Leopard 2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leopard 2A6
Leo2A5.JPG
Leopard 2A5 menetben

Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető)
Hosszúság 7,7 m
Szélesség 3,7 m
Magasság 3 m
Tömeg 62 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat Chobham kompozit páncélzat
Elsődleges fegyverzet Rheinmetall 120 mm-es L/55 űrmérethosszú sima csövű ágyú
Másodlagos fegyverzet 2×7,62 mm MG3i géppuska
Műszaki adatok
Motor MTU MB 873 Ka-501 12 hengeres mindenevő dízelmotor
Teljesítmény 1100 kW (1500 LE)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 68 km/h
Fajlagos teljesítmény 24,2 LE/tonna
Hatótávolság 550 km

A Leopard 2 egy német harckocsi, amelyet az 1970-es évek elején fejlesztettek ki és 1979-ben állítottak szolgálatba. Jelenleg a Bundeswehr fő harckocsitípusa. A Krauss-Maffei-Wegmann cég gyártja. Ezzel a típussal váltották le a korábban rendszeresített Leopard 1-et. Különböző változatai Németország fegyveres erőin kívül más országok hadseregeiben is szolgálatot teljesítenek.

Két fő sorozata van. Az első sorozat modelljei (a 2A4-ig bezárólag) függőlegesen kialakított toronnyal rendelkeztek, a második sorozatban (a 2A5 és a későbbi változatok) – sok egyéb változtatás mellett – már döntött falú (nyílhegyhez hasonló alakú) tornyot alkalmaztak. Valamennyi modellt ellátták digitális tűzvezető rendszerrel, lézeres célkeresővel, lövegstabilizátorral, a lövegcsővel párhuzamosított géppuskával és éjjellátó készülékkel (az első járműveknél még fényerősítő készüléket használtak, később infravörös készüléket vezettek be helyettük).

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előszéria egy prototípusa, 1978-ban
Német Leopard A6M
Kilátás a parancsnok periszkópján
Kilátás nappal az EMES-15 célzókészülékből, 12-szeres nagyítás

Alighogy a Leopard 1 szolgálatba lépett 1965-ben, rögtön felmerült az új 120 mm-es Rheinmetall L44 ágyú bevezetésének a gondolata. Erre az újabb szovjet harckocsik miatt volt szükség. Végül elvetették ezt az ötletet az MBT-70 "szupertank" kedvéért, amit az Egyesült Államokkal közösen indítottak el. Célja egy közös harckocsi típus kifejlesztése lett volna. Az MBT-70 innovatív konstrukció volt, meglepő ötletekkel, de ezeket az ötleteket akkor még nem lehetett megvalósítani. Ugyanakkor a költségei olyan nagyok voltak, hogy emiatt Nyugat-Németország 1969-ben visszalépett a projekttől. Az elért eredményeket részben hasznosították.

1970-ben az országon belül kezdtek újabb fejlesztésbe. Egy év után úgy döntöttek, hogy a '60-es évek végi Experimentalentwicklung (későbbi nevén Keiler) projektre alapozzák az új típust. Néhány fontos szerkezeti elemet mégis az MBT-70-től vettek át. A jármű tömegének 50 tonnás felső határt szabtak. Az új típus 1971-ben kapta meg a Leopard 2 nevet, a korábban hadrendbe állított Leopard típus nevét pedig visszamenőleg Leopard 1-re változtatták. Tizenhét prototípust terveztek, ebből végül tizenhat teknő készült el.

Az amerikaiak 1973-ban megvásárolták a 7. sz. prototípust. Alaposan megvizsgálták, majd 1974. december 11-én egy memorandumot írt alá a két ország, amely egy új tank esetleges közös fejlesztéséről és technológia megosztásról szólt.

A Yom Kippur-i háború tapasztalatainak elemzésekor kiderült, hogy sokkal erősebb páncélzatra van szükség, mint azt eredetileg tervezték. A prototípusok ugyanis először erősen dőlt, üreges páncélzatot kaptak. A páncélzat cseréjével a tömeg hatvan tonnára növekedett. A tizennégyes számú tornyot építették át az új páncélzat teszteléséhez. Mivel a lőszertárolót is a toronyban alakították ki, az új torony sokkal nagyobb lett, mint az előd, a Leopard 1 tornya. A Leopard 2-őn kezdetben perforált acélból készült páncélt használtak és nem a Chobham páncélt, mint azt gyakran állítják. A 14-es toronyba szerelték be az új 120 mm-es Rheinmetall ágyút. Az első tesztek után két új teknőt és három tornyot építettek további tesztekhez. Az első toronyba (20-as számú) az eredeti L7A3 105 mm-es ágyút szerelték. A második (a 19-es) megkapta a Leopard 1 tűzvezető rendszerét, és alkalmassá tették arra, hogy az ágyút kicserélhessék benne a 120 mm-es Rheinmetall változatra. A harmadik (a 21-es számú) torony a 120 mm-es ágyút kapta meg és az új Hughes-Krupp Atlas Elektronik EMES 13 tűzvezető rendszert is.

