Carlini kutatóállomás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. február 29., 21:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Carlini kutatóállomás (Base Carlini)
Közigazgatás
Ország Argentína
TartományTűzföld
MegyeAntártida Argentina
Alapítás éve1953
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaART (UTC-3)
Elhelyezkedése
Carlini kutatóállomás (Antarktisz)
Carlini kutatóállomás
Carlini kutatóállomás
Pozíció az Antarktisz térképén
d. sz. 62° 14′ 15″, ny. h. 58° 40′ 03″Koordináták: d. sz. 62° 14′ 15″, ny. h. 58° 40′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlini kutatóállomás témájú médiaállományokat.

A Carlini kutatóállomás (spanyolul: Base Carlini, korábbi nevén Jubany) egy Argentínához tartozó kutatóállomás[1] az Antarktiszon. Argentína úgy tekint rá, hogy Tűzföld tartomány Antártida Argentína megyéjéhez tartozik. Főként biológiai jellegű kutatások folynak itt.

Földrajz

A Déli-Shetland-szigetekhez tartozó György király-sziget (vagy Május 25-sziget) délnyugati részén található Potter-öböl déli partján fekszik. A térség kiemelkedései nem haladják meg a 60 méteres magasságot, kivéve a jellegzetes alakú, 190 méter magas Három Testvér (Tres Hermanos) nevű szikla. Ennek közelében egy kisebb tó is található, amelyből a nyári időszakban egy patak ered. Ennek vízhozama, amikor a levegő 5 °C fölé melegszik, akár a másodpercenkénti egy köbmétert is meghaladhatja. Több évtizeddel ezelőtt egy duzzasztóművet is építettek rá, vizét ivóvízként hasznosítják.[2]

Az állomáson a főépületen kívül megtalálhatók még a személyzet házai, egy meteorológiai állomás, két laboratórium (LAJUB, Dallmann), egy tároló, egy vészhelyzet esetén használható ház, egészségügyi ápolóhelyiség, rádióállomás, áramgenerátor, raktár, garázs, fészer, fagyasztókamra, szemétégető, helikopterleszálló és földrengésmérő állomás is.[2]

Története

A helyszínen az 1953–1954-es Argentin Nyári Antarktisz-kampány során, 1953. november 21-én hozták létre az első bázist, amely ekkor a vele szomszédos Potter-öböl neve alapján a Potter nevet kapta, majd később felvette a Potter-öböl Légi-tengeri Állomás hivatalos nevet. Első személyzete három főből állt, vezetőjük Julio Tartara volt. A kampányban Grumman Goose típusú kétéltű repülőkkel részt vevő pilóták javasolták, hogy az állomást az 1948. szeptember 14-én szolgálatteljesítés közben elhunyt José Jubany emlékére nevezzék el, így amikor a következő évi kampányban újabb épületeket emeltek az öböl partján, a létesítmény a Jubany hadnagy nevet kapta. Első vezetője D. González Abadia volt.[2]

Az 1957–1958-as kampányban az Argentin Antarktisz Intézet két tudóscsoportja folytatott geológiai felméréseket a térségben, miközben kőzettani és paleontológiai mintákat gyűjtöttek, és tanulmányozták a partvidék különböző rétegeit, hogy következtetéseket vonhassanak le a terület süllyedésével vagy emelkedésével kapcsolatban. Az első csoportot Otto Schneider geofizikus, a másodikat Osvaldo C. Schauer geológus vezette.[2]

Az épületegyüttes 1982-ben került az Argentin Antarktisz Intézethez, ekkor nevezték el Jubany kutatóállomásnak. Felavatására 1982. február 12-én került sor. 1994. január 20-án nyitották meg a bázison az Alfred Wegener Intézet nemzetközi laboratóriumát, amely ma 250 m²-es területen működik. Építményeit Buenos Airesben gyártották, majd darabjaira szedve szállították a helyszínre, ahol ismét összerakták. Ugyancsak 1994-ben nyílt meg a helyszínen a LAJUB nevű laboratórium is, ahol az olasz IFAR légköri fizikai intézettel együttműködve valósulnak meg kutatások.[2]

A kutatóállomás a Carlini nevet 2012. március 5-én vette fel Alejandro Ricardo Carlini kutató tiszteletére.[2]

Élővilág

A térség növényzetének 80%-át egyetlen zuzmó, a Neuropogon melaxanthum alkotja, emellett a védettebb, nedves helyeken egyéb zuzmók, mohák és perjefélék is előfordulnak, sőt, még egy szegfűféle is, a felemásvirágú szegfű. A tenger által kisodort algák helyenként akár egy méternyi vastag szőnyeget is alkothatnak a parton, ennek fő faja a Phyllogigas grandifolius.[2]

A madarak közül a legjellemzőbbek a szamárpingvin, az Adélie-pingvin, az állszíjas pingvin, a déli óriáshojsza, a Wilson-viharfecske, a kékszemű kárókatona, a déli sirály, a falklandi tokoscsőrű, valamint a halfarkasfélék. Az emlősök közül az elefántfóka a leggyakoribb, de előfordul a térségben a leopárdfóka, a Weddell-fóka, a rákevő fóka és az antarktiszi medvefóka is. A vizekben sok a hal, köztük a Notothenia neglecta, a Notothenia rossii, a Trematomus hansoni és a Trematomus bernacchii.[2]

Képek

Források

  1. Bases argentinas (spanyol nyelven). DNA. [2017. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
  2. a b c d e f g h Base Carlini (ex Jubany) (spanyol nyelven). Marambio. (Hozzáférés: 2019. január 24.)