Challenger 1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FV 4030 Challenger 1
Challenger Mark I Tank, Bovington.jpg
Challenger 1 tank

Általános tulajdonságok
Személyzet 4 (parancsnok, vezető, irányzó, töltő)
Hosszúság 8,3 m
Szélesség 3,51 m
Magasság 2,95 m
Tömeg 62 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat Chobham
Elsődleges fegyverzet 120 mm L11A5 ágyú
Másodlagos fegyverzet 7,62 mm L8A2 párhuzamosított géppuska
7,62 mm L37A2 légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor Perkins CV-12 dízelmotor
Teljesítmény 1200 LE (895 kW)
Felfüggesztés hidropneumatikus
Sebesség 56 km/h
Fajlagos teljesítmény 19,2 LE/tonna
Hatótávolság 450 km

A FV4030/4 Challenger 1, a Brit Szárazföldi Erők által használt közepes harckocsi, 1983-tól 1990-es évekig volt szolgálatban, amikor a Challenger 2-es típussal váltották fel. Jelenleg is szolgálatban áll a Jordán Fegyveres Erőknél.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Brit Szárazföldi Erők a Chieftain harckocsi 1963-as rendszerbeállítása után egy új generációs harckocsi felé fordult. Az 1960-as végén nemzetközi projekt indult, de a munka a német-angol együttműködéshez hasonlóan 1977-ben jelentősebb eredmény nélkül befejeződött.

A Challenger harckocsit a Royal Ordnance Factories (ROF) fejlesztette ki, a gyártási jogokat 1986-tól a Vickers Defence System vette át. A Challenger fejlesztésének alapja az iráni sahtól érkező megrendelés volt ami korszerűsített Chieftain harckocsik legyártására vonatkozott, az új modellt Shir 1-nek nevezték. A fejlesztések végül egy sokkal jobb harckocsihoz vezettek, ez volt a Shir 2, melynek átalakított változatát a Brit Szárazföldi Erők Challenger 1 névvel állította hadrendbe. A gyártás 1978-ban kezdődött és az 1990-es évek közepéig folytatódott, összesen 420 db-tt szállítottak le belőle.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Challenger 1 harckocsit L11A5 120 mm-es huzagolt csövű löveggel szerelték fel, ezeket a Challenger 2 rendszerbeállítása után folyamatosan a L30-as löveggel váltották fel. Másodlagos fegyverzete egy 7,62 mm L8A2 párhuzamosított géppuska és egy 7,62 mm L37A2 légvédelmi géppuska. A harckocsi 64db lövedéket szállít, a 42 töltettel együtt. A Brit Szárazföldi Erők ragaszkodnak nagy sebességű, kinetikus energiájú lőszerekhez (APSD- leválóköpenyes, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék, APFSDS- leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék), ez indokolja a huzagolt cső megtartását.

A harckocsi jól elvékonyított elejű, alacsony profilú toronnyal rendelkezik, a páncéltest hegesztett acélból és Chobam páncélból készült, a test és a torony kivételesen jó ballisztikai formával rendelkezik.

A felfüggesztés hat, torziós rugókra szerelt futógörgőből áll, a láncfeszítő kerék elől, a láncvezető kerék hátul található.

Harci alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első-öbölháború alatt a britek 180 Challengert küldtek Szaúd-Arábiába, és alkalmaztak a "Granby" hadművelet idején. A harckocsik 300 páncélozott járművet semmisítettek meg, veszteségek nélkül. A történelem legnagyobb távolságú tank-tank elleni küzdelmét is egy Challenger tartja, mely egy iraki tankot 4 km távolságból lőtt ki. A Challenger 1-eket Boszni-Hercegovinában és Koszovóban a „Joint Guardian” hadművelet során is bevetették.

Alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyesült Királyság Egyesült Királyság ,a Challenger 2 váltotta fel,
  • 14th/20th Kings Own Hussars
  • 13th/8th Hussars
  • 2nd Royal Tank Regiment
  • Jordánia Jordánia ,392 Challenger 1, al-Hussein néven,
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Challenger 1 témájú médiaállományokat.