1976 nyarán a 19-es prototípust teljesen összeszerelték és az USA-ba szállították. Szintén átszállították a húszas számú teknőt és egy különleges járművet, melyet célpontnak alakítottak ki, hogy a páncélzatot tesztelhessék rajta. A prototípust Leopard 2AV (Austere Version) néven emlegették, mert csak egy egyszerűsített tűzvezető rendszert építettek bele. 1976 augusztusában érkezett meg az Egyesült Államokba. Itt az Aberdeen Proving Ground lőtéren 1976 szeptemberétől széles körű tesztnek vetették alá, elsősorban az XM1 típussal versenyeztetve (az XM1 volt az M1 Abrams prototípusa). Ez a tesztsorozat egészen decemberig tartott. A jelentésben megállapították, hogy a két típus egyforma mozgékonyságú és tűzerejű, de az XM1-nek jobb a páncélzata. Ma már tudjuk, hogy ez utóbbi csak akkor igaz, ha a páncélt tompa töltet (hollow charge) találja el, a kinetikus energiájú (KE charge) töltettel szemben a Leopard 2 páncélzata sokkal hatásosabb védelmet nyújt. A robbanótöltetekkel (shaped charge) szemben is jobban véd a Leopard 2. Ezen kívül a dízelmotorja megbízhatóbb, és ugyanakkora teljesítményt ad le mint az Abrams gázturbinás hajtóműve. A dízelmotor zajosabb, de jóval kisebb az üzemanyag fogyasztása. A 20. sz. Leopard 2 teknő tömegét a szimuláció során irreális mértékben növelték meg, ugyanis a torony páncélzatának a tömegét is a teknőhöz számolták, ily módon téve értéktelenné az eredményeket. Az USA már a tesztek előtt eldöntötte, hogy az M1A1 Abrams-et fogja rendszeresíteni, de nem vetették el a Leopard 2 átvételét sem, ezért került sor erre a hosszú tesztsorozatra.

Ezután a két teknőt visszaszállították az NSZK-ba, ahol újabb teszteket végeztek rajtuk. A 19. sz. torony az USA-ban maradt, ahol rászerelték a korábban megvásárolt 7. sz. teknőre, az ágyút pedig kicserélték az új 120 mm-es Rheinmetall lövegre. Az 1977-ig végrehajtott lőpróbákon kiderült, hogy ez messze felülmúlja azt a 105 mm-es M7-es löveget, amit az Abrams tankok első sorozata kapott. Ezt számos NATO harckocsi lövészet erősítette meg a későbbiekben.

1977 januárjában egy kis előszériát építettek (3 teknő és 2 torony). Újabb tesztek után még jobban megerősítették a teknő elülső páncélzatát.

Végül 1977 szeptemberében a Német Hadügyminisztérium 1800 db Leopard 2-es harckocsit rendelt meg, melyet öt részletben kívántak legyártatni. Az első részletet 1979. október 25-én le is szállították. Hollandia már korábban felfigyelt az új típusra. Ők eredetileg az M1-et akarták rendszeresíteni, azonban elálltak ettől és inkább a Leopard 2-t választották. Az okok között szerepelt a magas üzemeltetési költség ill. az USA nem volt hajlandó módosított M1-et fejleszteni a holland igényeknek megfelelően. A hollandok ugyanis a 120 mm-es ágyút szerették volna beépíttetni az M1-be az eredeti 105 mm-es helyett. Ezért a hollandok a Leopard 2 beszerzése mellett döntöttek és 1979. március 2-án meg is rendeltek 445 darabot belőle. Svájc pedig 1983. augusztus 25-én rendelt meg 35 db-ot, majd 1987 decemberétől további 345 db-ot gyártottak licencben. Mivel a '80-as években sikeres volt az exportja (a legutolsó generációs tankok közül ez volt a legsikeresebb ezen a téren), a kilencvenes években igen elterjedté vált, különösen akkor, amikor a német haderőcsökkentés során a Bundeswehr rengeteg tartalékállományú Leopard 2-t ajánlott fel megvételre más országoknak, erősen csökkentett áron. Napjainkban annyira sikeres az exportja, hogy a gyártó már Euro Leopard néven emlegeti. Meg kell jegyezni azonban, hogy jelenleg Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország saját maga által fejlesztett és gyártott típust tart rendszerben.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A célzókészülék

