Carbonari mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A karbonárók zászlaja

A carbonari mozgalom (franciául charbonnerie, magyarul 'szénégetők') egy a 19. század elején Calabriában létrejött monarchiaellenes titkos politikai társaság volt, amelynek célja Itália függetlenségének kiharcolása, egyesítése és liberális berendezése volt. Több összeesküvés és terrorcselekmény is a nevükhöz köthető.

A farkas által halálra üldözött bárány bosszúja

– A carbonari-jelmondat

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Genovai Acquasola sétány, a carbonarók találkozóhelye

Tagjai az üldöztetések elől az Abruzzókba (az Appennin-hegység része) menekültek, ahol gyűléseiken a szénégetők munkájához hasonló szertartásokat végeztek – innen ered a nevük is. Gyülekezőhelyeiket kunyhóknak (baracca), a kunyhók belsejét szénleadóhelyeknek (vendita), a kunyhók egyesületét pedig köztársaságnak nevezték.

Noha a lakosság körében egyre népszerűbbé váltak, a Bourbon restauráció megszilárdulása után, az 1820-as években a hatalom egyre hevesebben üldözte őket (Ferdinánd nápolyi király és Metternich irtó hadjáratai), ezért központjukat Párizsba helyezték át, s megkezdték a francia kunyhók megszervezését.

Az 1830-as franciaországijúliusi forradalom” sikere után a francia tagok nagy része a kormányhoz pártolt, majd az olasz tagok Giuseppe Mazzini vezetésével létrehoztak egy új mozgalmat, az „Ifjú Itáliát”. A carbonari mozgalom tehát felbomlott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar lexikon. 1. A–C. 10. kiad. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960. ISBN 963-05-2804-5
  • Tolnai uj világlexikona. Harmadik kötet. Bur–Don. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat, Budapest, 1926.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]