Bolíviai mókusmajom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bolíviai mókusmajom
Bolíviai mókusmajom nőstény a kölykével
Bolíviai mókusmajom nőstény a kölykével
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Mókusmajomformák (Saimirinae)
Miller, 1812 (1900)
Nem: Saimiri
Voigt, 1831
Faj: S. boliviensis
Tudományos név
Saimiri boliviensis
(I. Geoffroy and Blainville, 1834)
Elterjedés
Saimiri boliviensis distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bolíviai mókusmajom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bolíviai mókusmajom témájú kategóriát.

A bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Közeli rokona a közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus)

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 42 centiméter, farokhossza 35 centiméter, súlya 1 kilogramm. A bolíviai mókusmajom rövid és tömött szőre a hátán olajbarna színű, hasán sárgás-narancssárgás. Jellegzetes bélyege és fő megkülönböztetője a közönséges mókusmajomtól fején a fekete sapka és arcmaszk.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brazília (Acre és Amazonas államok), Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy alfaja van.

  • Saimiri boliviensis boliviensis
  • Saimiri boliviensis peruviensis
  • Saimiri boliviensis jaburuensis
  • Saimiri boliviensis pluvialis

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Squirrel Monkey Black Cap.JPG

Idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, inkább csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagylétszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy vagy a hím-, vagy a nőivarú egyedek túlsúlyban vannak jelen. Ennek a jelenségnek a magyarázatát még nem fejtette meg a tudomány, hiszen ezek az állatok olyan vidékeken élnek, ahol meglehetősen nehéz a közelükbe férkőzni. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat is.

Mint a sűrű erdőkben élő állatok többsége, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely sok szempontból a madárcsicsergésre hasonlít, sokféleképpen variálható. Más-más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből várható támadás.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Black-capped Squirrel Monkeys in tree.JPG

A bolíviai mókusmajom csoportokban él. A csoportok nagysága 50 egyedtől egészen 500 egyedig terjedhet. A nőstény az esős évszakban hozza világra egyetlen kicsinyét, mintegy 150–170 napos vemhességi idő után.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az erdőirtások és a házikedvencnek való illegális vadbefogás ezt a fajt is veszélyezteti, állományai ma még elég nagyok. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség a fajt a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolta. Állatkertekben jóval ritkább, mint a közönséges mókusmajom. Magyarországon csak hímek élnek, Veszprémben kilenc, Nyíregyházán hat, Miskolcon pedig egy.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pia Steinweg, Untersuchungen zum Sozialverhalten der Totenkopfaffen Saimiri sciureus (Linnaeus, 1758) und Saimiri boliviensis d'Orbigny, 1834 in Menschenobhut, Tectum Verlag (2001), ISBN 3-8288-1162-0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]