Fő fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harckocsi fő fegyverzete a Rheinmetall L/44 (a 2A6 változaton L/55) 120 mm-es űrméretű, sima csövű harckocsiágyú, amelyet kétsíkú lövegstabilizátorral láttak el. A Bundeswehr két fő lőszertípust alkalmaz hozzá, a DM-33 KE APFSDS-T leválóköpenyes, űrméret alatti szárnystabilizált páncéltörő lőszert és a DM-12 MZ HEAT-MP-T többcélú, szárnystabilizált kumulatív lőszert. Ezekkel 6000 m-es távolságra lévő célokat is meg tud semmisíteni. A lőszerből összesen 42 db-ot vihet magával. A torony bal oldalán egy ajtót alakítottak ki a lőszer rakodásához.

A korai változatok még AEG-Telefunken FLT2 analóg tűzvezető rendszert használtak, amiket a később Krupp-Atlas EMES-15 digitális rendszerrel váltottak fel. Képes arra, hogy mozgás közben, egyenetlen terepen mozgó célpontokat támadjon. A pontos célzáshoz öt adatra van szükség: a cél távolsága és sebessége, a saját harckocsi sebessége, dőlésszöge és a lőszer típusa. A találat esélye egyforma mind menetben, mind álló helyzetben.

Kiegészítő fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harckocsi két db géppuskával rendelkezik.

  1. 7,62 mm MG3 géppuska, rendszerint a töltő búvónyílásán van, de a parancsnok oldalára is felszerelhető. Légvédelmi célokat szolgál. Lőszer javadalmazása 4750 db.
  2. 7,62 mm MG3 géppuska, a főfegyverzettel párhuzamosítva, az ellenséges gyalogság elleni harcra.

A torony két oldalán egy-egy 76 mm-es nyolccsövű ködgránátvető található.

Mozgékonyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Leopard 2 motorja

A harckocsi erőforrása egy MTU MB 873 Ka-501 típusú 12 hengeres, 47,6 l-es négyütemű turbófeltöltős dízelmotor, mely 1100 kW (1500 LE) teljesítmény leadására képes 2600 ford/perc fordulaton. Többféle üzemanyag használható hozzá. Végsebessége 68 km/h, békeidőben a csúcssebessége limitált 50 km/h-ig. Álló helyzetből 6 másodperc alatt gyorsul fel 35 km/h sebességre. A fékútja csúcssebességről álló helyzetig mindössze 35 m. Külön előkészítés nélkül 1,2 méteres, levegőcső használatával pedig 4 méter mély vízen tud átkelni. Az egész motorblokk egyben cserélhető, akár a harcmezőn is. A csere időtartama nem haladja meg a 15 percet.

Erőátviteli rendszere egy Renk HSWL 354 hidrokinetikus sebességváltó. Négy előre- és két hátrameneti fokozata van. A sebességváltás automatikus. A motor és az erőátviteli rendszer egy blokkban helyezkedik el, integrált digitális hibakereső rendszert tartalmaz. A karbantartó személyzet egy külső notebook-ot használ hibakereséshez. A motor/sebességváltó blokk tömege 6120 kg.

Futóművét a Leopard 1-től örökölte, 5 mp alatt megfordul a saját tengelye körül. Egy méteres függőleges akadályt tud megmászni, 3 m-es lövészárkon tud átkelni.

Páncélzat, védelmi képességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Leopard 2 harmadik generációs, 4 rétegű Chobham kompozit páncélt tartalmaz. A torony mellső és oldalsó részei kiegészítő páncéllemezeket kaptak. Ez a páncél több lövést is kibír. Védelmi képessége kinetikus energiával romboló (KE) lövedékkel szemben a toronyrészen 920–940 mm, a többi részen 620 mm vastag hengerelt acéllemezzel egyenértékű. Robbanótöltettel szemben a védelem magasabb fokú.

Tűz elleni védekezésül 4 db 9 kg-os halonnal oltó oltókészülék található a vezető mögötti részben. Ezek 70 °C-os hőmérséklet felett automatikusan üzembe lépnek, de kézzel is elindíthatóak. Egy 2,5 kg-os szintén halonnal oltó kézi készülék is van a löveg alatt. Teljes ABV védelemmel is ellátták, a rendszer állandóan 4 mbar túlnyomást állít elő, a szűrők kívülről cserélhetők. Aknák elleni védelemül kiegészítő páncélzat található a fenéklemezekre szerelve.

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leopard 2A6

1977 szeptemberében a Német Hadügyminisztérium 1800 db Leopard 2 beszerzése mellett döntött. A Krauss-Maffei céget választották fő partnernek, de a kieli Maschinenbau Kiel (MaK) cég is nagy mennyiséget gyártott és szállított le (45%-át a teljes mennyiségnek).

