Bartha Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bartha Miklós

Született1848. november 14.
Rugonfalva
Elhunyt1905. október 19. (56 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártBalközép Párt
(1872-1874)
Függetlenségi és 48-as Párt
(1874-1890)
„Ugron Párt”
(1890-1901)
pártonkívüli
(1901-1904)
Függetlenségi és 48-as Párt
(1904-1905)
VálasztókerületUdvarhelyszék (1872-1875)
Kolozsvár (1881-1884)
Csíkszereda (1884-1887)
Oklánd (1888-1892)
Nagyajta (1892-1896)
Gyula (1897-1901)
Zenta (1901-1905)

Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartha Miklós témájú médiaállományokat.

Bartha Miklós (Rugonfalva, 1848. november 14.Budapest, 1905. október 19.) magyar jogász, publicista, politikus, országgyűlési képviselő.

Életútja[szerkesztés]

A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1872-től Udvarhelyszék (1876-tól Udvarhely vármegye) aljegyzőjeként működött. 1873-ban egy időközi választáson Udvarhelyszék egyik országgyűlési képviselője lett a Balközép Párt programjával. 1874-ben alapító tagja volt a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártnak, azonban a párt programjával az 1875-ös választásokon elbukott. Emiatt egy időre visszavonult gazdálkodni, de a politizálással nem hagyott fel. Egyik konzervatív ellenzéki vezére lett a szabadelvű párti kormányoknak, 1880-ban Kolozsvárott megalapította az Ellenzék c. napilapot, melynek 1895-ig felelős, majd 1895-től főszerkesztője lett. Éles cikksorozatokban és szónoklatokban támadta a mindenkori kormánypolitikát. 1880-ban egyik politikai cikke miatt két katonatiszt rátámadt a szobájában, s megsebesítette. Az affér nagyban hozzájárult, hogy az eset helyszínén, Kolozsvárott az 1881-es választásokon egyhangú szavazással lett ismét országgyűlési képviselő. Az 1884-es választásokon sikerült ismét a parlamentbe jutnia, azonban 1887-ben nem, viszont az oklándi időközi választást megnyerve mégis csatlakozhatott ehhez a képviselői ciklushoz is. 1892-ben ismét megválasztották, 1896-ban azonban megint nem. Ekkor a Terényi Lajos halálával megüresedett gyulai kerületben kiírt időközi választáson indult, melyet elhódított, így újfent bejutott az országgyűlésbe.

1882 végén kísérletet tett egy Magyar Egylet létrehozására (a már létező román párja, az ASTRA mintájára, ellensúlyozásaként); néhány év múlva ennek a kezdeményezésnek eredményeként jött létre az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). 1890-ben a pártszakadáskor csatlakozott a szakadár Függetlenségi és 48-as (Ugron) Párthoz, s abban alelnök lett. 1891-től a Magyar Hírlap, 1893-tól a Magyarország vezércikkírója, s Budapestre költözött. 1898-ban tagjává választotta a Petőfi Társaság. 1901-ben lemondott az Ugron-pártban viselt elnöki tisztségéről, s csatlakozott Szederkényi Nándor csoportjához, ahonnét 1904 novemberében átült a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba. Az 1905-ös választásokon már régi pártja színeiben választották újra Zentán.

Politikai szónoklatai és cikkei mellett színes útirajzokban számolt be Olaszországban, Franciaországban, Kazár földön[1] tett utazásainak élményeiről. Drámaírással is próbálkozott, 1888-ban Melanie, 1902-ben A feleség c. drámáját mutatta be a Kolozsvári Nemzeti Színház és a budapesti Vígszínház.

Halála[szerkesztés]

Bartha Miklós 1905 októberében hirtelen hunyt el. Haláláról a Budapesti Hirlap október 20-i száma a következőket írta:

„Bartha Miklós régibb idő óta betegeskedett. Gyomorbajos volt, de halálát nem ez a betegség okozta. Két héttel ezelőtt választókerületében, Zentán volt, a hol beszámolót mondott. Az úton meghűlt és hazajövet ágyba feküdt. Tegnap job­ban lett és elhatározta, hogy a legközelebbi napok­ban, mint minden évben ilyen időtájban, most is Lussin-Biccolóba megy üdülni. Ma este fél nyolc­kor rosszabbul lett, mire felesége elhivatta házi orvo­sukat, Imrédy Béla doktort. Negyedóráig maradt az orvos a betegnél. Távozása után Bartha vacsorá­hoz látott. Könnyű ételt evett, darát tejben. Pár perc múlva, ekkor fél kilenc volt, evés közben hirte­len lefordult a székről. Azonnal újra orvost hivattak, de az orvos nem segíthetett, Bartha Miklós már meghalt. Az orvos agyszélhüdést állapított meg a halál okául. Bartha, az orvos szerint, rendkívül vérszegény volt s ebből keletkezett gyakori főfájása.Temetése szombaton délután három órakor lesz a Deák Ferenc-utca 15. száma alatt levő lakásáról.”[2]

Művei[szerkesztés]

  • A Függetlenségi Párt; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1890
  • Hangulatok. Budapest, 1898
  • Kazár földön (útinapló). Kolozsvár, 1901
  • A feleség (színmű) 1902
  • Összegyűjtött munkái. I-VI. köt. Budapest, 1908–1913
  • Verőfény. Hangulatok; Bolyai Akadémia, Budapest, 1940 (Bolyai könyvek)
  • Riadj, magyar! Bartha Miklós válogatott képviselőházi beszédei és nemzetpolitikai írásai, 1880–1905; szerk., bev. Szabó Pál Csaba; Ábel Alapítvány, Budapest, 2011
  • Válogatott nemzetpolitikai írások; bev. Botlik József; Lakiteleki Tölgy Alapítvány, Lakitelek, 2016
  • Nemzetpolitikai írások; vál., szerk., jegyz. Vincze Gábor; Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2018 (Székely könyvtár)

Emlékezete[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Csernátonyi Gyula: Bartha Miklós emlékezete. Kolozsvár, 1906
  • Sebesi Samu: Bartha Miklós élete és működése (1848-1905). Lásd Összegyűjtött munkái I. köt. Budapest, 1908
  • Kemény G. Gábor: Bartha Miklós és a nemzetiségiek. Pécs, 1943
  • Botlik József: A nemzetpolitikus Bartha Miklós (1848–1905) élete, munkássága és emlékezete; Lakiteleki Tölgy Alapítvány, Lakitelek, 2016

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hangulatok, 1898; Kazár földön, útinapló, Kolozsvár, 1901.
  2. Archivált másolat. [2021. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 25.)

Források[szerkesztés]