Biedermeier
A biedermeier (bieder: egyszerű, szerény; Meier: a leggyakoribb német vezetéknév) átmeneti művészeti stílus volt elsősorban Közép-Európában, főként 1815 és 1848 között. A klasszicizmus, illetve az empire lassú elhalásával párhuzamosan kifejlődött polgári stílus, amely Magyarországon "táblabíró" stílus néven virágzott.[2] Több művészeti ágban, így a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett.A stílus kispolgári miliőt, békét, nyugalmat áraszt egyszerű eszközökkel, pátoszmentesen, mind a festészetben, mind a lakásberendezések területén. Jellemzője a kisember megértő ábrázolása. Ezért fontos szerephez jut a portré, a biedermeier portrék általában kispolgári romantikával átitatott klasszicista festmények. Fontos a zsánerkép is, melyre egyik legismertebb példa Borsos József Bál után című festménye a Magyar Nemzeti Galériában.Biedermeier stílusúnak szokták minősíteni az első magyar kártyát is.Jellegzetesek a biedermeier bútorok hajlított formáikkal. Új szekrénytípus a vitrines szekrény. Ép biedermeier bútorokat őriznek Jókai Mór balatonfüredi villájában és a Magyar Nemzeti Múzeumban (Deák Ferenc íróasztala).A biedermeier irodalom a festészethez hasonlóan az életképet helyezi előtérbe. A stílus egyes elemei még Petőfi Sándor költészetében is előfordulnak.
Főbb képviselői
A festészetben
- Carl Spitzweg (korai művei),
- Moritz Michael Daffinger
- Ferdinand Georg Waldmüller,
- Johann Peter Hasenclever,
- Julius Oldach,
- Barabás Miklós
- Borsos József
- Gross Béla
- Franz Eybl
- Josef Kriehuber (litográfiák)
- Weber Henrik
Az irodalomban
Jegyzetek
- ↑ Biedermeier korszak általános jellemzése Archiválva 2016. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, asbothkeszthely.hu
- ↑ KISLEXIKON - Biedermeier stilus
Források
- Zolnai Béla: A magyar biedermeier, Holnap Kiadó, Bp., 1993
- Biedermeier művészeti stílus - Bútor művészeti stílusok
- Biedermeier - Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Kislexikon [Tiltott forrás?]
További információk
- Irodalomtörténeti Közlemények 1977 Vajda György Mihály: A biedermeier (301-312. oldal)