Az első külföldi vásárló Hollandia volt, aki 445 darabot vásárolt 1981 és 1986 között. Ebből később 114-et továbbadtak Ausztriának, további 52 darabot pedig Norvégiának adtak el. Svédország 280 Leopard-ot szerzett be, ebből 160 darabot (2A4 modellek) Németországtól, a többi egy svéd módosított változata volt ugyanennek a modellnek. Spanyolország először 108 db-ot bérelt (2A4), mielőtt a már megrendelt 219 db 2A6 modell (Leopardo 2E) megépült volna számukra. Svájc 380 db-ot vásárolt 1987 és 1993 között. Ezen kívül más országok is rendszeresítették, többek között Lengyelország, Dánia, Finnország, Görögország, Törökország és Chile. Németország összesen 2125 darabot épített saját maga számára. A konstrukciót Nagy-Britannia is tesztelte a '80-as években, végül a Challenger 2 mellett döntöttek. Az ausztrál hadsereg szintén kipróbálta 2003-ban (a régi Leopard 1-es tankok cseréje volt esedékes), de végül az M1A1 Abrams-ot választották.

A tendergyőzelmek egyértelművé teszik, hogy a Leopard 2 az egyik legsikeresebb tank a világon (Görögország az M1A1 Abrams ill. az AMX 56 Leclerc helyett választotta).

Harci tapasztalatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holland Leopard 2 jugoszláviai misszióban

Koszovó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Koszovóban szolgálatot teljesítő német KFOR csapatok a Leopard 2A4[1] és 2A5 változatokat vetették be. Egy alkalommal az egyiket tűzharcban támadták meg, amiről filmfelvétel is készült.[2]

Afganisztán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada a Leopard 2A6M változatból bérelt 20 darabot, amelyeket az Afganisztánban szolgáló egységeik támogatására szántak. Első alkalommal 2007. november 7-én támadták meg az egyiket pokolgéppel. A harckocsi nem sérült meg komolyan és a legénység is sértetlen maradt. A kanadai parancsnok egy email-ben a következőket írta a német Védelmi Minisztérium tisztjeinek: „A legénység ráhajtott egy pokolgépre és először nyílt alkalmuk tesztelni a Leopard 2A6M képességeit. Úgy működött, ahogyan vártuk.”[3][4] Rich Hiller tábornok, a kanadai Védelmi Minisztérium törzsfőnöke visszautasította azokat a feltételezéseket, hogy a sérült harckocsit le kellett selejtezni, határozottan állította, hogy a sérült harckocsit megjavították. „A tálibok néhány alkalommal megtámadták az új Leopard 2 harckocsikat”, és ennek eredményeként „kemény leckében volt részük. A harcot hamar elvesztették.”[5]

Dánia szintén Leopard 2 harckocsikat vetett be a Dél-Afganisztánban állomásozó csapatai támogatására.[6] 2008 januárjában ezek a harckocsik megállítottak egy tálib bekerítő manővert a Helmand tartomány közelében.[7] 2008. február 26-én az egyiket eltalálta egy lövedék és sérüléseket okozott annak egyik lánctalpában. Senki nem sebesült meg, sőt a harckocsi saját lábán tért vissza a bázisára.[8]

2008. július 25-én egy dán Leopard 2A5 ráhajtott egy pokolgépre. A robbanás ellenére a harckocsi továbbhajtott és még 200 métert tett meg, mielőtt megállt volna. A négytagú legénységből hárman sikeresen elhagyták a járművet, de a vezető bennragadt. Annak ellenére, hogy a helyszínen orvosi ellátást kapott, életét vesztette. A járművet bevontatták későbbi vizsgálatra. Ugyanebben az ütközetben egy második harckocsit is robbanás ért, annak személyzete sértetlen maradt.[9]

2008. december 7-től kezdődőtt az Operation Red Dagger fedőnevű hadművelet, melyben Leopard 2 harckocsik is részt vettek. A harcok során összesen 31 lövést adtak le Nad Ali elfoglalása során. A brit hadügyminisztérium jelentése szerint a Leopard 2 harckocsik meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a hadművelet sikeres volt.[10]

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leopard 2A0[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legelső sorozat (380 db egység), ami utólag kapta az A0 jelölést. Gyártása 1979-ben kezdődött meg és 1982-ben fejeződött be. 209 db-ot a Krauss-Maffei (Alvázszám: 10001-10210), 171 db-ot a MaK (Alvázszám: 20001-20172) épített meg. A legelső darabokra még un. Low-Light Level TV készülék került, az utolsó 80 db-ra azonban már egy újabb infra szenzoros éjellátó készüléket szereltek. Később a korábban gyártott egységek is megkapták ezt az újabb készüléket.

