Csarodai református templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csarodai református templom
A templom légifelvételen
A templom légifelvételen
TelepülésCsaroda
Elhelyezkedése
Csarodai református templom (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Csarodai református templom
Csarodai református templom
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
é. sz. 48° 09′ 26″, k. h. 22° 27′ 26″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 26″, k. h. 22° 27′ 26″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Csarodai református templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A csarodai református templom a Csaroda patak által kialakított kis szigeten áll: a beregi Tiszaháton, az egykor mocsaras, vadvizes területből kiemelkedő szárazulat kisebb magaslatán épült a kicsiny, alig hatszáz lelkes falucska középkori eredetű református temploma.

A község belterületének déli részén helyezkedik el; a 41-es főút és a 4124-es út körforgalmú csomópontjától dél felé kiágazva, a falu belső utcáin (József Attila utca, Kossuth Lajos utca) közelíthető meg.

A templom építészete[szerkesztés]

A terméskő alapozású, téglából épült templom hosszúkás hajójához a keleti oldalon csatlakozik a négyzetes, saroktámpilléres szentély, amelynek északi oldalán valaha sekrestye állt. A magas, jó arányú templom hangsúlyos része a nyugati homlokzat, amelyen egyetlen kicsiny, félköríves résablak nyílik. Az oromzatot mintegy megkoronázza, az annak folytatásaként égbe törő, tornácos, zsindellyel fedett, karcsú sisakos torony, amelynek falát két szinten ikerablakok törik át.

A szűk toronyban sohasem függött harang, hanem a 18. században a templomtól keletre egyszerű fából ácsolt harangtornyot építettek. A déli oldalon nyílik a templom bejárata, a félköríves, kettős lépcsőzésű kapun keresztül, melynek ajtaja 18. századi. A déli falat két nagyobb és közöttük egy kisebb, félköríves záródású ablak töri át (egykori festett díszük töredékei is előkerültek). A 17. században széles körben elterjedt magyaros motívumok (szívvirág, levélcsokor meg nefelejcs) valaha bizonyára az egész falfelületet beborították. Az északi falon nincs ablak.

A templom belső elrendezése[szerkesztés]

A templomba belépve balra a nyugati fal mentén húzódó karzatot láthatjuk, amelyet két vaskos oszlop tart. A karzat alatt találjuk Rhédey Ferenc feliratos fa epitáfiumát (1758). A döngölt agyag padlójú templom 1777-ben készült, minta nélküli kazettás famennyezete valaha a reformátusok által fehérre meszelt templom hangsúlyos eleme volt, a díszes, csigás koronájú (1770-ben készült) szószékkel együtt.

A templom falát 1642-ben hímzésre emlékeztető, virágos-leveles kék-vörös népi motívumokkal festették ki. Amióta föltárták és restaurálták a középkori freskókat, azóta megváltozott a templombelső hangulata. A keresztboltozatú szentélyt a hajótól enyhén csúcsosodó diadalív választja el. A templom különleges értékei közé tartoznak a helyreállítás során megtalált freskók: János evangélista, Koma és Damján, Pál és Péter apostol alakja látható a szószék mögötti falfelületen, a diadalíven és a szentélyben sorakoznak az apostolok képei.

A templom rövid története[szerkesztés]

A 13. század végén épült templom a Káta nemzetséghez köthető. A 16. század folyamán került a reformátusok birtokába. A templom részleges helyreállítására 1901/2-ben került sor, ekkor konzerválták a szentélyben és a diadalíven előkerült középkori falfestményeket. Nagyobb szabású műemléki kutatásra és helyreállításra 1971-1975 között került sor. Ekkor találták meg és konzerválták az alakos falfestményeket és a népies festés addig letakart nagy felületeit is akkor tették láthatóvá. A megrongálódott tetőt, a homlokzat fölújítását és a falképek restaurálását a millenniumi műemlék helyreállítások keretében végezték el.

Külső képek[szerkesztés]

Belső képek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]