisnya."

Virághalmi Ferenc regénye, az Egy cserepár naplója szerint „a német gyalog-katonaságot a magyar II. Rákóczi Ferenc óta nevezi cserepárnak, amidőn is az elfogott labanczokat páronkint cserélték ki egy kuruczért: innét a csere pár nevezet."

A szó 1849 után Magyarországon további jelentéssel bővült. (Lásd fent: az a volt 48-as honvédtiszt, akit az osztrák hadseregbe rangjafosztott „cserepárként” „bellebbeztek”.)

A népzenében

„Honvéd voltam, azért lettem cserepár, / Jogtalanul sorozott be a császár. / Ha még egyszer magyar honvéd lehetnék, / A németnek cserepárja soha többé nem lennék.” (Magyar népdal az 1850-es évekből)

Irodalom

• Czuczor Gergely – Fogarasi János: A Magyar Nyelv Szótára. I-IV. Pest, 1862-1874
• Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete. Budapest, 1952.
• Virághalmi Ferenc: Egy cserepár naplója. Budapest, 1875.
• B.Virághalmy Lea: A Cserepár naplója. (Historioszociográfiai áttekintés a XIX. század Magyarországából.) OSZK Kézirattár, Budapest, 1994.