Leopard 2A1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második sorozat, összesen 450 db. Sok kisebb módosítást mellett, ekkor kapta meg a lövegkezelő az új infra célzókészüléket. A Krauss-Maffei 248 db-ot (Alvázszám: 10211-10458), a MaK 202 db-ot (Alvázszám: 20173-20347) gyártott. A szállítások 1982 márciusában kezdődtek és 1983 novemberében értek véget. Két fontos módosítást eszközöltek. Az egyik a lőszertároló átalakítása volt, ami így azonos lett az M1 Abrams tárolójával. A másik pedig az újratervezett üzemanyagszűrő, ami csökkentette a tankolási időt.

A harmadik sorozat 300 db Leopard 2-t tartalmazott, a Krauss-Maffei 165 db-ot (Alvázszám: 10459-20623), míg a MaK 135 db-ot (Alvázszám: 20375-20509) gyártott 1983 novembere és 1984 novembere között. Több, egyenként apró módosítást hajtottak végre, ezeket később a többi 2A1 modell is megkapta.

Leopard 2A2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a sorozat a legelső gyártási sorozat feljavításával keletkezett, mert az első szériát a második és a harmadik széria szintjére hozták fel. Kicserélték az eredeti PZB 200 éjellátó készüléket a modernebb EMES 15 infra készülékre. Az elülső üzemanyagtartályra külön töltőnyílást szereltek, ezzel lehetővé vált több üzemanyagtartály párhuzamos megtankolása. Deflektor tányért szereltek a periszkópra, a meglévő ABV rendszert egy további lemezzel takarták le. Végül valamennyi tank 5 méteres vontatókábelt kapott, ezeket több különböző pontra lehet felszerelni. A program 1984 és 1987 között zajlott. Az új harmadik, negyedik és ötödik sorozatot már eleve ezekkel a módosításokkal gyártották le. A modernizált első sorozat arról a kör alakú fedőlemezről ismerhető fel, mellyel az oldalszelet érzékelő – korábban eltávolított – szenzor fészkét takarták le.[11]

Leopard 2A3[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt a negyedik sorozat. Összesen 300 db készült belőle. A Krauss-Maffei 165 db-ot (Alvázszám: 10624-10788), a MaK 135 db-ot (Alvázszám: 20510-20644) gyártott és szállított le 1984 decembere és 1985 decembere között. Új SEM 80/90 típusú rádiókat szereltek be, a lőszeradagoló nyílásokat pedig lehegesztették. Ezek ugyan kis módosítások voltak, mégis új alváltozatként jegyzik őket.

Leopard 2A4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel Leopard 2A4
A lengyel hadsereg egyik Leopard 2A4-e

A legelterjedtebb változat. A korábbiakhoz képest komolyabbak a változtatások: automatizálták tűzvezető és fojtó rendszert, a teljesen digitalizált rendszer új lőszerfajták kezelésére is képes, a torony páncélzata pedig titán/wolfram ötvözetből készült.

  • 370 darab alkotja az ötödik sorozatot; a Krauss-Maffei 190 darabot (Alvázszám: 10789-10979), a MaK 180 darabot (Alvázszám: 20645-20825) szállított le 1985. december és 1987. március között.
  • Eredetileg öt sorozat terveztek a Leopard 2-ből, mégis egy újabb 150 darabos sorozatra adtak le megrendelést; a Krauss-Maffei 83-at (Alvázszám: 10980-11062), a MaK 67-et (Alvázszám: 20826-20892) szállított le 1987-ben. Kicserélték az akkumulátorokat és a lánctalpakat, a figyelmeztető lámpák helyét módosították, így a vezető jobban láthatta azokat.
  • Újabb, immár a hatodik, 100 darabos sorozat; Krauss-Maffei, 55 db (Alvázszám: 11063-11117), MaK, 45 db (Alvázszám: 20893-20937). A szállítás időpontja: 1989. május – 1990. április. Majd egy kisebb sorozat; Krauss-Maffei, 41 db (Alvázszám: 11118-11158), MaK, 34 db (Alvázszám: 20938-20971) 1992-ben.
  • Svájcban Pz87 néven licencben gyártották, de a svájciak változata több fontos ponton eltér német társaitól: svájci fejlesztésű géppuskák és kommunikációs eszközök, megnövelt ABV védelmi képességek. Összesen 380 db készült ebből.

Az összes korábbi modellt feljavították a 2A4 szintjére.

A Hidegháború alatt az NSZK és Hollandia nagy számú harckocsit tartott hadrendben ebből a változatból. Mikor a Hidegháború véget ért mindkét ország felismerte, hogy nincs már szükségük ennyi harckocsira, ezért kiárusították a tartalékállományuk nagyobb részét. Számos - főként európai - ország vásárolt belőlük.

