Caj Lun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Cai Lun (Caj Lun) (Kr. után 50-121) , a Han-dinasztiabeli Ho Ti kínai császár egyik hivatalnoka –fegyvertárának igazgatója -, akinek a papírgyártás feltalálását tulajdonítják, melynek dátumát i. sz. 105-re teszik. Sokan őt tartják a történelem legismertebb eunuchjának is. Felfedezése nemesi címet és hatalmas vagyont jelentett a számára. De belekeveredett egy udvari cselszövésbe, s ezért bebörtönözték. Az ítéletet azonban nem várta meg, megmérgezte magát.

Cai-lun.jpg

A papír iránti igény megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cai Lun előtt a legtöbb könyvet Kínában bambuszból készítették. Ezek azonban súlyosak és nehezen kezelhetők voltak. Emiatt a könyvek egy részét selyemre írták, de a selyem ahhoz túl drága anyag volt, hogy használata általános el tudott volna terjedni. Cai Lun javasolta a császárnak, hogy a nehéz bambusztábla és a drága selyem helyett papírra írjanak. Az uralkodó elfogadta a jó tanácsot, és elrendelte a papírkészítés elterjesztését. A papír használata így Kínában hamarosan általánossá vált.

A gyártási technológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cai Lun először fakéreggel, kenderrel, ronggyal, szálszövedékkel kísérletezett, és filcszerű lapokat sikerült előállítania. Majd valószínűleg rájött, hogy használt anyagok és nyers selyemszálak alkalmazásával megtakaríthatja a selyemszövés műveletét. S végül selyem- és vászonrongyokból készített először papírt. A rongypapír előállításának művelete azonban Thaiföld északi részén is ismert volt. Ott a papíreperfa kérgét használták ehhez: tenyérnyi kéregdarabokat főztek ki hamulúgban, és szálas péppé verték szét őket. Ezt a kását finom szitán áttörték, és kiszárították, s ebből lett egyfajta papír. Nem kizárt, hogy ezt az eljárást Cai Lun is ismerte.

Régészeti bizonyítékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cai Lun találmányáról szóló kínai leírások a Han-dinasztia hivatalos történetírásában szerepelnek, ezért teljes mértékben megbízhatónak és hihetőnek látszanak. De 1989. augusztus 3-án az Új-Kína hírügynökség szenzációs hírt kürtölt világgá. S eszerint páratlan régészeti leletre bukkantak kutatók Kínában: megtalálták egy 2100 éves papírtérkép darabját, s ez a lelet valószínűleg módosítja eddigi ismereteinket a papír feltalálásának időpontjáról.

A több mint két évezredes térkép maradványát az ország északnyugati Kanszu tartományában találták meg sírfeltárás közben. Az 5,6 centiméter hosszú és 2,6 centiméter széles papírlap egészen vékony és sima, s bár az évszázadok alatt igencsak megrongálódott, tisztán kivehetőek rajta a hegyeket, folyókat és utakat jelző vékony, fekete vonalak.

A tudósok ebből arra következtetnek, hogy a Távol-Keleten már jóval korábban használták a papírt, mint ahogy ezt eddig hitték. A most megtalált, tíz négyzetcentiméteres papírdarabka lenszálakból készült, és a papíron kézírás is olvasható, ezért ez a lelet az írás történetében is rendkívülinek számít.

A felfedezésből adódott a következtetés, hogy már az i. e. 8-ban is ismerték a papírt, tehát Caj Lun papírkészítéshez szükséges, titkos hozzávalói mégsem voltak annyira titkosak. Ő már jól bevált recept alapján készítette el a kínai találmányt. A papír alapanyagául a régi kínaiak eperfaháncsot, bambuszrostot és kínai füvet használtak, melyhez kiegészítésként kevés rongyhulladékot is kevertek

Cai Lun érdeme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az már bizonyos, hogy Cai Lun előtt is készítettek már egyfajta papírt Kínában (selyemdarabokat préseltek össze), tehát a papír feltalálása nem (csak) az ő érdeme. Cai Lun ismerte fel azonban elsőként, hogy a „kezdetleges” papírok általa továbbfejlesztett változata kitűnően alkalmas az írásra! Cai Lun előtt a papírnak más funkciója volt – különböző tárgyakat készítettek belőle, vagy csomagolásra használták (pl. az orvoslásban használt szereket, eszközöket). Cai Lun felfedezése nyomán a kínaiak rendelkezésére állt az írásra alkalmas, nagy tömegben és olcsón előállítható anyag, s ennek révén a kínai civilizáció néhány évszázad múlva képes volt utolérni a Nyugatot. Ezekben az évszázadokban születtek Kínában olyan nagy találmányok, mint az iránytű, a puskapor s a fatáblanyomtatás.

A papír elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A papír használata a II. évszázad folyamán terjedt el Kína-szerte, s néhány évszázadon át a kínaiak exportáltak is papírt Ázsia egyéb területeire. Hosszú ideig titokban is tudták tartani a papírgyártási technológiát. Ám az arabok az i. sz. 751-ben foglyul ejtettek néhány kínai papírkészítőt, s nem sokkal ezután már Szamarkandban és Bagdadban is állítottak elő papírt. A papírkészítés technikája előbb az arab világban hódított teret, s az arabok révén jutott Európába, ahol csak a 12–13. században terjedt el. S miután Gutenberg a XV. sz. közepe táján feltalálta a korszerű nyomtatást, a papír elfoglalta a pergamen helyét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Caj Lun témájú médiaállományokat.