Szegfűfélék
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fehér mécsvirág (Silene latifolia)
|
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||
|
Lásd a szövegben |
A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családja a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének Caryophyllineae alrendjébe tartozó növénycsalád. Kiterjedt taxon, 88 nemzetség mintegy 2000 faja tartozik ide. Érdekesség, hogy a család szegfűszegre utaló névadó nemzetsége, a Caryophyllus már nem érvényes rendszertani név.
Lágy szárú növények kozmopolita családja, mely a mérsékelt égöv alatt a legelterjedtebb, bár vannak trópusi hegységeken élő fajai is. A család ismertebb nemzetségei közé tartozik a szegfű (Dianthus), a kakukkszegfű (Lychnis) és a habszegfű (Silene). Sok fajukat dísznövényként ültetik, mások széles körben elterjedt gyomnövények. A legtöbb faj a Mediterráneum területén, valamint Európa és Ázsia környező területein honos. A déli féltekén élő nemzetségek és fajok száma csekély, bár a családba tartozó Colobanthus quitensis a világ legdélebbi elterjedésű kétszikű növénye, az Antarktisz területén élő két zárvatermőfaj egyike.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzése
A család fajai viszonylag könnyen felismerhetők. Főleg lágyszárúak tartoznak ide, átellenes, ép szélű, keskeny levelekkel, felfújt szárcsomókkal. Virágaik általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak, 4-5 csészeszerű lepellevéllel. Szirmukat, mely egyes elképzelések szerint a külső kör módosult porzói, nyél, illetve gyakran lebenyezett, lapos lemez alkotja, rajta függelékkel. 4-10 porzójuk van, az összenőtt termőlevelekből általában toktermés fejlődik.
[szerkesztés] Rendszertan
A Caryophyllaceae-t és az Amaranthaceae-t (disznóparéjfélék) jelenleg szoros kapcsolatban álló testvércsoportokként kezelik. Azelőtt a szegfűféléket a Caryophyllineae alrend többi tagja testvércsoportjának tartották, mivel antociánokat tartalmaznak betalain pigmentek helyett. Később azonban a kladisztikai analízis megmutatta, hogy a Caryophyllaceae betalaint tartalmazó ősökből fejlődött ki, így a betalain-tartalom az alrend szünapomorfiája maradt[2] (az antocián-szintézis képessége pedig az elterjedtebb, pleziomorf állapotba való visszatérés).
A családot hagyományosan három alcsaládra osztották:
- Alsinoideae: szabad csésze, nincs pálha
- Silenoideae: összenőtt csésze, nincs pálha
- Paronychioideae: szabad vagy összenőtt csésze; húsos pálhalevelek,
az újabb elemzések azonban ezt a felosztást nem támogatják.
A család primitívebb tagjait tartalmazó Paronychioideae erősen parafiletikus, nemzetségei nem tartoznak szorosan össze, csak számos pleziomorf jegyben megegyeznek; legtöbbjüket incertae sedis-nek kell tekinteni, bár a Corrigiola és Telephium nemzetségek talán összevonhatók egy Corrigioleae családba.
Az Alsinoideae is parafiletikus, úgy tűnik két jól elkülöníthető klád alkotja, és talán néhány tévesen idesorolt nemzetség.
A hagyományos felosztásból csak a Silenoideae tekinthető nagyjából monofiletikusnak, ha az Alsinoideae egyes nemzetségeit hozzá soroljuk. Az új értelmezés szerinti alcsalád számára a Caryophylloideae név megfelelőbb lenne.[3]
Nehezíti a tisztánlátást a család tagjai közti nagymértékű hibridizáció, különösen a Silenoideae/Caryophylloideae alcsaládban – a család egyes leszármazási vonalai igen komplikáltnak bizonyultak, egyelőre nem sikerült leszármazási viszonyaikat a kladisztikai analízis eszközeivel megnyugtatóan feltárni.[4]
[szerkesztés] Nemzetségek
[szerkesztés] Források
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003)
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Caryophyllaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ „Antarctic Lichens and Vascular Plants: Their Significance”. American Institute of Biological Sciences. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 18.
- ^ Judd et al. (2008)
- ^ Stevens (2001-)
- ^ Erixon & Oxelman (2008)