Leopard 2A5[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Osztrák Leopard 2A4

Az A5 változaton vezették be az ék alakú páncélzatot a torony elülső és oldalsó részein. Fő funkciója a tompa töltetek elleni fokozott védelem, de a kinetikus energiájú töltetek ellen is hatásosabb védelmet nyújt, mert a lövedék irányát megváltoztatja, és így erodálja őket. Az ágyú takaró köpenyét is módosították az új páncélzatnak megfelelően. A fő páncélzat rétegeit is javították némileg. A küzdőtér repeszek ellen védő betéteket kapott, így csökkentve a szilánkveszélyt, amennyiben a páncélzaton átüt egy lövedék. Az oldalsó peremeket kicserélték. A parancsnok célzókészülékét áttették a kibúvó nyílása mögé, valamint egy független infra éjellátó készüléket kapott. Az irányzó célzókészüléke a torony tetejére került. Új, nehezebb csúszó ajtó került a vezető kibúvónyílására. A torony vezérlése teljesen elektromos lett, ami növelte a megbízhatóságot és a biztonságot, ugyanakkor csökkentette valamelyest a tömeget. Ez a változat a német harckocsi-zászlóaljaknál 1998 közepén lépett szolgálatba.

A Leopard 2 (S) a Leopard 2A5 javított svéd változata. Svédországban az Strv 122 típusjelet kapta. Erősebb a torony felső részének és a teknő homlokának a páncélzata, továbbá módosították a tűzvezető rendszert is. Kívülről nézve a francia gyártmányú GALIX ködfejlesztők, a módosított tárolórekeszek és a vastag tetők különböztetik meg a 2A5-től.[12]

Leopard 2A6[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német Leopard 2A6 harckocsik

Új Rheinmetall L/55 típusú ágyúkat kapott. Az űrméret maradt 120 mm, de a cső 130 centiméterrel hosszabb lett. A megnövelt hossz lehetővé teszi azoknak a lőszertípusoknak a használatát, melyek nagyobb gáznyomást és kezdősebességet igényelnek a korábbiakhoz képest. A német és a holland gyorsreagálású harckocsi zászlóaljak mind ezt a változatot alkalmazzák. Kanada 40 db 2A6 vásárlását jelentette be, melyeket Hollandia 2007 őszére szállít le nekik.[13]

A Leopard 2A6M az A6 alapjaira épült változat, megnövelt aknák elleni védelemmel.[14] Kanada 20 db-ot bérel Németországtól, a Dél-Afganisztánban állomásozó kanadai NATO csapatok tűzerejének és védelmének a fokozása érdekében.[15]

A Leopard 2A6M CAN a 2A6M kanadai változata. Kívülről a torony hátsó oldalára szerelt fekete dobozokról és a pokolgépek elleni kiegészítő páncélzatról lehet felismerni. A dobozokba eredetileg légkondicionáló berendezést szerettek volna szerelni, de mivel a Németországtól bérelt 20 db harckocsit csak kis mértékben módosíthatták, ezért kommunikációs eszközök kerültek oda,[16] valamint az eredeti MG3 géppuska is megmaradt. Negyven darab harckocsit holland készletből vásárolnak meg, ezek komolyabb módosításokon esnek majd át, többek között klímaberendezést is kapnak. Az ezeken használt FN MAG géppuskát azonban nem cserélik ki másikra, ugyanis ezek lőszere csereszabatos a Kanada által jelenleg is rendszerben tartott géppuska lőszerrel.[17]

A Leopard 2 Hel a 2A6 görög változata. Görögország 2003. március 20-án rendelt 170 db-ot. Példányait várhatóan 2006 és 2009 között szállítják le. Összesen 140 db-ot gyártanak le Görögországban. 2006 végén szállították le az első példányokat.[18]

Spanyol Leopard 2E hátsó nézetben
Leopard 2E a 2006-os Spanyol Nemzeti Napi Felvonuláson

A Leopardo 2E szintén a 2A6 módosítása (erősebb páncélzat), közös német-spanyol fejlesztés. A program alapját az 1995-ben megkötött együttműködési megállapodás képezte. Ez az egyezmény tartalmazta 108 db 2A4 bérletét is öt éves periódusra, ez az időszak később 2016-ig tolódott ki. Ezután a tankok a spanyol hadsereg tulajdonába kerülnek. A részleteket 2006. január 24-én publikálták, eszerint Spanyolország a 10 év bérleti idő alatt 15 124 014 eurót fizet Németországnak. 1998-ban a spanyol kormány engedélyezte a hadsereg számára 219 db Leopard 2E, 16 Leopard 2ER (Bufalo) és 4 oktató jármű beszerzését. A fő gyártó partner a Santa Barbara Sistemas lett. A csomag – melynek költségvetése 1939,4 millió euró – tartalmazza a teljes körű logisztikai támogatást, a legénység kiképzését, tartalék tornyokat, karbantartást, célokat és szimulátorokat. A szállítások 2004-ben kezdődtek meg és várhatóan 2008-ban fejeződnek be.

