Csíkos marlin
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Horogra akadt csíkos marlin
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Kajikia audax (Philippi, 1887) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csíkos marlin témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos marlin témájú kategóriát. |
A csíkos marlin (Kajikia audax) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.
A Kajikia csontoshal-nem típusfaja.
Előfordulása[szerkesztés]
A csíkos marlin előfordulási területe a Csendes- és az Indiai-óceánok. Egyaránt megtalálható a trópusi, szubtrópusi és a mérsékelt övi vizekben. A Csendes-óceánban kerüli az óceán közepét, inkább a peremvidékeken él, míg az Indiai-óceánban az Egyenlítőn van a nagyobb állománysűrűsége. A kelet-afrikai partok közelében, valamint az Arab-tengerben, a Bengáli-öbölben és Ausztrália északnyugati tengervizeiben szintén nagy állományai vannak. A legelterjedtebb és a legnagyobb létszámban lévő vitorláskardoshal.
Megjelenése[szerkesztés]
Általában 290 centiméteres, de elérheti a 420 centimétert is; 190-210 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddig kifogott legnehezebb példány 440 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 42-48, a farok alatti úszóján 18-24 sugár van. A hosszúkás teste oldalra lapított. A felső állcsontja (maxilla) közepesen hosszú „kardban” végződik. A mellúszói sarló alakúak és 18-22 sugarúak. A háti része sötétkék, a hasi része ezüstös. Az oldalain 20 kékes és a hasán 15 kobaltszínű pontokból álló sor van. Az összes úszó sötétkék, azonban a farok alatti úszók ezüstös-fehér árnyalatúak.
Életmódja[szerkesztés]
A nyílt vizek lakója. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 20-25 Celsius-fok közötti. A vízfelszíntől 200 méter mélységig lelhető fel. Más vitorláskardoshalaktól eltérően, a csíkos marlin a partok közelében is megél, ha a part hirtelen a mélybe torkol. Általában magányosan él, de az ívási időszakban azonos korú egyedekből álló rajokat alkot. Táplálékai általában halak, fejlábúak és rákok.
Szaporodása[szerkesztés]
A nősténynek nincs meghatározott időszaka; évente többször is rakhat ikrát. Azonban az ivadékok és a felnőtt nőstények, főleg - az adott területükön - kora nyáron láthatók.
Felhasználása[szerkesztés]
Ez a vitorláskardoshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére folyik a kereskedelmi halászata, továbbá a sporthorgászok egyik kedvence. A helybéli halpiacokon általában fagyasztva, de néha frissen vagy füstölve is árusítják. A húsa igen ízletes, Japánban nagyon kedvelt. Halászatához szigonyokat vagy hosszú zsinóros halászati módszereket alkalmaznak.
Képek[szerkesztés]
-
114,6 kilogrammos kifogott példány -
Régi rajz a halról
Források[szerkesztés]
- Kajikia audax (Philippi, 1887) FishBase
- Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.
További információk[szerkesztés]
- Deraniyagala, P. E. P.; 1951: The Istiophoridae and Xiphiidae of Ceylon. Spolia Zeylanica, 26 (2): 137–142, Pls. 1-3.
- Deraniyagala, P. E. P.; 1952: A colored atlas of some vertebrates from Ceylon. Volume One. Fishes. Ceylon National Museums Publication. The Ceylon Government Press. 1-149, Pl. A + Pls. 1-34.
- Hirasaka, K. & Nakamura, H.; 1947: On the Formosan spear-fishes. Bulletin of the Oceanographic Institute Taiwan, 3: 9–24, Pls. 1-3.
- Jordan, D. S. & Evermann, B. W.; 1926: A review of the giant mackerel-like fishes, tunnies, spearfishes and swordfishes. Occasional Papers California Academy of Sciences, 12: 1–113, Pls. 1-20.
- Jordan, D. S. & Snyder, J. O.; 1901: Descriptions of nine new species of fishes contained in museums of Japan. Journal of the College of Science. Imperial University, Tokyo, 15 (2): 301–311, Pls. 15-17.
- Kopf, R. K. et al. (advance access, 2011): Age and growth of striped marlin (Kajikia audax) in the Southwest Pacific Ocean. ICES journal of marine science, doi:10.1093/icesjms/fsr110
- Kopf, R. K., Davie, P. S., Bromhead, D. B. & Young, J. W.; 2012: Reproductive biology and spatiotemporal patterns of spawning in striped marlin Kajikia audax. Journal of Fish Biology, Article first published online: 12 OCT 2012, doi:10.1111/j.1095-8649.2012.03394.x
- Lindberg, G. U. & Krasyukova, Z. J or Z. V.; 1975: Fishes of the Sea of Japan and Adjacent Territories of the Okhotsk and Yellow Sea. Part 4. Teleostomi. XXIX. Perciformes. 2. Blennioidei - 13. Gobioidei. (CXLV. Fam. Anarhichadidae—CLXXV. Fam. Periophthalmidae). 1-463, 329 figs.
- Philippi, R. A.; 1887: Historia natural.--Sobre los tiburones i algunos otros peces de Chile. [Plus:] Apendice sobre el peje-espada, peje-aguja, peje-perro i vieja negra. Anales de la Universidad de Chile, Sec. 1, 71: 535–574, Pls. 1-8.
- Smith, J. L. B.; 1956: Swordfish, marlin and sailfish in South and East Africa. Ichthyological Bulletin, Department of Ichthyology, Rhodes University, 2: 25–34, Pls. 1-2, http://hdl.handle.net/10962/d1018537.