Leopard 2 PSO[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a változat a típus városi környezethez (MOUT, Military Operations in Urban Terrain) módosított változata. A békefenntartó hadműveletek során merült fel az igény erre a változatra. A páncélzata jobb körkörös védelmet nyújt, másodlagos fegyverállvány került rá, jobb a felderítő képessége, buldózer lapátjai vannak, un. nem-halálos (non lethal) lőszerkészletet hordoz, kis távolságú megfigyelésre alkalmas eszközökkel rendelkezik (kamerarendszer), keresőfény és más változtatások teszik alkalmassá városi környezetben való alkalmazásra.

Leopard 2 140mm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A '90-es évek elején a Rheinmetall belekezdett egy 140 mm-es harckocsi ágyú kifejlesztésébe, elsősorban jövőbeni típusokhoz. Ez válaszlépés volt a szovjet fejlesztésékre, különösen pedig arra a feltételezésre, hogy a jövőbeni szovjet tankok 135 vagy 152 mm-es ágyúval fognak rendelkezni. Ez lett volna a Leopard 2 harmadik modernizálási programja (KWS III). Az első a KWS I volt, ennek során került a 120 mm-es L/44 ágyúk cseréje az L/55 típusra, a második (KWS II) pedig a Leopard 2A5 létrehozása. A KWS III során ismét az ágyút cserélték volna ki, mégpedig a 140 mm-es kaliberű típusra. Végül a KWS III-ra nem került sor, de az ágyú fejlesztése nem állt le, a Rheinmetall a Royal Ordnance-al (Nagy-Britannia) és a GIAT-al (Franciaország) dolgozik közösen az új ágyún.

Leopard 2A7+[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az alváltozat 2010. nyarán jelent meg. Kifejlesztése a 2000-es évek első évtizedének háborúi és más konfliktusai során szerzett tapasztalaton alapult. Ezekben a háborúkban a harckocsik nem ellenséges tankokkal, hanem terrorista szervezetekkel és magányos személyekkel harcoltak, sokszor nem a nyílt harcmezőn, hanem zsúfolt városi környezetben. Az általuk használt fegyverek (improvizált robbanó eszközök, RPG, rejtett aknák) teljesen más jellegűek, mint azok a szovjet harckocsik, amelyek ellen a korábbi változatok páncélzata ill. felderítő rendszere készült.

A fontosabb fejlesztések a következők: körkörösen megerősített páncélzat, a torony tetejére szerelt új másodlagos gyalogság elleni fegyver, új lőszertípusok az ágyúhoz, körkörös kilátás éjjel-nappal, gyalogsági telefon, csendes üzemmód, akadály eltávolító eke, légkondicionáló rendszer. A harckocsi tömege 67,5 t lett, emiatt az erőátviteli rendszer és a futómű is módosult.[19][20]

Valamennyi korábbi Leopard 2 típus továbbfejleszthető erre a variánsra. A német hadsereg összesen 150 db A6-ot fejleszt tovább.

Műszaki és oktató változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BPz3 "Büffel"
Pionierpanzer 3 "Kodiak".
Bergepanzer BPz3 "Büffel"
Páncélozott vontató-mentő változat. Buldózer, csörlőszerkezet és daru van rajta. Bármilyen terepen meg tudja közelíteni a sérült, lerobbant járműveket és mentési munkálatokat tud végezni. Önvédelmi célokra egy géppuskát is szereltek rá, továbbá ködfejlesztőt és teljes ABV védelmet kapott. A harci változathoz hasonlóan, ennek is egy 1500 LE dízelmotor a fő erőforrása. Szolgálatban van Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Görögországban, Spanyolországban (Leopard 2ER Bufalo néven) és Svédországban (Bgbv 120 néven).
Panzerschnellbrücke 2
A Leopard 2 alapjaira épített páncélozott hídvető változat. A MAN Mobile Bridges GmbH fejlesztette ki. Mobil hídelemeket hordoz, és az ezekből épített hídon szinte bármilyen jármű biztonsággal átkelhet bármilyen vízen. Ezt a változatot csak Németország és Hollandia tartja hadrendben Bruglegger MLC 70 néven.
Pionierpanzer 3 "Kodiak"
Harci mérnöki változat. Csak Svájcban használják. Buldózer, exkavátor és dupla csörlő van rajta, hiányzik róla a torony és teljesen páncélozatlan. Fő alkalmazási területe az akadályelhárítás. Aknamezők megtisztítására is alkalmas.
Fahrschulpanzer
Harckocsi-vezetők kiképzésére használt változat. A torony helyén egy fixen beépített megfigyelő kabin és egy ágyúmakett található. Az oktató ül itt, aki bármikor át tudja venni az irányítást. Két további megfigyelő személy is helyet foglalhat.

Rendszeresítő államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ausztria Ausztria, 114 db Leopard 2A4
  • Chile Chile, 118 db Leopard 2A4 (2007)[21]
  • Kanada Kanada 100 db-ot vásárolt 2007-ben Hollandiától (40 db 2A4M, 40 db 2A6NL és 20 egyéb jármű). 20 db Leopard 2A6M-et Németországtól bérelnek.[22]
  • Dánia Dánia, 57 db Leopard 2A5DK[23]
  • Finnország Finnország, 124 db Leopard 2A4
  • Németország Németország, 457 db Leopard 2 (2007), 394 db Leopard 2 (2011)[24]
  • Görögország Görögország, 353 db (183 db 2A4, 170 db Leopard 2A6 HEL)
  • Hollandia Hollandia, 82 db Leopard 2A6, további 28 db Leopard 2A6 tartalékállományban
  • Norvégia Norvégia, 52 db Leopard 2A4NO (a régebbi Leopard 1 tankokat cserélik le velük, később valamennyit az A5 változatra javítják fel)
  • Lengyelország Lengyelország, 128 db Leopard 2A4, további 123 db 2A4 vásárlását tervezik
  • Portugália Portugália, 37 db 2A6 vásárlását tervezik
  • Szingapúr Szingapúr, 66 db Leopard 2A4, 30 db tartalék 2A4[25], további 36 db 2A4 vásárlása tervbe véve
  • Spanyolország Spanyolország, 327 db (108 db Leopard 2A4, 219 db Leopard 2E)
  • Svédország Svédország, 120 db Leopard 2(S) (Strv 122)
  • Svájc Svájc, 380 db Leopard 2A4 (Pz 87)
  • Törökország Törökország, 298 db Leopard 2A4

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.marttitikka.net/images/kosovo/Img2140.jpg
  2. YouTube video
  3. Germany gets thank-you note from Canadian IED survivor
  4. Canada's purchase of the Leopard 2 MBT
  5. Tank hit by IED back in service: Hillier
  6. Danish armour in Afghanistan
  7. Danish Tanks in Serious Fire-Fight in Afghanistan
  8. FAZ: Leopardenjagd am Hindukusch (dán nyelven)
  9. Status over fredagens begivenheder - Afghanistan: Alle danske soldater er nu tilbage i deres respektive lejre i Helmand provinsen (Danish nyelven). Royal Danish Army, 2008. július 25
  10. Op Red Dagger strikes in Helmand. MOD, 2009. január 5
  11. Jerchel, Michael, Schnellbacher, Uwe. Leopard 2 Main Battle Tank 1979-1998. New York, United States of America: Osprey, 17-18. o (1998) 
  12. Swedish Defence Materiel Administration: Leopard 2 - Stridsvagn 122 (Swedish)
  13. [1] Renewing the Canadian Forces' Tank Capability
  14. Foss, Christopher F. "Canada receives first upgraded Leopard 2A6M MBT", Janes Defence Weekly, vol 44, no 32, p 10. August 8, 2007.
  15. Winnipeg Free Press: Canada to lease German tanks
  16. The First of Twenty Loaned Leopard 2A6M CAN Arrive in Kandahar: A Glimpse of the CF's Future (With a Little Help From Our Friends). (Hozzáférés: 2007. augusztus 21.)
  17. CASR Background — Leopard 2 A6M / 2 A4 Tanks for the Canadian Forces?. (Hozzáférés: 2007. augusztus 8.)
  18. Leopard 2 HEL images and info. (Hozzáférés: 2007. február 18.)
  19. LEOPARD 2A7+
  20. KMW Press Release
  21. Chile concludes deal to buy 140 tanks from Germany
  22. Backgrounder: Renewing the Canadian Forces' Tank Capability
  23. Financial Report of the Danish Defense Ministry (dán nyelven)
  24. Bundeswehrplan 2007 (német nyelven)
  25. DefenseNews.com: Singapore to buy refurbished Leopard tanks from Germany. (Hozzáférés: 2007. február 18.)

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jerchel, Michael, Uwe Schnellbacher. Leopard 2 Main Battle Tank 1979-1998. New York, United States of America: Osprey, 48. o. ISBN 1-85532-691-4 (1998) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Leopard 2 témájú médiaállományokat.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]